Történetünk egy 16 éves meleg fiatalemberről szól, aki 25 évvel ezelőtt végső elkeseredettségében a Háttér telefonszolgálattól kért segítséget.
A Háttértől kért segítséget a bajba került meleg fiatalember
Mindig is tudtam, hogy más vagyok mint a többiek, de csak serdülőkoromban, 12 évesen eszméltem rá, hogy pontosan mi is ez a másság.
Már egészen pici koromban csodálattal néztem fel a férfiakra, a fekete vagy sötétbarna borostásak voltak a kedvenceim, akikről később kora serdülő koromban sokat ábrándoztam.
A szüzességemet 14 évesen vesztettem el legjobb osztálytársammal – nyolcadik általános végén – de akkor még nem tudatosult bennem, hogy amit csinálunk az maga a homoszexualitás. Tudat alatt, ösztönösen működtek a dolgok.
Szexuálisan a legnagyobb fejezet az volt az életemben, hogy ki kapja be először a másikét.
14 éves osztálytársam biológiailag már kész férfi volt – akárcsak én –, csak még borostásak nem voltunk.
Nem tudtuk mit csinálunk, csak ösztönösen megéltük azt, ami jól esett.
Körülbelül egy évig tartott a szexuális románc, melynek rossz vége lett. Barátom egyik napról a másikra megváltozott, majd a családom is ellenem fordult.
Barátom fekete ruhákba, meg bakancsba kezdett el járni, magasra felnyírt félig kopasz fejjel. Szkinhed lett belőle. Így tagadta meg önmagát, nem elfogadva a tényeket, azt hogy meleg.
A köztünk lévő szexuális kapcsolat megszakadt, de már nem is mertem közeledni hozzá.
Más férfiak társaságát kezdtem el keresni, de addig is be kellett érnem a felsőbb évfolyamok végzős diákjaival, akiket – jobb híján – csak bámulhattam.
16 éves voltam, tizedikbe mentem, amikor a nyári szünetben újságot kezdtem el árulni egy aluljáróban.
A napilapok, hetilapok és havilapok repertoárja közzé tartozott egy meleg magazin, melyben hirdetések is voltak.
Kiválasztottam a számomra legszimpatikusabbat, majd válaszoltam rá levélben.
A találkozáshoz vezető út sajnos nem volt zökkenőmentes az internet előtti időkben, így vállaltam a kockázatot, és jobb híján a munkahelyemre hívtam szex-randizni a srácot.
De amíg el nem jött a találkozás ideje, ahányszor csak belépett az üzletbe egy jóképű fiatal férfi, mindig azt gondoltam: igen, ez az én emberem.
Aztán nagyokat csalódtam, de az utolsó napomon, mikor már a találkozásra vonatkozó minden reményt feladtam, megjelent a srác, akibe később szerelmes is lettem.
A szexualitáson túl, rá kellett ébrednem, hogy érzelmek és szerelem is létezik két férfi között, amit igyekeztem ki is fejezni szerelmeslevelek formájában, ami később nagy hibának bizonyult.
A következő tanévben az egyik nap, amikor hazajöttem a suliból, anyám azzal jött nekem, hogy "nem egy buzi miatt vágatta fel a hasát".
Míg iskolában voltam, anyám a szobámban mindent felforgatott a külön erre az alkalomra kivett szabadságán, csak hogy bizonyítékot találjon ellenem, és azzal fenyegetőzött, hogy elmondja apámnak a dolgot.
Tagadni sem tudtam, és fogalmam sem volt, hogy milyen bizonyítékot találhatott ellenem.
Aztán később kiderült, hogy egy ceruzával írt szerelmeslevél-vázlatot talált, amit a fiúmnak írtam, melyben ez állt:
"Nem gondoltam volna, hogy létezik szerelem két férfi között!"
Hát így került bajba a ma már negyven éves meleg férfi, aki végső elkeseredettségében bement egy telefonfülkébe – kora délután hazafelé menet – és a barátja helyett a Háttér Társaság a Melegekért lelkisegély szolgálatot hívta, melynek hívószáma a fülke falára egy matricán volt felragasztva.
Feltárcsázta a számot, és egy női hang vette fel a kagylót. A fiatalember elmondta, hogy otthon melegsége áll a bál, és nem tudja mi tévő legyen, hisz kiszolgáltatott helyzetben van szüleivel.
A vonal túlsó végén lévő női hang azt tanácsolta, hogy mondja el legjobb barátainak, hogy meleg. Ezután sajnos megszakadt a vonal, így utolsó tízesét is bedobta a telefonba a srác, hogy tovább folytassa a beszélgetést.
Bár további fontosabb információt nem kapott, hogy hogyan kezelje az otthon kialakult helyzetet, de megnyugtatták.
