Ha érdekelnek az amerikai börtönök, röhögni és sírni szeretnél egyszerre, vagy csak valódi női karaktereket akarsz látni, ez a te sorozatod!
Szórakoztató kikapcsolódás két ünnep között
A Netflixen megtalálható a Narancs az új fekete mind a hét évadja magyar szinkronnal
Piper Chapman átlagos ártalmatlan nőnek tűnik. Olyan szőke, szerény és bambi szemű, hogy senki sem gondolná mekkora bajban is van. Márpedig Piper nem mindig élte a tökéletes amerikai álmot. Az egyetemi évei alatt egy veszélyes és gyönyörű drogkereskedővel kavart, és a drogos pénzből beutazta a világot. Ennek pedig kénytelen megfizetni az árát.
A sorozat ott kezdődik, hogy Piper bevonul a börtönbe letölteni tizenöt hónapos büntetését. Innentől pedig nyomon követhetjük hogyan sikerül túlélnie, beilleszkednie és barátokat szerezni, illetve alapítania egy árja bandát és fontos leckéket tanulni az életről.
A történet előrehaladtával megismerjük a többi bentlakó és a vezetőség életét is. Megszeretjük és szurkolunk nekik, miközben a sorozat egy pillanatra sem engedi, hogy elfelejtkezzünk róla, milyen döntések vezettek a bezárásukhoz.
A Narancs az új fekete, Piper Kerman azonos című könyvén alapul. Saját börtönbüntetéséről írt a szabadulása után. Valószínűleg a Netflix egyik legjobb döntése volt a feldolgozás, hiszen a sorozat megélt hét évadot, és négy Emmy-díjat zsebelt be.
Azonnal képes megnyerni magának a nézőket egyszerűen azzal, hogy igazi női karaktereket láthatunk. Egyenrangúan kezeli a problémáikat a férfiakéval, még azokat a tabukat is amiről senki sem igazán szeret beszélni. A fogyatékosságtól a drogproblémákon át egészen a tampon hiányig.
Nyíltan foglalkozik a leszbikus kapcsolatokkal, de nem megy át rózsaszín romantikába. Akad benne igazi szerelem is, de bemutatja hogy ezek a kapcsolatok ugyan olyan mérgezőek és bonyolultak lehetnek mint bármelyik másik.
Bemutatja, hogy ha mindent elvesznek valakitől, az egyetlen amit fegyverként vagy fizetségként használhat az a teste. Kendőzetlenül beszél a függőség különböző formáiról és a hatalom relativitásáról. Mindennek ellenére nem egy mély elemzős dráma. Végig megmarad szórakoztatónak és viccesnek.
Képes poénként kezelni a rasszizmust épp úgy, mint a vallási különbségeket vagy a szexuális felvilágosítás hiányát. Ez főként annak köszönhető, hogy nem a karaktereken viccelődik, hanem a helyzeten amibe keverednek.
Vannak benne elnyomott és elnyomó nők, ahogy az életben, de minden kizsákmányolásra akad egy felemelő pillanat, ami feloldja a nézőben a feszültséget. Közben pedig bemutatja, hogy a bezártság milyen szövetségeket hozhat létre ennyi különböző csoport és személyiség között.
A történet nem veszik el a rengeteg szereplő között. Bár majd mindannyiuknak bemutatják a háttértörténetét, ez nem megy a fő cselekmény hátrányára. Minél többet tudunk róluk, annál érthetőbbek a döntéseik, és megrázóbb hova fejlődik a sorsuk.
Őszintén tudom ajánlani mindenkinek, aki jót akar röhögni olyasmiken, amiről sokszor beszélni sem lehet. Különösen volt kollégistáknak és gyári dolgozóknak hogy nosztalgiázhassanak egy jóízűt. Sokszor magukra fognak ismerni.
