A koronavírus miatt bevezetett korlátozások miatt átnevezték Amszterdam legrégebbi, 1978-ban megnyitott melegbárját.
Csőd szélén a holland melegbár
Nem kijátszani akarják a koronavírussal kapcsolatos korlátozásokat, hanem így tiltakoznak ellenük
Amszterdam központját sokan imádjuk a csatornákkal, keskeny utcákkal, biciklistákkal és középkori házakkal (amelyek egy részében meleg kávézók és könyvesboltok lapulnak). Azon viszont biztosan meglepődnénk, ha egy IKEÁ-t találnánk ezen a környéken. Nemrég azonban az egyik házra kikerült a jól ismert kék-sárga cégér.
Az épület nem bútorüzletet rejt, hanem a város egyik legrégibb melegbárját. A Spijkerbar 1978-ban nyitotta meg kapuit; melegek generációi fordultak meg a sötétszobában, a pornóvideókat játszó hátsó helyiségben, és legfőképp a biliárdasztalnál, ahol a legkönnyebben lehet szóba elegyedni ismeretlenekkel.
Steven Koudijs és Tomas Adamer 2020. március 1-jén vette át a bár irányítását. Azt tervezték, hogy némi felújítás után (ami nagyon ráfért a helyre) április elsején nyitnak újra. Ám ekkor még nem sejthették, hogy két hét múlva Mark Rutte miniszterelnök elrendeli a vendéglátóhelyek bezárását a koronavírus-járvány miatt.
2020 júniusától októberig ismét kinyithattak a bárok, de a benti térben legföljebb 20-25 ember tartózkodhatott. Koudijs és Adamer engedélyt kapott az önkormányzattól, hogy kibővítsék a teraszt, ami valamennyire ellensúlyozta a lecsökkent forgalmat – ugyanakkor kidobóembert is föl kellett venniük, aki szükség esetén elküldi az embereket, ha a belső tér már megtelt.
Október közepén a bár ismét bezárt, és onnantól kezdve csak költségeket termel – bérleti díjjal, a megvásárláshoz fölvett kölcsön törlesztésével és mindennel együtt havi 10-12 ezer eurót kell rákölteni. Ahhoz, hogy megkapják a vállalkozásoknak nyújtott támogatást, az új tulajdonosoknak be kéne nyújtaniuk az első lezárás előtti hónapok bevételi adatait. Akkor azonban még az előző tulajdonos vitte a bárt, ő pedig azóta külföldre költözött és nem tudják elérni.
Decemberben Koudijs és Adamer átkeresztelték a bárt IKEÁ-ra. Ugyanekkor közösségi gyűjtésbe kezdtek, amelyből már most 15 ezer euró jött össze; összesen 60 ezerre volna szükségük, hogy ne menjenek csődbe.
– Amikor kitettük az IKEA logót, még csak a vendéglátóhelyek voltak zárva; a nagy áruházak tele voltak vásárlókkal, akik gyakran nem tartották a távolságot sem – magyarázta Koudijs. – Nem a tulajdonosokat hibáztatom, de szerintem, ha lezárások vannak, azoknak mindenkire ugyanúgy kell vonatkoznia. – Hozzátette: a névcserével nem kijátszani akarták a szabályokat, csak felhívni a figyelmet a helyzet visszásságára.
– A névváltoztatás másik oka, hogy a városközpont már változóban van, egyre több a híres nemzetközi márkákat áruló üzlet. Szörnyű lenne, ha nem tudnánk megóvni az ilyen különleges régi helyeket, mint a Spijkerbar.
Amikor arról kérdezték, nem tart-e attól, hogy az IKEA esetleg bepereli őket, Koudijs egy holland közmondással válaszolt: „megkopasztott csirkéből már nem tudsz tollakat kihúzni.”
