Sokan értetlenül fogadták a T/9934-e salátatörvény 33-as cikkét, amely a "nem" helyett a "születési nem" fogalmát vezeti be. Mire jó ez a magyar kormánynak?
Fő, hogy a törvények egy olyan ország képét mutassák, amely a férfi és női princípiumokra alapul és amelynek minden tagja a hagyományos nemi szerepek szerint él.
Pedig elég egyszerű. Ugye a Fidesz-KDNP azt az ideológiát sulykolja, hogy amilyen nembe születtünk, az meghatározza képességeinket és küldetésünket: a férfiak biológiailag a kormányzásra és a focira alkalmasak, a nők pedig a háztartás vezetésére és a gyerekszülésre.
Ennek csak részben az a célja, hogy több gyerek szülessen (nem mellesleg a patriarchális Közép-Európához képest sokkal több gyerek születik a nemek egyenjogúságáról is híres Skandináviában), hanem az is, hogy ők férfiként ne veszítsék el hatalmukat a nők fölött. A transzneműség nem egyeztethető össze ezzel az ideológiával, hiszen ha egy női testbe született ember férfiként élhet és élvezheti a férfi privilégiumokat, akkor ebből egyenesen következik, hogy ezek nem a biológiához kötöttek, és akkor még majd a végén a nők is egyenjogúságot fognak követelni. (Ugyanez vonatkozik az interszexualitásra - összezavarja a két nemen alapuló gondolkodásmódot, irtsuk, ahol érjük.)
Egy ideig a magyar vezetés úgy próbálta a problémát megkerülni, hogy adatvédelmi okokra hivatkozva beszüntette a nemváltási kérelmek elbírálását. Ez azonban nem volt hosszú ideig tartható, főleg, mert még extrém törvénytisztelő országoknak (mind Svédország vagy Németország) se jutott eszébe olyasmi, hogy a nemváltás adatvédelmi szempontból gáz lenne.
Ráadásul az elmúlt években egyre hangosabbá és láthatóbbá vált a transz mozgalom is Magyarországon, és kiderült, hogy ez nem tizenvalahány embert érint, hanem egy jelentős kisebbséget. Kellett tehát egy olyan módszer, amivel nemcsak megoldható, hogy több ember ne váltson nemet, de ráadásul adott esetben a már megítélt nemváltásokat is vissza lehessen csinálni azzal, hogy de kérem, hát ő nem ebbe a nembe született.
Ettől azonban transz emberek továbbra is létezni fognak. Nem mintha a kormányt ez olyan nagyon izgatná; a szivárványcsaládokkal kapcsolatban is az a stratégiája, hogy jogilag láthatatlanok, aztán az, hogy amúgy a valóságban léteznek, nem érdekli őket.
Fő, hogy a törvények egy olyan ország képét mutassák, amely a férfi és női princípiumokra alapul és amelynek minden tagja a hagyományos nemi szerepek szerint él - így aztán el is hitethetik magukkal és a lakosság nem érintett részével, hogy ez így is van. Kivéve, ha a lakosság nem érintett része napi szinten szembesül azzal, hogy egyes jelenségek nem felelnek meg a törvények által tükrözött képnek.
A szivárványcsaládoknál ez kevésbé jött be, mert ők a gyerekeik védelmében nem nagyon lépnek a nyilvánosság elé. Ám a transz emberek láthatósága továbbra is növekszik. És ha ez a láthatóság eljut a Facebook LMBT-barát körein túl a kis falvakba, a munkásszállókra és az egyházi gyülekezetekbe is, akkor még többen szembesülnek majd azzal, hogy a kormány által sugallt ideálkép hazugság. És ebből nagy bukás lehet.
Támogass minket egy megosztással!
