35 éves jóképű sportos informatikus srác vagyok. Azóta pokol az életem, mióta a barátom nővére elvált a férjétől, és beköltözött az életünkbe.
Megszűnt a magánéletünk, mióta beköltöztek a "rokonok"
Éveken keresztül alázott a barátom, majd a rokonok is betették a lábukat
"Nem is értem, hogy bírtam a sok megalázást. Még a rokonkutya ürülékét is velem szedették össze."
Egyik napról a másikra beköltözött a barátom testvére, két gyerekkel és a gyermekkori szerelmével. Kénytelen voltam lelépni otthonról.
A problémák 5 évvel ezelőtt, egy szeptemberi végi napon kezdődtek. Egyik napról a másikra megjelent a barátom nővére, egy ötvenes nő, ötéves kislányával, és szépen lassan rátelepedett az életünkre.
A barátom azt mondta, hogy ez csak átmeneti állapot, ami soha nem ért véget.
A következő hónapban megérkezett az élettársam nővérének nagyobbik lánya is, akit szintén befogadtuk.
A kibővült család kezdetben a céges tulajdonú ingatlanokat foglalta el, majd lassan kiforgatott minket az egész vagyonból.
A következő meglepetés akkor ért, mikor a barátom nővérének gyermekkori barátja is velünk kezdett élni.
A barátomnak és nekem ekkor még jól menő vállalkozásunk volt. Sokat utaztunk, és nem voltak anyagi problémáink.
Egyből volt szállás, és munka az új családtagoknak.
Az első két év azzal telt, hogy a rokonoknak új lakást és megélhetést biztosítottunk. Rám szinte nem is jutott semmi a Budapestre csöppent rokonok miatt.
Aztán a dolgok egyre szarabbul kezdtek menni. A barátom rosszabbnál rosszabb üzleti döntéseket hozott, ami befolyásolták a cég mindennapjait is.
A vállalkozásban dolgozó emberek lassan felmondtak, az irányítást pedig a barátom nővére vette át. Aki mikor az utolsó nagy megrendelőt is elvesztettük, fogta magát, és visszament egy iskolába tanítani.
Persze a tanítás nem fizetett olyan jól, mint ahogy nálunk lehetett keresni, így folyamatosan a mi pénzünkre volt szorulva a nővérke.
Így a cég összes megtakarítása oda lett az utolsó két évben. A korábbi ügyvezető felmondott. Gyakorlatilag a cég azóta vegetál.
A jól menő családi vállalkozás, melynek mint utóbb kiderült csak papíron voltam tagja - 3 év alatt - a bevételeinek csaknem 80 százalékát elvesztette és a csőd szélére került. Új üzletek nem jöttek, amik voltak, majdnem mind elúsztak.
Eközben a barátom nővére gyarapodott. Lakást és autót kapott. Majd az első adandó alkalommal a vállalkozásból is kiszállt, mert már nem volt mit elherdálni.
Ha mindez még nem lenne elég, a barátom nemcsak a nővérének, de a nővére lányának is egzisztenciát biztosított.
Közben megszűnt a magánéletünk, mert a munka után mikor pihenni szerettem volna, átjöttek a rokonok. Ilyenkor gyakran én voltam az, aki kiszolgálta az egész családot.
Nekem csak a megaláztatás jutott. Évekig gyakorlatilag cselédnek használtak, majd mikor ezt szóvá tettem, közölte az élettársam, hogy el lehet takarodni.
A parancsolgatáson és a kiszolgáltatáson kívül más nem maradt számomra az otthon melegéből.
A legmegalázóbb élmény az volt, mikor a barátom különböző férfiakat szervezett pusztán szórakozásból a közös otthonunkba.
A kevés vicces pillanatok egyike az volt, mikor a barátom rámászott egy hetero redőnyösre, akiről azt hitte, hogy meleg, mert egy meleg munkatársa ajánlotta. A redőnyös azt sem tudta, hogy meneküljön a félreérthetetlen helyzetből, még a szerszámaiért sem sem mert visszajönni.
Többször próbáltam felnyitni szemét, de nem lehetett. Mondtam neki, hogy mindenét el fogja veszteni a nővére miatt, de ő hajthatatlan volt, mert szerinte a család az család.
Kedves levélíró!
Sajnálom, ami történt az életeddel, de ez a kapcsolat már régóta halálra volt ítélve.
Az a férfi, aki csak csicskáztat, és kizsákmányol másokat, mikor jól megy a szekér, nem érdemli meg, hogy vele maradj.
A rokonok hamar eltűnnek, mikor az exednek már semmije sem lesz, de akkor már késő lesz, mert már te sem leszel vele.
Jól tetted, hogy faképnél hagytad, már rég meg kellett volna ezt lépni.
A barátodnak egy dologban igaza volt. A család, az család, de nem mindegy hogy kinek a családja.
