Már látható a Netflixen a So My Grandma’s a Lesbian! című spanyol vígjáték, ami Valentin-napi programnak is jó.
Ez a két öreg hölgy már megtett mindent, amit elvártak tőlük az életben
A nagymama és szerelme tudják, hogy a boldogság a legfontosabb ajándék az ember életben
A Netflix ezzel a filmmel kipipálta az utolsó LMBTQ korosztályt is, akiknek még nem készítettek filmet.
Celia és Sofia már hosszú évek óta barátnők és egészen kamasz koruk óta szerelmesek egymásba. Mégis hosszú éveknek kellett eltelniük, hogy végre tényleg egymáséi lehessenek. Az élet pedig nem áll meg hatvan felett, és hőseink sem érzik úgy, hogy bármit is ki kellene hagyniuk, csak azért, mert idősek. Úgy döntenek, hogy teljesen kiélvezik a szerelmüket, bejelentik hát a családnak, hogy hivatalosan is összekötik az életüket.
Egy apró spanyol városkában az ilyesmi azonban alaposan felbolygatja a népeket, nem is szólva a kiakadt családtagokról. Eva azonnal hazautazik, hogy meggyőzze nagymamáját az esküvő feleslegességéről. Persze leginkább attól tart, hogy a vőlegénye ultrakonzervatív skót famíliája nem fogadná el egy ilyen rokonsággal. Befut a másik menyasszony kisfia Jorge is, hogy kivizsgáltassa az anyját, hátha nem szerelmes, csak hibbant. A helyi pap pedig csak őszintén tanácstalan.
A film bájos, de sajnos túl sokat nem várhatunk tőle. A poénok nem nagyon ülnek, szóval nem egy sírva fetrengős vígjáték. Leginkább a karakterek adnak okot vidámságra. A kő egyszerű és kiszámítható történet ellenére a színészek odatették magukat, és így inkább az ő reakcióik viszik el a hátukon a filmet.
A történet gerincét adó két szerelmi szál elég kiszámítható, azonnal látni fogod fejedben a forgatókönyvet, mihelyst elkezded nézni a filmet. A legvégére pedig kicsit el is szálltak az alkotók. A túl sok boldog összeborulás egészen súlytalanná teszi a filmet, bár felhívja a figyelmet az idősen előbújók nehézségeire, de nem mond semmi újat, csak azt, hogy ez igen nehéz.
Hogy miért van értelme mégis megnézni a filmet? Bár sokat pufogtatott frázisok, hogy légy önmagad és a van, amin nem érdemes görcsölni, ám ezeket a dolgokat megvalósítani sokkal nehezebb, mint kimondani, főleg akkor, amikor jó adag megfelelési kényszer is szorul az emberbe. Érdekes látni, ahogy a különböző korosztályokhoz tartozó szereplők, hogyan birkóznak meg ezzel a feladattal.
A nagymama és szerelme tudják, hogy a boldogság a legfontosabb ajándék az ember életben. Megtettek már mindent, amit anno elvártak tőlük. Volt hagyományos családjuk és életük, és végre eljutottak abba az állapotba, amikor már nem akarnak megfelelni senkinek sem, csak önmaguknak.
És, hogy milyen is a család? Az anyuka önmegvalósítás közben próbálja meg jóvátenni hibáit, az unoka pedig felnőtt létére azt sem tudja, hogy kicsoda is valójában.
A háttér csodaszép, bár az operatőri munka hagy maga után kívánnivalót, de ezt a varázslatos tájat semmivel sem lehet elrontani.
Bár elég kiszámítható a történet, ennek ellenére bájos. A hölgyek tündériek együtt, a másik szerelmespárnak pedig fene se érti minek szurkoltam annyit, de sikerült elérniük, hogy megtegyem.
Összességében ez egy filmes képeslap, ami ugyan feldob témákat, de nem mélyed el semmiben, de jó hétvégi kikapcsolódás, egy aranyos leszbikus történettel.
Ha kíváncsi vagy arra, hogy mit üzent Schmied Zoltán színész a közösségünknek, akkor kattints ide.További leszbikusoknak szóló tartalmainkat itt tekintheted meg.Támogass minket egy megosztással!
