Amikor kiköltöztem több mint 2 éve Berlinbe, nem gondoltam volna, hogy visszatérek táncolni pláne nem azt nem, hogy Freddie Merkury imitátorként versenyzek majd először. A múlt hétvégén rendezték meg Berlinben az Azonos Nemű Versenytáncok Európa Bajnokságát, ahol a berlini Pinkballroom azonos nemű táncegyesület színeiben Showtánc kategóriában a Pink Unique Korn latin formáció csapattal bronzérmet szereztünk Freddie Merkury koreográfiánkkal.
Nem akartam visszamenni táncolni, a hazai barátságtalan hetero versenytáncos légkör után, ahol mindenki mindenkit utál, lehúz, ahol csak a győzelem számít a legádázabb harcok árán, teljesen elvette a kedvemet a tánctól.
Ez alól kivétel szerencsére a magyar azonos nemű versenytáncos gárda, amelynek sikerült megőriznie emberi mivoltát. Jó kis csapat, és csak ajánlani tudom bárkinek a Charme Hungary-t, ha valaki azonos nemű társastánc képzésre szeretne járni Budapesten.
Megjegyzem, volt időközben egy diszkriminációs ügyem odahaza 2008-ban, ami jelentősen hozzájárult, ahhoz, hogy hátat fordítsak életem egyik legnagyobb szerelmének, a táncnak.
Unatkoztam, más legközelebbi barátaim idegeire mentem, így Dávid a legjobb barátom januárban visszaküldött, visszaparancsolt táncolni! Ekkor kérdeztem meg egy régi ismerősömet, Darabos Gergőt, aki itt táncot tanít, hogy tud-e valamit javasolni.
Első pillanatban megfogott az itteni barátságos légkör. Az emberek azért táncolnak, mert szeretnek táncolni és nem azért, mert az életük múlik rajta. Gergőt majd 12 éve ismerem, talán ő volt az első társastánc tanárom még anno az Eklektikában.
Elmondtam neki mit szeretnék: latinozni, táncolni persze már nem heti 5 nap este 10-ig suli vagy munka után, ahogy a 20-as éveimben. Sokat köszönhetek neki, hogy visszatérhettem. Felkért a latin formációba, talált nekem női táncpartnert, ösztönzött pl.: azzal is, hogy vitt fellépni, vagy épp az egészséges étkezésre biztatott.
Egyszer, amikor a chips-et megkívántam fogta és kidobta majd adott egy gyümölcsöt. A tudatos táplálkozásra itt nagyon odafigyelnek. A próbák hetente kétszer voltak. Igazi LMBTQ csapat, melegek, leszbikusok, heterok, mind amatőr táncosok, pontosabban amatőr versenytáncosok, akik nincsenek elszállva maguktól, viszont nagyon is motiváltak a táncban, a versenyzésben és ami a legfontosabb mindent a tánc öröméért csinálnak.
A koreográfiát megkaptam videón is, mert már egy karácsonyi bálon előadták. Tudtam lesz az Európa Bajnokság és arra készülünk, persze fogalmam se volt, hogy mindannyian majd Freddie Merkury-ként fogunk feszíteni. A csapat számomra először teljesen ismeretlenekből állt.
Kai-t ismertem korábbról, de ennyi. A tánc partnernőmmel olyan jól összeillettünk, hogy a formációban is együtt táncolunk. Szeptembertől hetero latin szeniorban is. Egy borzasztóan tehetséges nő, korábban aerobik edző volt 15 évig. Ja igen és a Pinkballroom színeiben versenyzünk, mert itt ez senkit nem érdekel. A táncpartnerem, aki hetero nem érdekli (megjegyzem nem ő az egyetlen hetero a klubban), hogy ez egy azonos nemű táncklub, a többi versenyzőt meg végképp nem fogja érdekelni a versenyen.
Szerintem a kiváló versenyszerepléshez az is hozzájárult, hogy Gergő már egy hónappal a verseny előtt vitt minket fellépni Először egy bálba a Berlin közeli Wildauba, majd Schönefeld-en a városházán, végül a verseny előtt a meleg-leszbikus utcafesztiválon mutattuk meg magunkat.Itt alkalmunk volt a táncot kitapasztalni, tökéletesíteni, ez vonatkozik a kinézetre is. A fekete haj és a bajusz, amit sokan a csapatból vonakodtak elfogadni (pl: én is) az előzetes fellépések alkalmával jól szerepelt és könnyen le lehetett mosni/szedni.
A végeredmény magáért beszél. Aki megnézi a verseny videókat, az láthatja, hogy mindkét fordulóban hatalmas lelkesedéssel fogadta a közönség, de a felvételek sem adják vissza azt a hangulatot, ovációt, amit kaptunk az egész tánc közben.
Voltak akik sírva rohantak oda hozzánk, hogy mennyire tetszik nekik a táncunk. Csodálatos élmény volt. A versenyre Magyarországról is jöttek versenyezni és nagyon szépen szerepeltek. Jó érzés volt, hogy többségük eljött és szurkolt azon a napon is és idén az egyik moderátor szintén magyar volt.
Persze megjelent a paraszt magyar típus is a versenyzőkhöz csapódva, aki annak ellenére, hogy nem versenyzett, ingyen jött be a versenyre és lett elszállásolva és végig belekötött más magyarba pl: belém is. Sajnos van ilyen tapasztalat már egyes itteni magyarokkal. Mert sajnos minden más etnikum, közösség itt sokkal összetartóbb, mint a magyarok.
Van is idekint egy mondás, hogy "a magyar magyarnak farkasa", persze tisztelet a kivételnek pl: a trénerünk Gergő sem ilyen, aki már több mint 10 éve él itt élettársi kapcsolatban a pasijával. Egy nagyon jó tréner, tanár, szóval bármely itteni táncosnak tudom ajánlani.
A felkészülési idő nem volt mindig zökkenőmentes, a feszültség tapasztalható volt az utolsó két hétben és a ruhák árának emelkedésével arányosan. Mert sajnos itt jóval drágább megcsináltatni egy ruhát, mint Magyarországon. Ez van, de minden más ár viszont azonos. A közösség összekovácsolását azért kicsit ez is segítette, mert a ruhák egy részét mi varrtuk közösen. A szünetekben rendeltünk kaját, sztorizgattunk ki hogy coming out-olt, stb.
Sokkal jobban érzem itt magam táncosként, mint Magyarországon, ahol már hetero D-osztályban is elvárják, hogy profi legyél, B-től meg jó páran már megőrültek. Tisztelet persze a kivételnek. Nagyon jó tánctanáraim voltak otthon is, akik nélkül nem tarthatnék most itt. De persze, ahogy írtam, ők a kivételek. Amit viszont otthon nem tanítottak meg és most tanulom, hogy azért táncoljak, mert élvezem, szeretem a táncot és ne azért, mert véres csatát kell vívni.
