top of page

"Kakukktojás" lenne a férfi melegség?


Eltolom az identitást: pl. homo-heteroszexualitás, non-bináris transgender. Ezt nevezi a gender studies „gender shifting“-nek, gender-identitás-eltolásnak.

A "biológiai gender studies" tudománya (review)

A melegek empátiakészsége sok emberen mérve nagyobb, mint a heteróké, és a hormonok alapvetően nem befolyásolják a szexuális orientációt

Ha van identitása a férfi melegségnek, van specifikusan meleg pszichológiai minőség, ami szociológus szemmel módszertanilag erősen vitatható. A gender studies itt meghasonlik önmagával.

Az úgynevezett „genderbiológia” módszerében alapvetően biológiai bázisú, mégis a meleg „speciális lélektani működésekre“ épül.

A legegyszerűbb példa: a melegek empátiakészsége sok emberen mérve nagyobb, mint a heteróké. (Ez készség, nem konkrét empátia, s lehet „negatív empátia”, akár érzelmi terror is, amiben sok meleg férfi „jeleskedik”.)

A melegségért – többek között – felelős Xq28-as génszakasz azonosítása után (1993) Robert Trevis megfogalmazta (1994): ha van genetikai eredet is, kell, hogy legyen genetikai célja is a melegségnek is.

A férfi melegség ugyanis „kakukktojás”, az anya oldalági – akár ismeretlen - férfi rokonainál van elrejtve. A biológiailag-genetikailag rejtőzködő melegség 20 melegholokauszttal sem irtható ki, a természet genetikai működése ugyanis itt újra fogja termelni önmagát, természeténél fogva.

A legújabb kutatások szerint a meleg fiúgyermekeket szülő anyák termékenysége óriási embermintán mérve sokkal nagyobb. (Itt statisztikailag ki van szűrve a fogamzásgátló tablettákat szedő nők problematikája, mivel rendkívül sok alanyon mérték.)

A meleg genetikai működés tehát arról is „gondoskodik”, hogy a szaporodást – önmaga helyett is – növelje, miközben a melegség genetikailag rejtett, nem lehet tudni, ki volt az anyai oldalági férfirokon.

Melegségbiológiai tágabb kontextusban nézve ezt a jelenséget az uniszex (nőknél és férfiaknál majdnem ugyanolyan) agyalapi mirigy „felett”, a hipothalamusban („hüllőagyunk“, az agyi működések gyökere), és ennek agyi környékén találhatjuk a férfi melegség, transz nőség, férfi biszexualitás „neurokémiai kódjait“, amelyek biológiailag „tologatják“ gendereinket.

Egy kis kitekintés: a male-to-female transzszexuálisok az agyukban nők, mivel egy agyterületük (ez a hipothalamus mellett található) somatostatin nevű hormont termelő sejtjei azonos működésűek a cisz nőkkel, tehát nem csak lelkükben, „agyukban is nők”. A cisz férfi melegségnek több hasonló modellje is van.

Lehet-e ezt a témát etikusan kutatni? Ezt éppen a melegek kérdőjelezik meg, és jogosan.

Ugyanis az 50-es évek „pszichiátriai“ gyakorlata volt a „tesztoszteron-kezelés“ (azt hitték, ha tesztoszteront adnak a szerintük „férfiatlan melegeknek“, ezzel azonnal „férfias heterókká“ teszik őket), amely a férfi homoszexualitást nem „szüntette meg“, ahogy „remélték“, csak a homoerotikus vágyakat fokozta.

Mindez tudományos-tapasztalati alap nélkül történt, itt azt az előítéletet ültették át a „gyakorlatba“, miszerint a melegek „nőiesek“, s ezzel a kezelési móddal, azt hitték, hogy „a nőiesség leblokkolásán keresztül magát a homoszexualitást gyógítják“.

A hetvenes évek pontos és immár etikus vizsgálatai alapján tudjuk, hogy a meleg, illetve a heteró férfiak tesztoszteron és a nyújtott hatású tesztoszeront és termékenységet az agyalapi mirigyben vezérlő hormonjának (FSH) szérumszintje között érdemi különbség nincs.

Egészen pontosan egy 1977-es nyugat-berlini vizsgálat szerint a vérben mért LH-szint (az azonnali tesztoszteron-választ irányító agyalapi mirigy hormon) több, mint 100 fős meleg kontrollcsoportban 33 főnél volt kifejezettebben magasabb, míg a minta többi tagjánál semmilyen érdemi eltérés nem volt FSH- és LH-szintekben.

A szabad tesztoszteron (a teljesen aktív, nem lekötött, nem lebomló) - szint nagyon minimálisan alacsonyabb volt cisz meleg férfiakban, de ez nem merítette ki az érdemi eltérés jelenségét (Rohde, Nyugat-Berlin, 1977). A következtetés ebből: a nemiséggel összefüggő hormonok alapvetően nem befolyásolják a szexuális orientációt.

De sajnos mindeközben – a sok tényleges visszaélés hatására – a melegeket sikerült elidegeníteni a biológiai kísérletektől, mivel azt „orvosiaknak“ tartják. Különösen azóta tendencia ez, hogy 1969-től (pl. Michel Foucault hatására) a melegmozgalom sokszor élesen elítél bármilyen, pláne biológiai jellegű „különbséget“, mivel a tudományos „újragettósítástól“ félnek – a társadalmi egyenjogúsítás helyett.

Dean Hamer, az Xq28-as génfaktort, a férfi melegségért felelős fő genetikai tényezőt felfedező kutatócsoport feje (tudjuk az egypetéjű ikerkísérletekből, a genetika csak 52%-ban meghatározó cisz férfi melegeknél) 1993-ban, tudományos publikációja után két telefont kapott két különböző meleg szervezettől:

  1. miszerint ő bebizonyította, hogy a melegség biológiailag természetes.

  2. Miszerint ő „fasiszta“.

Van azonban egy új kutatási irányzat, éppen ezen felfedezések hatására, miszerint a melegség biológiailag természetes, ugyanis egy társadalmi környezetben az összetartást szolgálja. Ezt pláne a Trevis-hipotézis után (1994) vetik fel, miszerint kell valamilyen pozitív funkciója legyen a melegség génjeinek, ha már léteznek.

És itt vetődik fel az, hogy ez nem orvosi kérdés; ugyanis egy pozitív „eltérés“, amelynek biológiai-társadalmi-pszichológiai funkciója van, és azt hordozza, nem lehet „betegség“. Engedjenek meg egy példát: ha valakinek hegedű-ujjai vannak, azt nem operálni kell, hanem meg kell tanítani hegedülni.

Ennyiben a gender is lehet biológiai, nem csak társadalmi, mint azt fentebb levezettem.

0 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

Az összes megtekintése

Head
fffffffffff

bottom of page