A hazai LMBTQ közösségen belül szinte mindenki hallott a transzneműeket ellehetetlenítő törvényjavaslatról. Cikkünkben egy ukrán transznemű mondja el véleményét a magyar helyzetről.
Fotó: Yonik - Már maga a tervezet kidolgozása is abszurd, hogy lehet egy ilyen javaslaton “dolgozni”, és kinek állhat érdekében a transzneműeket ellehetetleníteni, és a még nagyobb kérdés, hogy miért?
Pláne akkor, amikor a világban és hazánkban egy járvány tombol. Felfoghatatlan számomra, hogy más emberek életét miért kell szánt szándékkal még nehezebbé tenni, egy ilyen törvénymódosítással.
Mert ez nem csak egy névváltoztatás, vagy frizura váltás. Ez egy sokkal erősebb belső folyamat, amit sajnos hazánkban nagyon kevesen ismernek el.
Ezért is voltam kíváncsi arra, hogy más országban élő transzneműek hogyan látják, illetve milyen tanácsaik vannak azokhoz, akik az út elején vannak. Elsőként az OUT magazinból ismert Yonik válaszolt őszintén kérdéseinkre.
Mi a véleményed a jelenlegi magyarországi helyzetről?
Tudom, hogy a magyar kormány törvényjavaslatot nyújtott be a parlamenthez, amely lehetetlenné tenné a transznemű személyek törvényes nemének megváltoztatását. Ez szörnyű hír minden transznemű ember számára, különösen most, a koronavírus-járvány okozta válság idején. A transzszexuális embereknek, mint mindenki másnak, szüksége lenne a kormány támogatására, és az egészségügyi ellátásra. A nemek elismerése nélkül egyedül, és ezáltal kormányzati védelem nélkül maradnak ezek az emberek. Ez a törvényjavaslat a magyar transznemű közösség megvetését, gyűlöletét és félreértését fejezi ki. Ezen felül ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményének ítélkezési gyakorlatával.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik az út elején állnak?
Évekkel ezelőtt Ukrajnában, én is olyan voltam, mint mindenki más az út elején. Olyan dokumentumokkal rendelkeztem, melyek nem feleltek meg a nemi identitásomnak, ezért bajba kerültem a rendőrségen, illetve megalázottnak éreztem magam a társadalom által. Féltem mindentől, szülők, barátok, munka, iskola, diszkrimináció, elfogadás, és az átalakulás megkezdésétől is. Nem tudtam semmit arról, hogy mi fog történni velem. De az ismeretlentől való félelem ellenére, mindig is tudtam ki vagyok, és ki szeretnék lenni. Ez segített számomra sok akadály legyőzésében, még akkor is, amikor lehetetlennek éreztem a helyzetet. Legyél kész harcolni a jövődért. Az úton mindig lesznek pofonok, de tudnod kell, hogy a jövődért érdemes küzdeni.
Honnan kaptál erőt? Kaptál támogatást, másoktól?
Azt hiszem - az elszántságom a legnagyobb erőm. Mindig is tudtam, hogy más vagyok (ami nehéz felfedezés volt). De miután rájöttem ki vagyok, azt is tudtam hogyan akarok élni. Minden alkalommal, amikor a társadalom elutasított, az csak erősebbé tett és erőt adott, hogy megtaláljam önmagam! Kezdetben nem volt sok támogatásom, mert nem sokan értették meg, mit élek át. Tehát csak magamra számíthattam.
Milyen szerepet játszanak ebben a család és a barátok?
Azt mondhatom, hogy áldott vagyok, szerető és támogató családom van. De ettől függetlenül féltem elmondani szüleimnek, és azt is tudtam, hogy a műtéthez nincsenek megfelelő anyagi forrásaink. Szüleim ismerete a melegekről és transzneműekről csak a média sztereotípiáin keresztüliek, abból táplálkoztak, nem ismerték közelebbről a helyzetemet. De elfogadtak és támogattak, ami boldoggá tesz. Csak néhány barátom volt, akiknek elmondtam a helyzetet, akik szerencsére tiszteletben tartották a választásomat. Ez nagyon fontos, mivel megtanultam (és így a barátaim is), hogy nem kell megértened valaki nemét, hogy tiszteletben tartsd azt.
Véleményed szerint mennyire fontos egy országban a támogató politikai légkör?
Úgy gondolom, hogy rendkívül fontos a támogató kormányzat és az egészséges politikai légkör. Az iskolától a munkahelyig, az egészségügyön át a lakhatás, a hajléktalanügyi ellátás, a civil társadalom mind mind befolyásolják a transzneműek életét. A transznemű emberek szeretnének részt venni, és hozzájárulni a társadalomhoz és a gazdasághoz. A kormánynak, a közszolgáltatásoknak és a munkáltatóknak képesnek kell lenniük arra, hogy minden szükséges erőforrást biztosítsanak a polgárok számára, ideértve a transzneműeket is, az egyenlő és tisztességes társadalmi környezet megteremtése érdekében. A legfontosabb pedig az, hogy biztonságban kell éreznünk magunkat.
Ukrajnában mennyire támogatják esetleg tiltják a születési nem megváltoztatását?
Nálunk ez támogatott, azonban nagyon bonyolult és kihívást jelentő folyamat. Ukrajnában a nemváltoztatási eljárást az ország egészségügyi minisztérium szabályozza a 60. sz. rendelet szerint. Ez a rendelet meghatározza az eljárások végrehajtásának módját. Rendelkezik továbbá arról, hogy egy orvosi bizottságnak kell eldöntenie, hogy engedélyezik vagy sem az orvosi beavatkozásokat, de ezen felül meghatározza azt is, hogy a transznemű személyeknek milyen hivatalos dokumentumokkal kell igazolniuk nemük törvényes megváltoztatását. Tíz évvel ezelőtt kezdtem el az átalakulást, amikor a nem megváltoztatásának folyamata még nehezebb volt, mint ma. Az emberi jogok támogatói és az LMBTQI szervezetek, mint például az „Insight NGO”, óriási munkát végeztek annak érdekében, hogy a folyamat kevésbé traumatizálódjon a transznemű emberek számára.
Ha megszavazza a magyar parlament a törvényt, szerinted mi fog megváltoztatni?
Ha ezt a módosítást elfogadják, a transz-közösség elveszíti minden olyan jogát, amely elősegítené a társadalmi elfogadásukat. Ez magasabb szintű transzfóbiát eredményez, és állandó kockázatot jelent arra, hogy kormányzati védelem nélkül támadják vagy megalázzák a transz közösséget. Remélem, hogy a parlament nem szavazza meg a javaslatot, és megóvja a transzszexuálisok közösségét.
