LESZBIKUSOK Ebben a néhány percben szeretnék bemutatni két nagyon fontos nőt az 1800-as évekből.
Akikről szó lesz, Emma Goldman és Theodora Anna Sprüngli.
Ők azok, akik sokat tettek az LMBTQ közösségért, és számtalan helyzetben felszólaltak a leszbikusok és melegek jogaiért.
Emma Goldman litván születésű amerikai anarchista írónő volt, aki 1869. június 27.-én született Kovnoban egy zsidó családban. Ekkor még Kovno az Orosz Birodalomhoz tartozott. Amikor az írónő épp a serdülő korába lépett Papilėba (ma litván kis falucska) költözött családjával, ahol a főtéren megismerkedett egy szolgálólánnyal, akit Petruskának hívtak.
A lány meghatározó személyiség Emma életében, mert Petruskával élte át az első szerelmi érzéseit, ami egész életére hatással volt. Később Papilė főtere nem csak szerelme miatt volt fontos helyszín, hanem azért is, mert ezen a helyen szembesült először a brutális erőszakkal. Goldman látta, ahogy a tér közepén ostorral vernek egy szegény parasztot.
Ettől kezdve Goldman teljes mértékben elhatárolódott az erőszak minden formájától, és arra törekedett, hogy az erőszakot visszatartsa. Számos ügy mellett kiállt, közöttük a feminizmus és a homoszexualitás mellett is. Magnus Hirschfeld német származású szexológus véleménye szerint Emma Goldman volt az első és egyetlen amerikai nő, aki nyilvánosan kiállt az azonos neműek szerelme mellett. Ezt követően még sok más beszédében állt ki a melegeket és leszbikusokat elnyomó politikai és társadalmi helyzettel szemben.
Anna Rüling vagyis igazi nevén Theodora Anna Sprüngli 1880. augusztus 15-én született Hamburgban, német újságíró volt, akinek első politikai beszéde a leszbikusok problémáival foglalkozott. Theodora tekinthető az első leszbikus aktivistának a világban.
Középosztálybeli családba született, ahol szigorú társadalmi normák alapján kellett élnie, és ebbe a homoszexualitás egyáltalán nem fért bele. Így mikor eljött az idő és a család megtalálta a lánynak a szerintük legmegfelelőbb férfit, akkor férjhez akarták adni. Viszont a lány kijelentette, hogy ő nem hajlandó házasságot kötni.
Meggyőződése volt, hogy egy leszbikus nő nem engedhet a nyomásnak, és tisztában volt vele, hogy ha ő boldogtalan lenne a kényszer-kapcsolatban, akkor a mellette lévő férfit sem tudná boldoggá tenni. Theodora nem akarta feladni az elveit, a meggyőződéseit és legfőképp az orientációját, még családja miatt sem. Így kijelentette leszbikusságát és felvállalta kapcsolatát egy másik nővel.
Az újságíró véleménye szerint a leszbikusok egy harmadik nemet képviselnek. Mert ugyan biológiailag a női nemhez tartoznak, viszont gondolkodásukat tekintve inkább az ésszerű, objektív, célorientáltság jellemzi. Emiatt is gondolta azt, hogy a leszbikusok alkalmasabbak a férfiak által betöltött vezetői szerepekre, mint a heteroszexuális nők. Ez talán egy kicsit erős feltételezés, de mindenki maga döntse el, hogy ezzel a kijelentéssel egyetért vagy sem.
Tehát most már tudjuk, hogy ki tekinthető az első nyíltan leszbikus aktivistának. Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy ez a két nő igazán erős és bátor személyiség lehetett a maguk idejében. Úttörőnek lenni egy ilyen, sajnos még ma is szélsőséges kérdésben bizonyára nagyon nehéz lehetett, éppen ezért kijár nekik a tisztelet.
