top of page

Az én szivárványvárosom


„A szivárvány olyan optikai jelenség, melyet az eső- vagy páracseppek okoznak, mikor a fény prizmaszerűen megtörik rajtuk, és spektrumára bomlik.”

Az én szivárványvársom az a hely, ahol Te kedves olvasó a legboldogabb tudsz lenni!

Ezt emberi megközelítésben úgy lehetne érdemes lefordítani, hogy ott van a szivárvány, ahol az ember, az lehet, és olyan lehet ahogyan ő teremtetett.

Nincs két (szerencsére) egyforma ember jelenleg a földön, bár a tudomány gyorsan halad a klónozás veszélyes területén, de ma még elmondható, hogy minden ember különbözik. Legyen az szem szín, hajszín, bőr szín, vallás, identitás, balkezesség, jobbkezesség, vagy, hogy éppen a csoki vagy a vanília fagyit szereti jobban. Bár evolúciós sajátosság minden faj esetén, köztük az embereknél is, hogy azt, aki a nagy sokaságtól eltér, azt kirekesztik, mondván, veszélyt jelent a többi tagra. Ez akár még az állatok tekintetében igaz is lehet, de hiszem, merem azt hinni, hogy a 21. században az ember el tud ettől a mélyen gyökeredző gondolkodástól szakadni, és fel tudja ismerni a sokszínűségben rejlő varázslatot. Egy kultúra, egy nemzet nem attól válik egységesé, hogy mindenki ugyan úgy néz ki, ugyan azt szereti, ugyan azt vallja, hanem hogy a változatosság a sokszínűség erejét fel tudja használni arra, hogy együtt még jobbak legyenek. Természetesen ehhez egy érettségi szint is szükséges, ami megnyilvánulhat abban, hogy akár egy vak ember esetén nem kezd el automatikusan az „egészséges” ember emelkedett hangnemben beszélni, mondván biztos úgy sem hallja. Nyilván ez is ösztönös reakció, de pont az lenne a lényeg, hogy ezeket a reakciókat kordában lehessen tartani, így kialakítva egy boldogabb jövőt.

A szivárványváros, az a hely lehetne, ahol az embernek tényleg nem kell takargatnia magát, nem kell attól tartania, hogy ki, mit gondol róla, pusztán azért, mert különbözik a sokaságtól, hanem egyszerűen boldog lehet ott, mert ő olyan amilyen. Jelentsen az bármilyen mozgáskorlátozottságot, nemi, vallási irányultságot, vagy akár azt, hogy valamivel, amivel nagyon sokan egyet értenek, képtelen magáévá tenni. Mert nem csak attól válik valaki megkülönböztetetté, mert ténylegesen, fizikálisan eltér a sokaságtól, hanem mert ellent mert mondani a rendszernek. Gondoljunk csak az ember tragédiájában Luciferre, akinek pusztán annyi volt a bűne, hogy meg mert kérdezni, miért is kell neki azt tenni, amit parancsolnak neki. A történet többi részét pedig ismerjük. Voltaképpen ő is kialakított egy paradicsomot saját maga számára, ami sajnos kudarcba fulladt, hiszen a kommunikáció teljes hiánya, az, ami az embert tragédiák sora felé kíséri. Mert aki nem kommunikál, csak cselekszik, vagy nem ismerkedik csak ítél, az előbb vagy utóbb úgy is belátja, hogy a dolgokat az elején máshogy kellett volna kezdeni.

Az a tény, hogy ilyen kezdeményezések létrejönnek, mutatja, hogy van igény a szivárvány összes elemére, hiszen ezekből ál össze a nagy fehér egész. Nem szabad azonban az egyiket a másik nélkül értelmezi, tehát nem lehet kijelenteni, hogy a fehér, az egész lényege, és ez az, ami egyben tart mindent, valamint azt sem szabad kijelenteni, hogy a színek nélkül lehetetlen a fehér, és csak feketeség lenne. Hiszen miért is kéne egy egyértelmű dolgot megmagyarázni. Pusztán el kell fogadni, hogy egyik a másik szerves része, és egymás nélkül nehezen léteznének.

Az én szivárványvársom tehát az a hely, ahol Te kedves olvasó a legboldogabb tudsz lenni!

Hogy milyen a te #szivárványvárosod? Írd meg nekünk Facebook posztban, vagy üzenetben. (identitasmagazin@gmail.com)

0 hozzászólás

Head
fffffffffff

bottom of page