Veletek vagyok – ezt üzente a 45 éves Schmied Zoltán színész közösségünknek.
A színészt olvasónk az RTL Klub A mi kis falunk papjaként ismerheti
Abban hiszek, hogy a gyerekeim akkor lesznek boldogok, ha szeretem őket, és nem attól, hogy milyen a beállítottságom
Schmied Zoltán, A mi kis falunk Rádi Jánosaként, a Büszkeség és balítélet Mr. Darcyjaként, sokak szívébe belopta magát. Bevallása szerint nincsenek szerepálmai, eredetileg orvos szeretett volna lenni, és szereti a sokféleséget és sokszínűséget.
Sok helyen játszott, még a Nemzetiben is. Mégis, hogyan kezdődött a pályafutása?
Tulajdonképpen a gimnáziumban kezdtem el a színjátszó körbe járni, az akkori barátnőm hívott el oda. Én eredetileg az orvosi egyetemre készültem, nem gondoltam előtte a színész pályára egyáltalán. Akik láttak, azt mondták, hogy tehetséges vagyok, ezt pedig elhiszi az ember, főleg ha fiatal. A gimnázium után engem a Pince Színházba vettek fel, ami egy hétvégi iskola volt tulajdonképpen, így egy kórházban voltam segédápoló. Igazából itt fordult át a gondolatvilágom, nagyon jó közeg volt ez számomra. A sok sikerélmény hatására pedig végleg feladtam az orvosi álmaimat, és egy hónap alatt eldöntöttem, hogy színész leszek. Horgas Ádám ekkor hívott el az Atlantisz Színházba, illetve rajta keresztül a Pesti Színházzal is kapcsolatba kerültünk, különböző darabokban játszottunk. Innen a Merlin Színházba kerültünk, ekkor már fizetést is kaptam érte. A Nemzeti Színházban társulati tag voltam Jordán Tamás igazgatósága alatt. Jelentkeztem közben a Színművészeti Egyetemre is, de akkor halasztást kértem. Most a Centrál mellett a Gólem Színházban, A Dollárpapa Gyermekei Társulatában és a Trafóban is játszom.
A pályakezdéstől napjainkig
Mesélne a pályatársakról? Kik voltak a legnagyobb hatással önre?
Az elején főleg Horgas Ádámmal dolgoztam együtt, aztán Méhes László, Zsótér Sándor, Mohácsi János és sokan mások is jöttek. Legutóbb Puskás Tamással, Szikszai Rémusszal, Ujj-Mészáros Károllyal, Ördög Tamással dolgoztam együtt, mint rendezőkkel. Mindig történik valami, mindig vannak új emberek, amit nagyon élvezek. Nagyon sok színésszel dolgozom együtt, például Reviczky Gábort régebben megismertem, vagy a Nemzetiben Kaszás Attilát, Sinkó Lászlót. Nem tudok senkit sem kiemelni, nagyon sokaktól tanultam, dolgoztam együtt Rudolf Péterrel, Stohl Andrással többször, illetve Balsai Mónival. A Nemzeti Színházban Valló Péter kurzust is tartott nekünk, nagyon sokat tanultam ezekből. Most is így van ez, mivel több helyen játszom, sok impulzus ér, ezért is törekszem arra mindig, hogy független is legyek valamennyire. A Nemzetiben nagyon nehéz volt, sokat kérdeztem idősebb kollégákat, például Kaszás Attilát, ő sokat segített nekem.
Fotó: Centál Színház
Mit jobb? A filmezés, vagy a színház?
Mindkettőt nagyon szeretem. Szerintem az sem lenne jó, ha nálunk is olyan mértékű filmgyártás lenne, mint Hollywoodban, hiszen akkor a színház háttérbe szorulna. Az a legjobb, ha az ember tud nagyjátékfilmben is játszani, szerepelhet sorozatokban, szinkronizálhat, és színházban is felléphet. Szerencsés vagyok, hogy színházban is és sorozatban is szerepelhetek.
2009 óta tagja a Centrál Színháznak, legutóbb a Büszkeség és Balítéletben láthattuk Balsai Mónival. Mesélne a darabról? Mr. Darcy a világirodalom egyik legkedveltebb karaktere, mekkora kihívást jelent eljátszani a szerepet?
