Régóta meg akartunk kérdezni egy hozzáértőt, egy szakembert, ugyan mondja már el, mi a helyzet a magyarországi melegekkel? Kik képviselik ma a melegeket és hol vannak a meleg politikusok?
Hogy mit tartogat a jövő a magyarországi LMBT-közösség számára? Erről és sok minden másról kérdeztük Lakner Zoltán politológust, a 168 Óra főszerkesztő-helyettesét.
- Mit jelent számodra az identitás és önmagad felvállalása?
- Ennek kettős értelme van, egyfelől amikor még egyetemista koromban a családommal, a barátaimmal tisztáztam, hogy mi is a helyzet, akkor minden izgalom ellenére pontosan tudtam, hogy támogatni fognak, és a melegség nem igazán ügy a számukra.
Valóban inkább az érdekelte őket, hogy ez jár-e valami külön nehézséggel a számomra a világban, aminek a leküzdésében segíthetnek.
A három évvel ezelőtti coming outot, ez biztos furán hangzik saját magammal kapcsolatban, valamiféle felelősségérzet szülte, hogy ez talán segítség azoknak, akiknek a környezete sokkal kevésbé elfogadó, mint az enyém.
Minél többen merjük, tudjuk felvállalni, annál kevésbé tűnik a melegség különösnek, amit csak nagy nekikészüléssel lehet elmondani másoknak.
- Mennyi ideje vagytok együtt a barátoddal, és ki végzi otthon a házimunkát? Milyen programokra jártok, mennyi idő jut egymásra és a barátokra?
- Pár napon belül lesz a tizenhatodik évfordulónk. Nagyon szeretjük egymást, erről nehéz lenne többet mondani. Ennyi idő alatt két embernek van ideje összecsiszolódni a hétköznapokban, mert azokból van a legtöbb.
Mindketten vállalunk az itthoni tennivalókból, ez sose igényelt különösebb egyezkedést. Ezen kívül mindenkire és mindenre kevés időnk van, legalábbis jóval kevesebb, mint amennyit szívünk szerint a családunkra és a barátainkra szánnánk, de azért igyekszünk.
Egyikünk se nagy bulizós, viszont a színház tényleg közös szenvedély. Nem megyünk mindenhova együtt, hagyunk szabad teret egymásnak, meg hát nem is száz százalékig ugyanaz érdekel mindkettőnket!
- Szeretnétek valamikor gyereket?
- Szoktunk erről beszélgetni, de most erről többet nem mondanék!
- Nyugaton az élettársi kapcsolat melegeknél is rengeteg jogot tartalmaz például adókedvezményeket, de a magyar meg szinte alig tartalmaz valamit, csupán egy név az egész. Mégis miért döntöttetek a bejegyzett élettársi kapcsolat mellett?
- Ennél azért szerintem jobb a helyzet, a házasságra vonatkozó jogszabályokból a névviselés és sajnos éppen a közös gyermekké fogadás, valamint a reprodukciós eljárásokban való részvétel, ami nem vonatkozik ránk. Nyilván nem véletlen, hogy éppen ezek nem.
A hivatalos élettársi kapcsolat melletti döntésnek, mindezek tudatában, volt egy teljesen privát része, egyszerűen szerettük volna megünnepelni magunkat, meg annyiból egy praktikus megközelítése is, hogy mivel komolyan gondoljuk, hogy összekötjük az életünket, bizonyos hivatalos dolgok így elvileg egyszerűbben intézhetők.
Olyan értelemben meg volt benne dacreakció is, hogy egy barátságtalan közéleti környezetben is megpróbálunk élni a jogainkkal.
- Mi a véleményed a melegházasságról és annak magyarországi bevezetéséről?
- Pontosabbnak tartom a házassági egyenlőség kifejezést, ebben, azt hiszem, benne van a véleményem is. Azzal együtt, hogy egyáltalán nem gondolom, hogy egy kapcsolat minőségét annak anyakönyvi státusa adja meg, de a választás szabadságát és lehetőségét döntőnek tartom.
- Mit gondolsz a magyarországi melegek jelenlegi helyzetéről? Szerinted jobb, vagy rosszabb a helyzet?
