Dallal mondott köszönetet az egészségügyi dolgozóknak a San Franciscó-i meleg férfikórus.
A férfikórus azzal járul hozzá a járvány elleni küzdelemhez, amivel tud: énekel; ezzel nemcsak szimbolikus köszönetet mond az egészségügyi dolgozóknak és egyben felhívja hallgatóságuk figyelmét arra, milyen nélkülözhetetlen, áldozatos munkát végeznek.
Mondhatnánk azt, hogy ezzel aztán sokat érnek az egészségügyi dolgozók, még a hajukra se kenhetik. Pont annyit ér, mint a Puskás Ferenc Stadion fehér kivilágítása. De azért nem ugyanaz a sztori.
Mindannyiunknak, akik szeretnénk tenni valamit másokért most ebben az időszakban, fel kell mérnünk a korlátainkat.
Nekem nincs egészségügyi végzettségem, nem tudok beállni ápolónak (ha megtenném, többet ártanék, mint használnék), de fordítani tudok, és jelentkeztem is egy csoportba, akik pro bono fordítanak egészségügyi szövegeket.
Mások esetleg azzal tudnak segíteni, hogy elintézik egy veszélyeztetett ismerős helyett a bevásárlást, megtapsolják az egészségügyi dolgozókat, vagy köszönő üzeneteket tesznek ki a Facebookra vagy a Twitterre. Tőlünk, magánemberektől ennyi telik.
Az állam azonban más helyzet!
Az államnak van pénze (például a mi adónkból), és ennek a pénznek egy részét fordította a stadion kivilágítására.
Csakhogy ezt a pénzt hasznosabban is el tudta volna költeni, például emelhette volna az egészségügyi dolgozók fizetését vagy beszerezhette volna azokat az orvosi eszközöket és védőfelszereléseket, amelyekre szükségük lenne.
A szimbolikus elismerés tökjó dolog azoktól, akik mást nem tudnak nyújtani. De az állam vezetői azért kapják a fizetésüket, hogy a szimbolikuson túl gyakorlati dolgokkal is hozzájáruljanak az egészségügyi dolgozók munkájához.
A cikk eredeti címe: Dallal mondott köszönetet az egészségügyi dolgozóknak a San Franciscó-i meleg férfikórus