Balsai Mónival játszottunk már filmekben együtt, és akkor találtuk ki, hogy nézzük meg, hogy egy kétszereplős színdarabban tudunk-e együtt működni. Az egész előadást ketten játsszuk el, hiszen minden szereplőt mi alakítunk. Nagyon izgalmas és humoros karakterekkel tudunk dolgozni, ezért is nagyon jó kihívás. Mr. Darcy karakterét játszani nagyon felemelő érzés, hiszen nagyon sokan és sokféleképpen játszották már el. Nekem nem elsősorban az volt a célom, hogy újat mutassak, hanem hogy mennyire tudok Mr. Darcy lenni.
Fotó: Centál Színház
Van olyan szerep, amit el szeretne játszani?
Nincsenek szerepálmaim, de például Csehov darabokban szívesen játszanék, mivel azzal csak felolvasás szinten találkoztam. Jó lenne olyan filmekben is megjelenni, ahol harcolni lehetne, illetve a Tenkes kapitányához hasonló kosztümös filmekben is érdekes lenne szerepelni.
Sokak számára a Tűzvonalban című sorozatból ismerős.
A Tesó című filmben szerepeltem először, ami jó bevezetés volt a Tűzvonalban sorozathoz. Nagyon jó sorozat volt, hiánypótló, izgalmas, jó kollégákkal, rendezővel. Stohl Andrással és Hollósi Frigyessel is nagyon élvezetes volt együtt dolgozni.
A mi kis falunkban Rádi Jánost alakítja. Mi a különleges ebben a karakterben? Mesélne a forgatásokról és a csapatról?
Nem várt sikere volt ennek a sorozatnak, aminek nagyon örülünk és remélem ez sokáig fog tartani. Nagyon jó odamenni, a kollégákkal sokat nevetünk egymáson, néha veszekszünk is. A falut is szeretjük nagyon, jó a hangulat, lehet ez is a titka ennek a történetnek a rendezés mellett. Sok a turista is természetesen, akik mindig jelen vannak. Rádi János szerepe azért is hálás, mert papot játszani is nagyon jó dolog, illetve az ő karaktere nem egyszerű, hanem titokzatos, összetett figura. Küzd a papi léttel, a nőkkel, azért hogy legyen egy temploma, több híve. A pap mindig egy emblematikus figura a közösségben, ezért is különleges ez számomra, a reverendám is nagyon kedvelem. Én is izgalommal várom a folytatást.
Hogyan éli meg a járványidőszakot?
A tavaszt azt mondhatom, hogy nagyon jól éltem meg, rengeteget dolgoztam és utána jól esett pihenni. Most ez nehezebb számomra, hiszen fel voltunk rá készülve, de mégis egyre türelmetlenebb vagyok és várom, hogy legyen vége. Persze majd ezekből az időkből is kell vinni valamit magunkkal, megpróbálni megtartani akkorra is, amikor ismét a normális hétköznapjainkat élhetjük.
2020 nem a szerencse éve volt. Mit vár 2021-től?
A mi kis falunk mellett a Centrál Színházban is maradtak el előadásaim, ezeknek pótlásában nagyon bízom. Jelenleg online tartalmakat játszunk, ezekben is lesznek feladataim majd. Nagyon várom 2021-től, hogy az élet visszatérjen a rendes kerékvágásba, de egy picit máshogy térjünk majd vissza, egy kicsit máshogyan álljunk a dolgokhoz, de tudjon mindenki élni és dolgozni.
Az anya nő, az apa pedig férfi. Mit gondol a homofób- és transzfób jogalkotásról?
Én nagyon szeretem a sokféleséget és a sokszínűséget, ezért ha ennek gátat szabunk az sosem jó, ezért én erre próbálom nevelni a gyerekeimet is. Sokféle ismerősöm van, azt gondolom, hogy a család, az család. Én abban hiszek, hogy a gyerekeim akkor lesznek boldogok, ha szeretem őket, és nem attól, hogy milyen a beállítottságom. Ha ezt követnénk a világon mindenhol, akkor sokkal boldogabbak lehetnénk.
Üzenne valamit a hazai LMBTQ közösségnek?
Veletek vagyok! Ezt gondolom a legjobb üzenetnek.
Támogass minket egy megosztással!
