• Szondy Esztella

Miért szűntek meg a nőknek szóló helyek?

Frissítve: márc 28


Bajban lennék, ha a barátnőimmel leszbikus helyre szeretnék menni meginni valamit vagy csak kedvet kapnánk a lazuláshoz. Naivan azt gondolhatnánk, hogy ez csak 90 előtt volt nehézség, amikor egyedül az Egyetem Presszó volt, ahová túlnyomórészt férfiak jártak. A leszbikus nők akkor is nehéz helyzetben voltak, akárcsak ma.

A címben szereplő kérdést szerintem már sokan sokszor feltették leszbikus berkekben. Főleg azóta, hogy napjainkban egyetlen, kifejezetten nőknek szóló kávézó vagy bár sem létezik a fővárosban és vidéken sem rózsásabb a helyzet.

A Vis Major Café és a Pepita Ofélia Bár egyaránt 2014 tavaszán zárt be – különös ez az egybeesés. Látszólag érthetetlen, hiszen mindkettő frekventált helyen működött - a Jászai Mari, illetve a Klauzál téren- és számtalan színes programmal vonzották be a többnyire meleg közönséget és közösséget.

A repertoárból kiemelném a Vis Majorban állandó havi jelleggel működő Gobbi Hilda Filmklubot és a Pikk Dáma társasjáték esteket. Jó hír mondjuk, hogy utóbbi programok továbbra is léteznek, csak a helyszín lehet változó. A Pepita Ofélia pedig az olyan kultikus fesztiválok programjainak adott otthont, mint az LMBT- Történeti hónap, de emlékszem arra is, amikor a magyarországi Eurogames kapcsán is volt ott egy nagyobb szabású találkozó a szervezők és az önkéntesek csapatépítésére. A pingpongasztalok ötlete az alagsorban egyszerűen imádni való volt. Részt vettem ott pingpongversenyen is, hogy aztán kikaphassak a legjobb barátnőmtől.

Mindkét helynek kellemes volt az atmoszférája; nem volt hivalkodóan elegáns a berendezés, de az átlagos romkocsmáknál jóval igényesebbek voltak a bútorok. Visszafogottak voltak a fények és a zenék – emlékszem a Vis Majorban stílszerűen gyakran felcsendültek Edith Piaf vagy Karády Katalin slágerei. Szóval az ember valahogy otthonosan érezte magát.

Hasonlóan bensőséges érzés futott át rajtam, de már jó 10 évvel ezelőtt, amikor a Semmelweis utcai Eklektika Kávéházban fordultam meg akár baráti találkozó, akár randevú kapcsán. Úgy emlékszem, hogy a tulaj „szintén zenész” volt éppúgy, mint a másik két bár esetében. Így aztán egyáltalán nem volt kellemetlen, ha az ember lánya meg akarta ott fogni egy másik hölgy kezét vagy éppen szájon is kívánta csókolni.

Szeretnék még megemlékezni egy korán hamvaiba hullott, de igen merész kezdeményezésről, a Bárcsak Bárról. A Nyugatitól nem messze az Izabella utcában egy pincében bújt meg ez a kifejezetten nőket megcélzó hely, a „Bárcsak Bár – Csak nőknek”. Ildi és Ida, a leszbikus tulajdonos pár ezt a helyet nem csupán kocsmának, hanem otthonos, női térnek álmodták meg. Úgy tudom, sok személyes áldozatot hoztak azért, hogy ez valóra váljon. A 14-től hajnali 2-ig tartó nyitva tartás kedvezőnek tűnt és csak hétfőn volt szünnap. Mégis, sajnos pangott az ürességtől akárhányszor ott jártam.

Miért nincsenek, illetve miért szűntek meg ezek a nőknek szóló helyek? A leszbikusok a homoszexuális férfiakétól eltérő anyagi helyzetével magyarázható ez csupán? Vagy köze lehet a nők hagyományos szerepeihez és szexuális szokásaihoz? A Coxx Bár és a meleg szaunák miért csak a meleg férfiak körében népszerűek?

Egyelőre be kell érnünk a szezonális, illetve havi rendszerességű női programokkal pl. a Gobbi Hilda filmklubbal, a Pikk Dáma és Labrisz estekkel, a leszbikus bulikkal ld. pl. Ösztrosokk és Wow és az új online női közösségi térrel, a qlit.hu-val.

#lányok #leszbikushelyek

Breaking News:

ffffff

Maszk