Volt egy naplóm, amit egész kisgyerekkorom óta vezettem, melyben leírtam édesanyámnak mindent, azt is, hogy a fiúkat szeretem. Elküldtem a naplót postán és vártam.
Hatalmas erőt és önbizalmat adott nekem, amit tett viszont sokáig a padlóra küldött. Dávid szerelmi története következik.
„Minden, ami történt velem, jó és rossz is formált engem. Ezektől vagyok olyan, amilyen vagyok.”
Meleg férfi vagyok, 31 éves és Székesfehérváron élek. A családban én vagyok a legidősebb. Két vér szerinti és egy mostoha öcsém van. Mindig is tudtam, hogy különbözöm a többi fiútól.
Persze kezdetben nem értettem, hogy miben is rejlik ez a különbözőség. Amikor felismertem, hogy meleg vagyok kétségbeestem.
Egész kiskorom óta tudtam, hogy nekem édesapának kell lennem. Csak arra vágytam, hogy gyermekem legyen! Akkoriban persze úgy tudtam/gondoltam, hogy melegként ez nem lehetséges. Volt pár próbálkozásom lányokkal a randizás terén, de tudtam, hogy nem lenne helyes bárkit is becsapnom. Nem akartam hazugságra épülő kapcsolatot, később házasságot.
Elzárkóztam a barátoktól, iskolatársaktól. Kifelé azt mutattam, hogy minden rendben és nincsenek gondjaim. A szüleim 14 éves koromban elváltak és ezzel új lehetőségek nyíltak meg számomra. Új környezet, új iskola és emberek. Újra alkothattam magam.
Na de ugorjunk kicsit a lényeghez.:)
20 éves koromban elköltöztem otthonról. Nagyon messze mentem mindenkitől és mindentől, amit ismertem. Lehetőségem volt csak magamra figyelni. Megismerni önmagam, majd elfogadni azt, aki vagyok. Rájöttem, hogy bár vannak az életünkben emberek, kapcsolatok, akik fontosak nekünk, akik szeretnek, de végső soron a saját boldogságunk csak rajtunk áll!
Elkezdtem az interneten ismerkedni és nem is olyan soká találtam is egy srácot, aki nem csak a testi élvezetek miatt akart megismerni. Rengeteget beszélgettünk és én elégedett voltam azzal amerre az életem haladt.
Lett önbizalmam és több közeli barátomnak is elmondtam, hogy meleg vagyok. Úgy éreztem a családomnak is ideje tudnia róla. Mindig közeli kapcsolatom volt az édesanyámmal és a testvéreimmel is, tudtam, hogy nem tagadnának meg, de azért tartottam attól, hogy megváltozik a kapcsolatunk.
Anyukámmal beszélgettem telefonon és érezte, hogy valami nyugtalanít. Elmondtam neki, hogy igaza van, de valahogy nem tudtam beszélni róla. Ezért nem is beszéltem. Volt egy naplóm, amit egész kisgyerekkorom óta vezettem. Az utolsó lapokon volt csak hely, mikor, mint egy írásos vallomás leírtam édesanyámnak mindent, ami igazából lezajlott bennem. Természetesen azt is, hogy a fiúk érdekelnek. Elküldtem a naplót postán és vártam.
Közben a sráccal, akivel a neten ismerkedtem elég jól alakultak a dolgok. Anya elolvasta a naplómat és felhívott. Elmondta, hogy nem tudta és nagyon szeret, ne féljek, és mindig számíthatok rá. Sajnálta, hogy olyan dolgokon kellett keresztülmennem amik megviseltek lelkileg. Beszélt arról, hogy aggódik, nehogy bajom essen.
Igazából egy kérése volt, mégpedig az, hogy ha lehet én vagy ő, de beszéljünk erről a nevelőapámmal, mert nem akar titkolózni. Természetesen beleegyeztem, hogy elmondja neki. Az Ő reakciója az volt, hogy szeret és ez nem lesz akadály köztünk, valamint azt is mondta, hogy sejtette már egy ideje. Ezek után anya egy családi estén elmondta a testvéreimnek. Az Ő válaszuk annyi volt, hogy nem az őskorban élünk, ettől még a testvérük vagyok és szeretnek. Szóval a legfontosabb emberek előtt élő szóban sosem történt meg a coming out.
Miután családi téren rendben voltam, úgy éreztem eljött az ideje a szerelmi életemre koncentrálni. A fiú (nevezzük Gábornak a későbbiekben) az eredeti lakhelyemtől 50 km-re a helytől ahol, akkor éltem viszont 250 km-re lakott.
Ezért az első találkozásunkat/randinkat (és a későbbieket is) akkora időzítettük, mikor hazalátogattam. Nagyon izgultam, de Ő magabiztos volt ezért hagytam, hogy irányítson.
Karizmatikus volt, jóképű és engem akart. Beleszerettem és megbeszéltük, hogy akkor egy párt alkotunk. Ő nem vállalta akkoriban, hogy meleg, ezért az első pár nyilvános randi után úgy döntöttünk, hogy az én családom otthonában találkozunk. Nagy lépés volt, hiszen előtte senkit nem mutattam be otthon.
A családom nagyon aranyos volt. Én jobban zavarban voltam, mint Ők. Teljesen természetesen fogadták, hogy egy srácot mutatok be nekik, mint a páromat. Ugyan úgy befogadták akár a testvéreim esetében a lányokat. Szóval minden jól ment. Az egyetlen gond a távolság volt.
