Molnár Gál Pétert 1963-ban melegségével zsarolva szervezte be a titkosszolgálat, hogy jelentsen a színházi világ tagjairól, amit a színikritikus tizenöt éven keresztül meg is tett.
A Népszabadság neves kritikusa 2004-ben bukott le. – Fotó: Népszava
MGP ragaszkodott munkájához, ezért engedett a zsarolásnak.
„Bíztam az örök hivatali slamposságban? Elsikkadok a papírtömegben, az adminisztrációs papírkígyóban? Nem kerül rám a sor, lévén teljes életemben beosztott újságíró (az utolsó tíz évben a főmunkatársi cím szépségflastromával)? Lapultam a megúszás reményében? Tagadhatatlan: így is volt.”
Molnár Gál Péter színikritikus, Luzsnyánszky Róbert néven 1963-tól 1978-ig az állambiztonság ügynökeként tevékenykedett.
Az eset megrázta a színházi világot, ő pedig néhány hónap alatt Coming out címmel megírta saját történetét melegsége okán való megzsarolásáról és ügynöki múltjáról.
A kötetről már mindenki azt hitte, hogy eltűnt. Másfél évtizedet kellett várni arra, hogy a Magvető Tények és tanúk sorozatában megjelenjen Molnár Gál Péter kemény vitákat kiváltó emlékiratai.
Ronyecz Mária özvegye Molnár Gál Péter meghatározó színikritikus volt a szocializmus éveiben, és utána is. A hatalmas példányszámú Népszabadságba írt, magasztalt és a pályáról tanácsolt el. Jelenségként tartották számon, raccsolva mesélt történeteket, pletykálkodott, és mindig a sor szélére kért jegyet a színházba, mert klausztrofóbiás volt. Melegségével zsarolták meg, így szervezték be ügynöknek.
2004-ben derült ki, hogy Molnár Gál Péter III/III-as ügynök volt, és jelentett a színházi világ tagjairól. Ekkor kezdett el könyvet írni erről, ami végül csak jóval halála (2011) után 2020 áprilisában jelent meg.
Ezt követően nem publikálhatott a Népszabadságba, csak halála előtt egy-két évvel közölhetett ott újra cikkeket.
Jelentéseiből A rivaldafény árnyékában címmel nem sokkal lelepleződése után napvilágot látott egy mutatós csokorra való.
De hogy mit mondott a különböző tartótisztjeinek, azt a kötetből nem derül ki. Azt azonban megírta, hogy jobban szeretett a titkosszolgálat embereivel való találkozások alkalmával rizsázni, azt kevésbé bírta, ha írásbeli jelentést kértek tőle, mert nehezebben tudott írásban hazudni.
A most megjelent kötetről a Népszava és az Index is kritikusan fogalmaz. Mint írják Molnár Gál Péter mentegetőzik, saját felelősségétől próbál szabadulni, amitől nem lehet.
A Népszava szerint: „Molnár Gál Péter vissza is lőtt, meg nem is, de főleg nem. A lelepleződés őt is felingerelte, ebben az állapotban állt neki ennek a kötetnek. Meg is ígérte, hogy elmeséli miért lett besúgó. Hogyan szervezték be. Miért nem derült ki előbb? Mi is ez az egész valójában? Nos ezek a válaszai finoman szólva töredékesek. Írással leplezi a pontos valóságot. Erős mondatok, anekdoták egymás hegyén hátán, időben ugrálva. Sajnos leginkább önfelmentés jellegűek. Lépre csalták, megzsarolták. Nem volt mit tenni, állítja. MGP folyamatosan kisiklik, mindenki elől, beleértve önmagát. Bűnöket, stikliket mesél, de az igazi szembesülés elmarad."
Támogass minket egy megosztással!
