top of page

Eljött a nagy nap!


Elvégeztetett! Bekövetkezett a hihetetlen csoda! Kis írásom előbújt a fiókból és önálló életre kelt, elindult meghódítani a világot. Eddig ápolgattam, pátyolgattam, de innentől már semmit sem tehetek érte.

Legalább három-négy életre való változást értem meg

Dec 13-a, Luca Napja! Eljött a nagy nap! 11-re megyek a Kossuth Kiadóba! Irina szavaival a Három nővérből: Amikor ma reggel felébredtem, felkeltem és megmosakodtam! Bizony! Izgatottan, de boldogan kopogtattam az ügyintéző, Balázsi Szilvia ajtaján. A nagyon előzékeny és kedves hölgy elém rakta az igazgató úr által már aláírt szerződéstervezetet, amelyről már csak az én szignóm hiányzott. De már nem sokáig!

Hazafelé az úton eszembe jutott a könyv hátsó borítójának lehetséges szövege is. Tehát az utolsó mozaik is a helyére került!

Átmeneti kor gyermeke vagyok. Sok minden változott, fejlődött bennem e könyv megírása alatt. A sok évtizedes ismeretanyag valahogyan , tőlem függetlenül szerkezetbe rendeződött. Sok minden a helyére került bennem és körülöttem. Eufórikus boldogságot okozva ezzel , talán Popper Péter szavaival: elindultam a belső utakon a lényeg , magam és a világ megismerésére!

Most tudatosult bennem, hogy egy átmeneti világ átmenő gyermeke vagyok!

Azt hiszem legalább három-négy életre való változást értem meg! Ezt tükrözi egész pályám is!

Három- négy életre elegendő hivatást gyakoroltam. Három-négy életre elegendő szerelmet éltem át, habzsoltam és égettem el.

Szüleimnek új-meg új rettenetet okozva, amikor otthagytam az általuk biztosnak vélt jogászságot, amikor kilépve a rejteki létből először másságommal, majd transzvesztita művészi hajlamaimmal kellett szembesülniük. Ámulva és értetlenül állva a csoda előtt, amikor fiuk a fényre lépve megrebegtette pillangó szárnyait és a fény el-el csúszott pávaszemein.

Igen egy átmeneti korban kellett élnem és megmutatnom magamat és belső értékeimet.A huszadik század közepére dobott a Sorsom, hogy e zavaros körülményeken úrrá léve bontakozzak ki, s tegyem meg , amit megtehetek. Persze a sors sokszor kishajóm vitorlájának feszült, és meglehetős magasságba repített akár a vállalkozói, akár a művészi életemben. Néha én is voltam jókor a jó helyen. Néha az én képzeletbeli hintóm elől is kifogták a rajongóim a lovakat , és ittak valóságosan is pezsgőt 42-es topánkámból! Ezt szeretném elmesélni Nektek , Kedves olvasóim. Átadni, mint egy csokor virágot. Hogy melyikőtök melyik szálában gyönyörködik majd, ez Rátok van bízva. Csak ennyit tehettem Értetek!

0 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

Az összes megtekintése

Head
fffffffffff

bottom of page