Ezért 21 évesen úgy döntöttem, hogy felmondok és hazaköltözöm. Elég nagy lépés volt feladni a függetlenségem és a megélhetésem biztosító munkám. Viszont így sokkal gyakrabban találkozhattam azzal, akibe szerelmes voltam.
Nyilván volt tartalékom, amíg nem találok új munkahelyet szóval nem igazán sietettem. Élveztem a szabadidőt, és hogy vele lehetek, ahányszor csak akarok.
De Gábor egyre rosszabbul érezte magát, amiért titkolja az igazat a családja előtt. Nagyon félt és rengeteget gyötrődött. Nekem az volt az érzésem (bár érthető módon nem ismertem személyesen a családját), hogy nem lesz gond, ha előbújik. Viszont Ő félt! Ezt leszámítva a kapcsolatunk nagyon jól haladt.
Elterveztük, hogy amint végez a sulival, elköltözünk Londonba, ahol nem keltünk különösebb feltűnést két együtt élő férfiként. Szabadon élhettünk és szerethettünk volna.
Aztán megváltozott, szűkszavú lett, lemondott néhány randit. Azt mondta nincs baj, de én tudtam, hogy valami nem stimmel! Mint kiderült titokban mással ismerkedett, és össze is jött az illetővel.
Sosem vallotta be, de tudom, hogy miért tette. Nagyon jól ismertem, tudtam a félelmeiről, ismertem a logikáját. Azért jött össze egy jóval idősebb pasassal, mert biztonságot adott neki.
Biztonságot, amit akkor azt hitte, hogy én nem tudok. Gábornak kellett egy hely ahová mehet abban az esetben, ha a szülei kitagadják miután megtudják, hogy meleg. Miután szembesítettem azzal, hogy tudok a másik férfiről azt mondta, hogy csak képzelődöm.
Nem ismerte be, majd pár héttel később szakított velem. Két nappal azután lett munkám, ráadásul a családommal elköltöztünk egy hatalmas házba. Szóval, ha hitt volna kettőnkben és vár, láthatta volna, hogy én is képes vagyok megteremteni a biztonságot, amit keresett.
Nehezen viseltem a szakítást. Összetörtem és olyan dolgokat is megtettem, amit korábban soha. Belementem olyan „kalandokba” olyan személyekkel, amit máskor sosem tettem volna meg.
Pár héttel később írt egy üzenetet anyukámnak, amiben leírta mennyire sajnálja a szakítást és azt is, hogy elmondta otthon, hogy meleg.
A családja jól fogadta, Gábor pedig összeköltözött azzal a férfival, akit a kapcsolatunk alatt ismert meg. Egy ideig tiltott a közösségi oldalakon, majd újra elkezdett üzeneteket írni. Ez feltűnt a párjának, aki megkeresett és megfenyegetett, hogyha nem hagyom békén a pasiját, akkor bajom esik. Nem nagyon érdekelt a fenyegetés. A kapcsolat azonban újra megszakadt.
Mikor összeszedtem magam és azt hittem tovább léphetek, Gábor újra felkeresett. Elmondta, hogy nem működik a kapcsolata és nem tudja, mit tegyen. Úgy döntöttem, hogy barátként támogatom és segítem, amiben csak tudom.
Egy ideig megint jól kijöttek és Ő elkezdett újra távol maradni tőlem. Mindig mikor már kezdtem túllelni rajta, Gábor felbukkant. Aztán szakított a párjával és hazaköltözött.
Megkeresett és találkozni akart. 3 év telt el és én még mindig szerettem, annak ellenére, amiket tett. Újra akarta kezdeni. Úgy voltam vele, hogy miért ne próbáljuk meg? A múltbéli nehézségek már nem álltak fent.
Volt munkám, anyagilag biztonságban voltam, az Ő családja nem tagadta ki. Önmagunk lehetünk, együtt.
Egy ideig jó volt, aztán felbukkant valaki az interneten. Úgy állította be magát, mint Gábor egyik barátja, ezért váltottunk pár üzenetet. Már az elején leszögeztem, hogy semmi olyasmiről nem fogunk beszélni, ami arra akar utalni, hogy esetleg lehetne köztünk valami.
Ez nem tetszett neki, és mint később kiderült elkezdett nyomulni a Gáborra. Aki belement a „játékba”. Titokban Ők ketten elkezdtek nem épp baráti tartalmú üzeneteket váltani.
Az illető természetesen elmondta ezt nekem és abban bízott, hogy ettől majd szakítok Gáborral és vele kezdek. Mivel Gábor nem volt velem őszinte, újra becsapott és el sem ismerte, hogy hibázott ezért szakítottunk.
Ő azóta is eljátssza időről időre, hogy hiányzom és velem akar lenni. Eltűnik, majd felbukkan újra és újra. Meghallgatom, beszélgetek vele, de soha többé nem esem abba a hibába, hogy bízzak benne. A kapcsolatunk kezdete hatalmas erőt és önbizalmat adott nekem, amit tett viszont sokáig a padlóra küldött.
Jelenleg nincs senkim, talán azért mert még mindig félek bízni másokban. Volt pár lehetőség, amit azóta elszalasztottam. De minden, ami történt velem, jó és rossz is formált engem. Ezektől vagyok olyan, amilyen vagyok.
#szerelem #elsőszerelem #férfiak #vidékimelegek #vidék #koronavírus #rainbotainment #TalabosDávidnéLukácsNikolett
Ha tetszett történetünk, támogass minket egy megosztással!
