Miközben szerte Európában erősödik a nacionalizmus és a bevándorlásellenesség, a lengyelországi Gdanskot nyitott szellemű városként emlegetik.
Az orosz törvények szintjén vannak az LMBT-emberekre vonatkozó lengyel jogszabályok
"Lengyelországban nem születik törvény az egyneműek élettársi kapcsolatának bejegyzéséről vagy házasságáról, nem számít bűncselekménynek a homofób gyűlölködés vagy tett."
A lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki elutasítja a nyugati bírálatot, miszerint országában és az EU keleti tagállamaiban gyengülnek a demokratikus értékek:
"Kérjük, ne tanítsanak minket! Pontosan tudjuk, hogyan kell működtetni országunkat."
A nézetkülönbségek egyre nagyobbak, a jogok érvényesülése terén is. A lengyel társadalom erősen konzervatív, magas a katolikus hívők aránya. Ezért ritka olyan szellemiségű települést találni, mint Gdansk. Nyitott szemléletű városként emlegetik, egyfajta liberális zárvány a konzervatív országban.
Két évtizeden át Pawel Adamowicz-ot választották újra polgármesternek. A városházára is beengedte a nyitott szellemiséget, a többség akarata mellett képviselve a kisebbségek érdekeit is. Támogató ezért éltették, de bírálói részéről erősödött a gyűlölet vele szemben. Januárban késsel támadtak rá egy jótékonysági rendezvényen, a sebesülésbe belehalt.
A néhai polgármester özvegyével, Magdalena Adamowicz-csal az Európai Szolidaritási Központban találkoztunk. Fontos helyszín a város számára, ahol a rendszerváltásért küzdő Szolidaritás mozgalomra is emlékeznek.
"Nagyon nyitott személyiség volt, mindig mosolygott. Érdeklődéssel fordult az emberek felé, ezért az emberek is szívesen keresték. Az utcán gyakran megállt, mindenkire jutott egy kis figyelem tőle. Meghallgatta az embereket, mert segíteni akart. Egész életében tanult, ami éretté és bölccsé tette. Harcolt a megkülönböztetés, a kirekesztés ellen. A kisebbségek támogatására buzdított. Így például fontosnak tartotta ezt a menekültek vagy a melegek esetében is."
Magdalena Adamowicz független jelöltként indul az európai parlamenti választásokon. Szeretné továbbvinni megölt férje örökségét:
"Olyan, mintha velem lenne az ereje. Temetésén a pap arról szónokolt, hogy meg kell állítani a gyűlöletbeszédet. Úgy éreztem, mintha engem buzdítana, hogy erőt adjon a küzdelem folytatásához. Hogy harcoljak a gyűlölet, a manipulatív hírek, eltorzított igazság ellen, mert ezek belülről gyengítik az Európai Uniót."
Becslések szerint 40 ezer bevándorló él Gdanskban. A bevándorlók egy része saját vállalkozásba kezdett.
A palesztin Mohammed Amer testvérét látogatta meg Lengyelországban, aztán itt maradt.
Vállalkozásában munkát ad további bevándorlóknak, akik Bangladesből, Indiából és Nepálból valók. Nehéz volt letelepedni, és megteremteni a stabil életet. Amikor házat vett volna lengyel barátnőjével egy faluban, a polgármester elutasította azzal az indokkal, hogy veszélyt jelent a közösségre:
"Sokkolt minket a polgármester levele, nagyon meglepődtünk. A sajtón keresztül a nyilvánossághoz fordultunk, és a település vezetője mégis megengedte, hogy házat vegyünk. Sok időt vesztettünk ezzel, majdnem egy évet. De azóta, hogy letelepedtünk, az emberek segítőkészek és kedvesek."
Mohammed most további bevándorlóknak segít a letelepedésben. Egy támogatást nyújtó központban találkozunk, ahol olyanok is megfordulnak, akiknek a státusza még nem legális. Ők nem mutatkoznak a kamera előtt.
