Egy ismerősöm egyszer azzal keresett meg, hogy adjak neki tanácsot, mert szerinte a párja megcsalja. A srác eleve bizalmatlan volt és szinte kereste az alkalmat, hogy miként érheti tetten a pasiját. Aztán egyszer csak kezébe akadt annak mobiltelefonja és hogy, hogy nem azt vette észre, kedvese be van regisztrálva egy meleg társkereső oldalra.
Ilyen és ehhez fogható történetet nap mint nap hallhatunk és tulajdonképpen mind egy tőről fakadnak. A zöld szemű szörny neve: féltékenység. Ez a cikk segíthet megérteni és jobban megismerni saját magunkat. A másik embert nem célunk pellengérre állítani.
Meddig marad velem? Biztos elég jó vagyok neki? Biztos igaz, amit mond? Biztos, hogy annyira szeret, amennyire mondja? Ezek tipikusan olyan mondtatok, amelyeket féltékenységünkben gyakran megkérdezünk magunktól. Egyúttal az „én” is igen erősen benne van.
A féltékenység mögött van egy erős kisajátítás. Ilyenkor nem a másik számít, hanem én magam. Az, hogy nekem legyen jó. „Mi lesz velem, ha ő elhagy?” Erősen önzés szaga van.
A féltékenység alapvetően önbizalomhiányból fakad, de mindig az adott élettörténetben érdemes értelmezni. Pl. gyermekkori szeretetlenség – mi az a hiány, amit érzelmi téren a szüleinktől nem kaptunk meg?
Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miben nincs önbizalmunk s mit teszünk azért, hogy visszaszerezzük azt.
Hol voltál? Mikor jössz haza? Kivel telefonálsz? Te biztos szeretsz engem? Ezekben a számonkérő kérdésekben a szeretet erőszakos formában jelenik meg. Itt megint csak az a lényeg, hogy én érezzem magam szeretve.
Sokan úgy vélik, hogy az egészséges féltékenység szinte még szükséges is egy párkapcsolatban. De hol a határ? Mikortól egészséges, s mikortól nem a féltékenység? Abban az esetben már biztosan beteges, ha mindennapos gondolataink már csak erre korlátozódnak, ergo negatívan befolyásolják az életminőséget.
Másik gyakran hangoztatott közhely, hogy: Mindannyian féltékenyek vagyunk: hol nagyon, hol kicsit. De itt megint az a kérdés, hogy kinek mi a nagy és a kicsi, mert ezek nem egzakt fogalmak.
Hogyan különböztethetjük meg még a féltékenységet? Van például testvér féltékenység – elég ha csak a bibliai Káin és Ábel történetére gondolunk. Ott az isteni szeretet volt a tét.
A nő máshogy féltékeny, mint a férfi.
A férfinál a féltékenység általában szexuális tartalmú, mert alapvetően birtoklásról szól. A nő inkább az érzelmi kötődésekre féltékeny. A nő ilyenkor sírva fakad vagy hisztizik, míg férfiak részéről akár bántalmazásra is sor kerülhet.
A megvádolt fél általában úgy reagál, hogy magyarázkodik, bizonyítékokat keres a partner lecsillapítására. Ez igen fárasztó egy idő után. Ha a féltékenység patologikus méreteket ölt, akkor beszűkül a tudat és a féltékenykedő mindennek (semleges ingernek is) jelentést tulajdonít. Ha a feleség félórával később ér haza, akkor biztos a szeretőjénél volt. Ezen a szinten ezt már nehéz gyógyítani, érdemes szakemberhez fordulni ilyen esetekben.
„Ha féltékeny vagyok, akkor mintha vörös köd öntené el az agyamat. Úgy járkálok, mint egy dúvad. De vannak azért fokozatok.” – ezek dr Csernus Imre pszichiáter mondatai, amelyek igen velősen összefoglalják ennek az állapotnak az esszenciáját.
A féltékenység helyett mennyivel jobban hangzik a féltés szó, tehát hogy „Féltelek téged.” illetve „Kérlek vigyázz magadra.” A fő különbség az, hogy itt van bizalom.
Még több információt és részletet tudhattok meg az alábbi videoból:
