top of page

Leszbikus kalandok, vallomások: Az első szerelem története

A koronavírus időszakában se felejtsük el, hogy itt a tavasz, az újjászületés és az új szerelmek beteljesülésének évszaka. Mostani sorozatunkban, melynek a leszbikus láthatóság napja ad aktualitást, arról kérdeztünk meg irányultságukat felvállaló hölgyeket, hogy milyen volt az első szerelem élménye.

Amikor megcsókoltuk egymást egy-egy bulin, azt hitték, hogy csak a pasikat akarjuk provokálni

Panna (19):

Szeretek zenélni, énekelni, utazni, barátokkal lenni, bulizni, enni meg élvezni az életet. Leszbikusnak vallom magamat. 9 évesen jöttem rá, hogy a lányok vonzanak, bár abba nem gondoltam még bele, hogy ez nem lenne természetes.

Akkoriban néptáncra jártam, és jött egy új lány, akiről nem tudtam levenni a szememet. 11 éves koromban kezdtem rájönni, amikor fiúkkal "jártam", hogy ez nem az én világom és a lányok sokkal szebbek, jobban vonzanak. 13 évesen volt az első barátnőm. Vele 3 hónapot voltam együtt.

Furcsa volt megtapasztalni, hogy ha kézen fogva mentünk az utcán, akkor megbámulnak minket, az első csókunkat pedig egy szatír kísérte végig a Margitszigeten.

Az első komolyabb barátnőm – és az akit az első szerelmemnek is mondanék – 15 évesen volt. A lány az osztálytársam volt. Pár hónapig barátok voltunk, aztán egyik nap átjött hozzánk iszogatni, a többit ki lehet találni... 20 hónapig voltunk együtt. Vele megtudtam tapasztalni mindazt, ami a szexualitást jelenti két lány között.

Furcsa volt, hogy mennyien bámultak meg minket, vagy hogy nagy ritkán, de be-beszóltak, olyanokat, hogy a páros akciók nem érvényesek ránk. Vagy ott a másik véglet, hogy pont rajonganak az emberek értünk, amiből az következett, hogy úgy éreztem magam, mint valami kirakati látványosság.

Amikor megcsókoltuk egymást egy-egy bulin, azt hitték, hogy csak a pasikat akarjuk provokálni, és ránk mozdultak. Kellemetlen volt de kezeltük a helyzetet...

Most 19 éves vagyok, fél éve együtt a barátnőmmel, és minden tökéletes. Most már nincsenek rossz érzéseim, ha bámulnak, de elég szomorú azt látni, hogy a leszbikusoknak sokkal kevesebben szolnak be, mint fiú-fiú pároknak.



Kitti (17):

Röviden magamról, Kitti vagyok kaposvári lakos. Jelenleg fodrász tanuló, illetve megyei bajnok díjugrató, és országos bajnok ifi kategóriában. 8 éve diagnosztizáltak diabétesszel. Magamat pánszexuálisnak tartom, de vallottam magam régebben biszexuálisnak, illetve leszbikusnak is.

Azért is említettem meg a diabéteszt, mivel ennek kapcsán éltem meg az első szerelmem.

14 éves voltam, amikor megismerkedem egy "sorstársammal”, aki egy nagyon fiús lány volt.

Rengeteget voltunk együtt, egymást segítettük a betegségünk kezelésében, addig a bizonyos pontig, amíg 2019 nyarán össze nem jöttünk. Persze ezelőtt mindkettőnknek voltak kapcsolatai lányokkal vagy épp fiúkkal, de mi arra soha nem gondoltunk, hogy egy csók után minden megváltozik.

Sajnos én már az elejétől fogva szerelmes voltam belé, ő is belém, de mindketten féltünk ezt elmondani egymásnak. Így hát évekkel a megismerkedésünk után teljesedett ki a szerelmünk.

Sajnos már nem vagyunk együtt egy tragédia miatt, de mindig is a szívemben marad, és szeretni fogom, amíg csak élek.

Dóri (20):

Sziasztok! Budapesten élek és targoncavezetőként dolgozom. Szeretem az állatokat, a küzdősportokat és a rockzenét. Leszbikus vagyok!

Az első viszonzott "igazi" szerelmem 17 évesen volt. A világ legnagyobb mázlistájának éreztem magam, mert a lány az akkori (és még talán azóta is) tökéletes ideálomnak felelt meg. Pici, vékony, nagyon bújós, és a stílusa megegyezett az enyémmel.

Ő Budapesten élt, én viszont akkoriban még vidéken, tőle 90 km-re. Egy közös barátunkon keresztül ismertem meg, de végül csak a neten mertem ráírni és így találkoztunk a későbbiekben.

Nagyjából szerelem volt első látásra mindkettőnknek.

Ő még tanult, én viszont már dolgoztam 16 éves korom óta, tehát szabadabban mozogtam és mindig én utaztam fel hozzá. Az elején még azt mondtuk csak barátok vagyunk, de...


Hamar kiderült, hogy több van köztünk és eltiltottak egymástól.

Egy hetet sem bírtunk ki egymás nélkül és elkezdtünk titokban találkozgatni.

8 hónapig ment ez így, addig voltunk együtt. Eközben én betöltöttem a 18-at és egyedül, szinte pénz nélkül felköltöztem Budapestre a közelébe.

Amikor szakított velem, ami egy hetero lány miatt történt, akivel simán barátnők voltak, de beleszeretett. Köztük nyilván nem is lett semmi, de rá körülbelül egy hónapra, ő megismert egy fiút, akivel összejöttek.

Azóta heteroszexuálisnak is vallja magát, mintha én csak egy tévedése lettem volna.

1-2 havonta azért rám ír, hogy mi a helyzet velem, mert amikor szakítottunk nagyon sűrűn voltak öngyilkossági gondolataim. Nekem egy nagyon rövid kapcsolatom volt, több hónapra rá, de azzal a lánnyal szakítottam, mert bár vonzott, de szeretni nem tudtam és még korainak éreztem lefeküdni vele.


Mai napig egy éjszakás kalandjaim vannak leginkább. Plusz azzal a lánnyal újra összejöttem, akivel mondtam, hogy hamar szakítottam. Most már állandó barátság van köztünk extrább dolgokkal, merthogy egy évvel később megkeresett a lány.


0 hozzászólás

Head
fffffffffff

bottom of page