A srác aztán hazament, és másnap elmondta két legjobb középiskolai barátjának, hogy meleg, akikre később mint mentőangyalokra számíthatott a családjával szembeni harcban, ami 19 éves korában odáig fajult, hogy pszichiátriára akarták záratni.
Miután a meleg fiatalembert 19 éves korában végleg szembesítették melegségével, szülei bezárták, kulcsait elvették, és az idegosztályra majd a pszichiátriára vitték.
A pszichiátrián egy szökési kísérlet után, a fiatalember figyelmeztette az orvost, hogy nagy hibát követ el, ha bezáratják, mert már levették a pszichiátriai betegségek listájáról a homoszexualitást.
Apját még ez sem térítette észhez, és tovább folytatta a családon belüli erőszakot. Másnap az összes telefont elvitte hazulról, hogy ne tudjon meleg fia telefonálni, és a kulcsit sem kapta vissza.
De egy régi kiselejtezett muzeálisnak mondható központi telefonkészülék otthon maradt - melyről apja nem tudta hogy működik - aminek a drótjait összedugva a meleg fiúnak sikerült felhívni barátait.
A barátok először éjszakai szöktetést terveztek, ami meghiúsult, mert azon az éjszakén túlságosan is fújt a szél, és nem sikerült feldobni a második emeleti bérház ablakába a lemászáshoz szánt kötelet.
Ekkor a srác a lepedőjét kezdte el tépkedni, hogy az abból készített kötélzet segítségével, felhúzva a mentésére szánt kötelet.
A szülőket ez felébresztette, és felpofozták a srácot az éjszaka közepén. Még a rendőrséget ráhívták a barátokra.
Végül másnap délután az egyik barát megfenyegette a szülőket telefonon, mire elengedték hazulról a meleg fiatalembert, aki ugyan megígérte hogy két óra múlva hazamegy, de azóta sem tért vissza a pokollá lett otthonába.
De, hogyan is alakult a Háttér? - ami a történetben szereplő meleg fiatalember számára az identitást, azaz az önazonosságot, önelfogadást és a homofób családjától történő megszabadulást jelentette.
1995. február 11-én a Vaskapu turistaháznál tett kirándulás során, 11 taggal alakult meg a Háttér Baráti Társaság a Homoszexuálisokért (utóbb Háttér Baráti Társaság a Melegekért, majd Háttér Társaság a Melegekért, jelenlegi nevén Háttér Társaság).
Mocsonaki László hozzáfoghatott régi álma megvalósításához, egy melegeknek szóló információs és lelkisegély-szolgálat elindításához.
A telefonos munkához szükséges tudások megszerzése eleinte önképzések, közös szakirodalom-olvasások, beszámolók formájában történt, egy informálisan összeállt kis csoport körében.
1995 áprilisában elindult a telefonosoperátor-képzés is, az Erzsébet Kórház krízisintervenciós osztályának vezető főorvosa, Csiszér Nóra pszichiáter és Szamosi Gábor pszichológus vezetésével.
A telefonszolgálat megindulásával ők vállalták a szupervíziós munkát is, és ettől kezdve havi egy kedd délutánt-estét a velük való munka és az ezt követő levezető sörözések töltöttek ki.
Egy napos áprilisi közgyűlésen – egy fürdőszobában – megtörtént a tisztségviselő-választás. Emlékezetes még egy felszabadult júniusi Háttér-piknik Fenyőgyöngyén, amely amolyan csapatépítő tréning volt. 1995 karácsonyán pedig, Csiszér Nóra megerősítő hátszelével, szív-dobogva próbaügyeletet tartottak, iroda híján ekkor még az egyik tag lakásán.
Hamarosan sikerült megfelelő irodát találni a Visegrádi utcában, és 1996. februárjában, az egyesület megalakulása után egy évvel elindulhatott az első, melegeknek szóló anonim információs és lelkisegély-szolgálat, amely azóta is folyamatosan működik.
A stáb azóta sokat változott, az utánpótlás szinte folyamatos, újabb és újabb telefonos csoportokat képeznek, és szerencsére úgy tűnik, önkénteshiány miatt nem fog megszűnni az egyesület.
És hívóhiány miatt sem sajnos.
Bár a bővülő ismerkedési lehetőségek, internetes fórumok, civil szervezetek nyomán nagyon átalakult a közeg, a Háttér nyújtotta (ingyenes) szolgáltatás még mindig hiánypótlónak számít.
Mert még mindig vannak magányos, tanácstalan, szerelmes, elhagyott, kirekesztett, életükben elakadt melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek, akiknek huszonöt éve biztos támaszt jelent a Háttér.