- Olyan, mint minden: van egy szűk, döntően budapesti, nagyvárosi réteg, amely megélheti a szabadságát, és van egy jóval tágabb kör, amelyiknek ez sokkal nehezebb. Nem mindenki teheti meg, hogy elköltözik oda, ahol könnyebben élhet, és nem mindenkinek van eszköze, hogy változtasson a környezetén!
Ehhez jönnek még a személyes, családi adottságok, otthonról hozott értékek, vagy olyan kötelezettségek, amiket a felismerés előtt vállalt valaki, tehát például családot alapított, mielőtt önmaga előtt tisztába jött volna saját melegségével. Nagyon sokféle sors van.
Éppen ezért gondolom, hogy a felvállalás ma is kihívás, és sokan vannak, akik a régről ismert rejtőzködési, alkalmazkodási mintákat kénytelenek követni, ami nagyon nehéz, akár romboló is lehet. Gyakran tartós frusztráció és súlyos traumák kiindulópontja a megbélyegzés, vagy az attól való félelem.
- A pártok mennyire csak beszélnek róla, hogy támogatják, azaz csak felszínes, ahogy az egyes pártok támogatják a melegeket, vagy tényleg odateszik magukat?
- Maradjunk annyiban, hogy nem ez a közbeszéd fő iránya, ahogy a pártprogramoknak sem hangsúlyos részei a melegjogok, habár vannak ellenzéki pártok, amelyek egyértelműen támogatják az LMBT+-közösség jogait, és nyilvános rendezvényeken is jelen vannak. De ezeknek a pártoknak jelen tudásunk szerint nem sok esélyük van a kormányzást befolyásolni.
- Németországban a legnagyobb kormányzópártnak a CDU-nak, van meleg tagozata. Ezt mennyire látod reálisnak a Fidesznél, hogy valaha is lesz?
- Semennyire. Jó, a politikában sok minden változhat, de a miniszterelnök-pártelnök hivatalosnak tekinthető álláspontja, hogy a meleg társadalom hallgatását várja el: szerinte ha nem ugrálunk sokat, akkor minden rendben lesz. És ezt nyugodtan vehetjük figyelmeztetésnek.
Ezenközben a Jobbik éppen most erősítette meg sokadszorra, hogy betiltaná a Pride-ot, és sajnálkoznak a bejegyzett élettársi kapcsolat létezése miatt.
- Hol vannak a magyarországi meleg politikusok, és kit, mit képviselnek? Kik képviselik a melegeket politikai értelemben?
- Vannak felvállaltan meleg politikusok, nem sok, de nyilván nem csak ők képviselhetik a melegeket, hanem mindenki, aki szolidáris velük. Ilyen politikusok, közéleti szereplők is léteznek.
Arról már beszéltünk, hogy nem a legnagyobb pártokban. Azt viszont kifejezetten pozitívnak tartom, hogy mintha elkezdődött volna egy nagyon konstruktív vita arról, hogy az LMBT+ jogok érvényesítésének milyen feltételei vannak, miért kell küzdeni: kizárólag a jogok kérdése a jobban élhető élet, vagy például szociális ügyeket, társadalmi hátrányokat is figyelembe kell venni.
- Szerinted mit tartogat a jövő a hazai melegek számára?
- Nem hiszem, hogy van a melegek számára külön út. Az egész ország előtt az a kérdés áll, hogy a liberális demokrácia intézményei, az állampolgári részvétel a közéletben és a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése fontos a számunkra, vagy nem.
Igazából az már egy optimista megközelítés, hogy ez a kérdés előttünk áll, mert lehet, hogy többség maga mögött hagyta, nemleges válasszal. Ha az a döntés, hogy nem érdekesek a jogok és az egyenlőtlenségek, akkor mindenki próbálkozhat a maga életében kisebb-nagyobb oázisokat létrehozni, de ezek sem lesznek teljes biztonságban, ha a társadalmi környezet ellenséges.
Ez a probléma az LMBT-közösség és tagjai életét is meghatározza, és persze ez azt is jelenti, hogy a saját erejükhöz mérten ők is, vagyis mi is befolyásolhatjuk, ami történik velünk! Ebben nyilvánvalóan azoknak a felelőssége a nagyobb, akiknek módjuk van többet tenni!
Lakner Zoltán az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitikai Tanszékének oktatója, elismert politológus, aki 2014-ben coming out-olt a Budapest Pride alkalmából.
