Egy brit kutatás rámutatott, hogy az országban több mint egymillió olyan 65 év feletti ember él, aki gyermektelen és ezért, bár szüksége lenne rá, sehonnan sem kap támogatást. Közéjük tartozik az idős LMBT emberek jelentős része is.
Idős melegek
Azok az idős emberek vannak különösen hátrányos helyzetben, akiknek gyenge a szociális hálójuk, magányosak, rossz az egészségi állapotuk és alacsony a jövedelmük.
Kirsty Woodard, az Ageing Well Without Children („Jó öregedés gyermektelenül”, AWwoC) nevű szervezet alapítója, figyelmeztet rá, hogy az Egyesült Királyságban 2030-ra várhatóan megduplázódik a gyermektelen idősek száma, ami hatalmas terhet ró a szociális ellátó rendszerre.
- Minden jelentés azt hangsúlyozza, hogy azok az idős emberek vannak különösen hátrányos helyzetben, akiknek gyenge a szociális hálójuk, magányosak, rossz az egészségi állapotuk és alacsony a jövedelmük. Egyes kisebbségi csoportok, mint az LMBT vagy a fogyatékossággal élő emberek, különösen veszélyeztetettek. A jelentések azonban nem említik azt a csoportot, amely pedig minden veszélyeztetettségi kategóriában felülreprezentált: a gyermekteleneket.
Pedig vannak átfedések: az LMBT emberek 90%-ának nincs gyereke (ez a szám vélhetően még magasabb azon országokban, ahol a törvény megnehezíti az azonos nemű párok gyermekvállalását, mint pl. nálunk).
A gyermektelenekre nagyobb arányban hárul idős szüleik gondozása, akár akkor is, amikor már ők maguk is segítségre szorulnának. Bár az Egyesült Királyságban sokféle szociális szolgáltatás elérhető az idősek számára, ezeket rendszerint gyerekeik szervezik meg nekik, így a gyermektelenek gyakran nem jutnak hozzá a segítséghez akkor sem, ha kéznél lenne.
Paul Goulden, az Age UK London ügyvezetője szerint a döntéshozók nem veszik figyelembe a gyermektelen időseket, mert automatikusan feltételezik, hogy mindenkinek van gyereke. Az időskori demenciában szenvedők és az Alzheimer-kórosok különösen veszélyeztetett csoport, hiszen ők nem is képesek segítséget kérni.
Magyarországon nem készült hasonló felmérés (már ez is árulkodó), de gyaníthatjuk, hogy a helyzet még rosszabb. Gregor Anikó és Kováts Eszter tavaly megjelent Nőügyek című szociológiai kutatásából kiderül, hogy az idősgondozás Magyarországon aránytalanul nagy mértékben a családra, azon belül is a nőkre (az idős ember lányára, menyére) hárul.
Az „illiberális” (valójában neoliberális) állam pont azért támogatja a családot – kisebb mértékben anyagilag és nagyobb mértékben a retorika szintjén – hogy ráterhelhesse azokat a szociális ellátásokat, amelyeket ő maga nem tud vagy akar elvégezni. Egy ilyen közegben a gyermektelen – akár LMBT, akár heteró – emberek nem néznek túl fényes jövő elé.
Az LMBT embereknél ráadásul előfordul, hogy tágabb családjuk – éppen nemi identitásuk vagy szexuális irányultságuk miatt – eltávolodik tőlük és unokahúgaik vagy más rokonaik kevésbé látják a szükségleteiket vagy kevésbé motiváltak gondoskodni róluk, mint a gyermektelen heterók esetében. Fontos lenne tehát a közösségeinkben foglalkozni ezzel a problémával, mert előbb-utóbb a többségünk saját bőrén is meg fogja tapasztalni.