A tanácsadó, aki a jogszabályok között segít eligazodni a bevándorlóknak, Julia Savlovszkaja, maga is migránsként érkezett, Fehéroroszországból települt Lengyelországba:
"Sajnos mindennapos, hogy a bevándorlók nem tudják, mit kell tenniük, ez a lengyel rendszer sajátossága. A kormány nem készült fel a migránsok fogadására, így sokan több mint egy éven át sodródnak és várakoznak, vagy törlik az ügyüket."
Egy vállalkozóval találkozunk, aki pékségláncot működtet Gdanskban és környékén. Grzegorz Pellowski katolikus és konzervatív. a kormányzó Jog és Igazságosság Párt támogatója. Szerinte szigorúan kell ellenőrizni, hogy kit enged be egy ország:
"Nem értek egyet azzal, hogy Németország és Svédország szélesre tárja kapuit a bevándorlók előtt, szinte kontroll nélkül fogadják be a bevándorlókat, hiszen a nagy mértékben módosítják az ország jövőjét, ha letelepednek. Több európai ország részben muzulmánná vált, majd dominánsan azzá lesz."
Grzegorz a szélsőjobb oldali MW, a nemzeti érzelmű fiatalok pártjának szimpatizánsa. Az MW 2017-ben szimbolikus halotti bizonyítványokat állított ki 11 polgármesternek, így a meggyilkolt Pawel Adamowicz nevére, a halál okaként a liberalizmust és az ostobaságot feltüntetve.
"Az üzenet szimbolikus volt, és azt jelentette, hogy a politikájuk halálra van ítélve, mert ha a bevándorlók többségbe kerülnek, visszaszorul az európai és a lengyel kultúra. Az üzenet módja miatt a párt elnézést kért, én sem így tettem volna közzé" – teszi hozzá Grzegorz Pellowski.
Egy rendkívül érdekes dokumentum született Gdanskban. Az egyenlő bánásmód melletti elköteleződésről szül, és a városházán írták alá. Alapjaiban rögzíti a helyi közösségi viszonyokat és a jogérvényesülést. Kiemeli a nemzetek, az etnikumok, a nemek és a korosztályok közötti egyenlőség elvét, ugyanezt rögzítve a különböző szexuális identitások esetében is.
Jacek diákként költözött Gdanskba egy kisvárosból. Akik tudták róla, hogy meleg, mind azt mondták, hogy egy nagyobb városban könnyebben élheti az életét:
"25 éve élek Gdanskban, és szeretek itt lakni. Máshol is úgy gondolják az országban a szexuális kisebbségekhez tartozók, hogy Gdansk az átlagnál jóval toleránsabb város. Ez persze nem jelenti azt, hogy nálunk megvalósult a teljes egyenlőség, még itt is sokat kell tenni."
Jacek 2015-ben vonult fel az első menetben, amit az egyenlőségért rendeztek Gdanskban. Emlékszik, hogy a résztvevőkben volt félelem:
"Amikor a menetben vonultunk, attól féltünk, hogy hirtelen ránk rontanak gyűlölködők, vagy megdobálnak minket. Végül pozitív élménnyel távoztunk, jól esett a nyitottság."
A szexuális kisebbségekhez tartozók 2004-ben remélték, hogy Lengyelországban változást hoz az EU-tagság, erősíti majd a jogok és az egyenlőség érvényesülését. Sokan úgy érzik, nem változott semmi.
"Lengyelországban nem születik törvény az egyneműek élettársi kapcsolatának bejegyzéséről vagy házasságáról, nem számít bűncselekménynek a homofób gyűlölködés vagy tett. A gyerekvállalás kérdését meg sem merem említeni. Az orosz törvények szintjén vannak a jogszabályaink ezen a téren” - mondja Jacek Jasionek.
Jacek a Tolerado nevű szervezet önkéntese, megengedi, hogy bepillantsunk az egyik foglalkozásukba. Kreatív estét tartanak, amikor táblákat és posztereket festenek a következő egyenlőségi menetre, ami májusban lesz. A közösség tagja a biszexuális Dominik Kaszewski is:
"Tavaly költöztem Gdanskba, Wroclawból jöttem. Az előző egyenlőségi menetre érkeztem, nagyon jó benyomások értek. Személyesen nem ért homofóbia, noha hallottam erről történeteket. Édesanyám 15 éves korom óta tisztában van a szexuális irányultságommal. Soha nem fogadta el, de tolerálja. Három éve gyakran jár templomba, nagyon vallásos lett. Továbbra sem fogad el, ahogy a nagymamám sem."
