ELNÖKVÁLASZTÁS Izgalmas küzdelemnek lehetünk tanúi, a kérdés, hogy a republikánus Trump, vagy a demokrata Biden kerül ki győztesen.
De vajon milyen hatással lesz az LMBT-jogokra az elnökválasztás?
Semmi érdemi változás nem várható LMBT-jogokban bármelyik leendő amerikai elnök személyétől
Valaki mutasson egy direkt vitát Trump és Biden között, ahol az LMBT-jogok nyíltan megnyilvánultak volna: senki nem tud, mert nem volt. Pedig ez a mostani kampányban egy abszolút marginális téma.
Trump 2016-ban folyamatosan hangoztatta, hogy nem homofób, sok meleg barátja van, nem kívánja vitatni a Legfelsőbb Bíróság melegházasság-határozatát, mert az nem egy elnök dolga, felülírni a legfelsőbb bírósági döntést (amit nem is lehet, az angolszász-amerikai common law-ban).
Ugyanakkor támogatásáról biztosította az orlandoi és egyéb megtámadott melegeket, idézem a 2016-os republikánus jelölőgyűlésben a szavait: „ilyet még nem hallottak önök republikánus elnökjelölt szájából, de én minden amerikai állampolgárt védek, a meleg amerikaiakat is”. Igen, a meleg amerikaiakat, viszont beiktatása, 2017-ben, idézet: „Amerika példát mutat demokráciából a világnak”, ami azt jelenti, hogy a külpolitikában a teljes pragmatizmus az úr, nem kér számon senkin sem homofóbiát, lásd, pl. lengyel-amerikai barátság.
A hírhedt Twitter-bejegyzését Trumpnak a transgender katonákról az előzte meg, hogy LMBT-szervezetek azt kérték az amerikai hadnemektől, hogy fizessék ki a nemátalakító műtéteit a transz katonáknak, másnap Trump, mint főparancsnok, illegitimmé tette a transgender katonák létét is: nem fizetett, erről nem is nyitott vitát.
Az USA-ban már a COVID-járvány előtt 1000 milliárd dollár volt az államadósság, azóta még zsugorodott a GDP, jelenleg az USA ott tart, mint 1946-ban, a világháborús költségvetések után, a GDP-arányos államadósságban. Fizetni senki sem fog, bárki lesz az elnök (azaz az USA-ban a főparancsnok), ilyen helyzetben biztosan nem fogják támogatni a nemátalakító műtéteket. Ez már gazdasági realitás, nem ideológiai kérdés.
Nyilván, ha Hillary Clinton nyer 2016-ban, egy progresszív liberális csapattal, sok minden másképp alakult volna, de az amerikaiak vannak olyan pragmatikusak, hogy a „ha” nem politikai realitás. 2016-ban ez központi kampánytéma volt, a maga módján Trump is óvatos pozitivitással beszállt a témába, a fenti módokon, akkor.
Biden azt mondta az első tévévitában, hogy ő maga a Demokrata Párt. Valóban, az egészet képviseli, s a Demokrata Párt egyre inkább baloldali, s egyre kevésbé progresszív liberális: hogy a Sanders-híveket maga mögé állítsa, egy „amerikai szocialista” női alelnökjelöltje van, a demokraták jól felfogott politikai érdekei szerint, hogy tényleg Biden „legyen a Demokrata Párt”. Aki, horribile dictu (kimondani is szörnyű), még akár elnök is lehet 4 év múlva, Biden nagyon idős. Egy ilyen forgatókönyv esetén, akkor ismét előkerülhet „a politikai melegkártya”, de most nem.
4 éve Sanderst „kigolyózta” a Demokrata Párt, hallani sem akartak szocializmusról. Bident idézem: „nem vagyok szocialista, sem üzletember, demokrata vagyok”. Üzent kifele, befele.
Ne feledjük, az Egyesült Államokban a pandémia egyre durvább első hullámára jött a kriminális második hullám, szünet nélkül: még az 1 hónapja kampánytéma „Black Lives Matter” is háttérbe szorult, már „az emberek élete, bármi áron” kontra „ha azt választjátok, nem lesz karácsonyotok” a fő hívószavak. Biden radikálisabb lezárást ígér, ezzel együtt fel kell készülnie még nagyobb takarékosságra, ha őt választják.
Amerika tehetetlen a második és harmadik hullámmal szemben, pro és kontra, az LMBT-jogok most csak az érintetteket mozgósíthatják, de ők sincsenek hangsúlyosan megszólítva, sehonnan. Nem a leendő elnökön múlik az LMBT-jogi kérdés.
Biden „a Demokrata Párt”, Trump viszont outsider a republikánus veterán pártelitben, ezért Trump most különösen gesztusokat tesz nekik, mivel kellenek a konzervatív szavazatok neki, mint Bidennek a szocialisták. Trump kinevezett, és fog még kinevezni taktikai, és nem ideológiai megfontolások mentén új, abortuszellenes és #homofób főbírókat. Azonban itt is, a kampányban is az abortusz-kérdés a legfontosabb a Biblia-övezet lakóinak, őket most mozgósítja Trump, úgy tűnik, az LMBT-kérdés még itt sincs annyira fókuszban, pedig már 6:3 a konzervatív főbírók aránya a liberálisokkal szemben. Ez az igazán veszélyes, bármikor, beláthatatlan ideig. Az amerikai melegek ezt a csatát elvesztették, mindegy, ki lesz az elnök (a szövetségileg kötelező érvényű melegházasságot 5:4 arányban támogatták a főbírók, akkor). Főbírók vagy meghalnak, vagy lemondanak, ez a mostani és további helyzet még minimum 10 évig fogja kísérteni az amerikai LMBT-közösséget. Egy amerikai elnök sem szállhat szembe a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság határozataival, ez az angolszász-amerikai common law egyik joggyakorlási alapelve.
Most már érthető a headline: semmi érdemi változás nem várható LMBT-jogokban bármelyik leendő amerikai elnök személyétől.
Az amerikai melegeknek is meg kell tanulniuk újból alulról, civil módon szerveződniük, amire mi már rákényszerültünk. Nem minden a jog.
