Lengyelországban politika nélkül szerveződnek a melegek, és a vidéki Pride-oknak is nagy hagyományai vannak.
Szolidaritás terén van mit tanulnunk a lengyel LMBT-társadalomtól.
Civilkurázsi, egységes fellépés, önszerveződés. Magyarországon mind a három tényező nincs politika nélkül.
Egy város: Boroszló, Breslau, Wroclaw, az utolsó elnevezés a korrekt, bár tartozott Magyarországhoz (Mátyás alatt, nagyon rövid ideig), Poroszországhoz/Németországhoz, illetve a szovjet Visztula-hadművelet keretében, Lengyelország Nyugatra tolása okán, megkapta Lwów/Lvov/Lviv/Lemberg/Ilyvó lengyel lakosságának egy részét, a „breslaui németek” mentek az NDK-ba.
Ebből csak azt akarom kihozni, hogy a kortárs Lengyelország homogén, katolikus. Igen, ez a lengyel nemzettudat része: Boroszlóban a német evangélikus volt, az orosz pravoszláv, a lengyel katolikus, s mindez élesen elkülönült a zsidó lakosságtól. Keleti kisebbség nem maradt a második világháború után, a németeket kitelepítették, a lengyel zsidóság megsemmisült.
De a Molotov-Ribbentrop-paktum harapófogója a lengyeleknek már a 18. században elkezdődött. Így, a Pilsudski-rezsim, majd a Tábornokok Diktatúrája egy egységes lengyel katolikus nemzettudatot örökölt. Nem volt kuruc-labanc, volt „nemzeti minimum” és „nemzeti konszenzus”, és ez az eufória felülírta a – kvázi – félkatonai diktatúrát, sőt, a lengyel nemzeti hadsereget óriási bizalom övezte.
Az 1945-49-es földosztást követően még 1974-re is csak 17%-át sikerült kollektivizálni a lengyel kisbirtokos parasztságnak. A szovjet kommunizmus nem erodálta sem a lengyel nemzettudatot, sem a népi katolicizmust, de Lengyelország újra német-orosz harapófogóba került, Amerika messze van, az Egyesült Királyság mára a Brexittel megint faképnél hagyta őket.
A „német-francia-tengely” nem szeretne egy túl erős Lengyelországot, pedig Lengyelország már az: a volt keleti blokkban a legfejlettebb gazdasággal, tőzsdével, fejlett piacgazdasággal, és a legmodernebb amerikai F-22-esekkel.
Ez hogy néz ki levetítve a többségi homofóbiára, az abortuszkérdésre, illetve az LMBT-jogokra? Velünk ellentétben a lengyel nők Lengyelországon belül szerveződnek (nem Brüsszelben, hanem Varsóban, és egész Lengyelországban), a lengyel vidéki Pride-ok tradíciója is csak bővül. Tehát, ami hátránynak tűnik, lehet előny is: civilkurázsi, egységes fellépés, önszerveződés. Valljuk be, Magyarországon mind a három tényező nincs politika nélkül.
Ha a lengyel társadalomban ilyen hagyományos a homofóbia, vele szemben az LMBT-szolidaritás is frontot kell, hogy képezzen: nálunk ez sem adott. És Varsó Pride-okon a lengyel LMBT-közösség kiáll az ukrán LMBT-közösség jogaiért, pedig épp Lwów/Lvivért folyt az ukrán-lengyel háború: hogy is tudnánk mi ilyen szolidárisak lenni például az összes ukrán meleg LMBT-jogaival? Van mit tanulnunk a lengyel LMBT-társadalomtól…
Támogass minket egy megosztással