"Az egynemű kapcsolatokban élőket nem fogadja el a lengyel társadalom, a kormány úgy tesz, mintha nem is léteznénk. Pedig vannak olyan államok, ahol szintén magas a vallásos emberek aránya, mint az Egyesült Királyság vagy Írország, ahol elfogadóbb lett a társadalom. Kérdés, hogy Lengyelországban is megtörténhet-e ez. Ha nem hinnék benne, nem lennék itt” - mondja Marta Magott.
Márciusban evangélikusok egy csoportja posztolt képeket egy papról, amint vezetésével könyveket égettek egy templom előtt. Például Harry Pottert, mert a varázslás a történet része. Később a képeket eltávolították a netről.
Az Euronews szeretett volna interjút készíteni a pappal, de megtagadta. A nyilatkozat a közösségi médián keresztül érkezett, a pap nevében. Ebben szerencsétlen cselekdetnek nevezte a könyvégetést, ami nem az irodalom és a kultúra ellen irányult szerinte. Ha az emberek ezt hiszik, félreértik."
Pawel Kowalski. a gdanski Szent Kereszt-templom papja szerint a papok olykor hibáznak:
"A papok igyekeznek a legjobb szolgálatot tenni, megmutatva hűségüket, és olykor hibát követnek el. Szerintemvalamennyi lengyel egyház papjai hibáznak, amikor egy lépésük vitathatóként híresül el."
Az egyház álláspontja kemény, ha a szabadságjogok vagy az önrendelkezés kerül szóba. Ezrek követelték utcai megmozdulásokon, hogy a nők maguk dönthessenek az abortuszról. A lengyel törvények az egyik legszigorúbbak Európában ezen a téren. Amikor Pawel atyát az egynemű kapcsolatokról kérdezzük, általánosan fogalmaz:
"Amikor az emberek különböző jogokat követelnek, az egyháznak megkülönböztetéseket kell tennie. Vannak olyanok, amik az isteni akarattal, a Szentlélek üzenetével összhangban vannak, és vannak olyanok, amik talán nem."
A nők és a családok esélyegyenlőségéért is küzdelem folyik. Renatával és tíz hónapos gyermekével találkozunk, hogy arról kérdezzük, milyennek érzi a családok helyzetét Gdanskban és Lengyelországban.
Renata tanár, jelenleg gyermeknevelési szabadságon van, Lucját neveli. Anyasági fizetése kevesebb, mint amit eddig keresett, és 120 euró híján kimarad a kormány által folyósított 500 eurós támogatásból.
Miközben a politika ösztönözni akarja a gyerekvállalást, nehéz az anyák foglalkoztatási helyzete. A gyerek eltartása miatt Renata is visszamegy dolgozni, ha talál bölcsőét:
"Érdeklődtem a bölcsődei helyekről. Jelenleg a nyolcszázadikak vagyunk a listán. Sajnos magán bölcsődét nem engedhetek meg, így mehetek dolgozni."
A polgármestereknek nagy szerepük van abban, hogy az országoshoz képest miként alakul egy település életformája. Gdansk jövője a meggyilkolt polgármester, Pawel Adamowicz után egy jogász, Aleksandra Dulkiewicz kezében van. Ő az első nő a polgármesteri poszton itt. Nem sikerült elérnünk, hogy a terveiről kérdezzük, de egyik helyettese, Piotr Kowalczuk fogadta az Euronews-t:
"Pawel Adamowicz halála óriási veszteség. Húsz éven át dolgozott a granski emberekért, sokat tett a demokratikus értékek, így a szabadság, a szolidaritás, a nyíltság és az egyenlőség érvényesüléséért, mindazért, ami miatt jó itt élni. Igyekszünk továbbvinni örökségét, és működtetni azokat a szociális programokat és civil szervezeteket, amiket segített. Ez nem csak az ő öröksége, hanem a gdanski emberek jövője."
