Az első szerelmek sorozatunkban ismerkedjetek meg Kevin, Réka és Blanka történetével.
Arról kérdeztünk benneteket, hogy milyen volt az első szerelem.
„Szerencsém volt, és nem is vagyok kíváncsi rá, milyen lehet bárki mással.”
Kevin (26)
Úgy igazán nem tudom hova tartozom, inkább biszexuálisnak mondanám magam.
Az első szerelmemet (aki az első igazi is egyben, mely kapcsolat most is virágzik) interneten ismertem meg 2018 szeptemberében, ez azért is érdekes, mert az előző nap műtöttek, és nagyon rosszul éreztem magam a fájdalomtól, amikor rám írt egy srác, onnantól beszélgetni kezdtünk aztán szépen kialakult a dolog.
Az elején megragadott, mert nem az ideálomba tartozik (barna haj, barna, zöld, nagyon világos kék, baba-kék szem) mégis annyira megfogott, hogy októberben lesz 2 éve hogy együtt vagyunk. Sajnos ez egy távkapcsolat, elég messze lakik tőlem, és így csak hétvégente látjuk egymást.
Réka (20)
Réka vagyok, 20 éves egyetemista, Budapesten tanulok, de egyébként falun születtem. 13 éves korom óta tudom, hogy leszbikus vagyok.
Úgy gondoltam, hogy beleszerettem az akkori legjobb barátnőmbe. Kicsit nehezen fogadtam el az identitásom eleinte, de már akkor egy éven belül coming outoltam 4 embernek, köztük édesanyámnak is.
15-16 éves korom elejére tenném a teljes ön-elfogadást, további coming outok voltak közben, édesapámnak is, barátoknak stb. 17 éves korom óta viszont minden rokonom, és hozzám közel álló ember, osztálytársak is tisztában van a szexuális irányultságommal. Csak pozitív visszajelzéseket kaptam általánosságban.
Természetesen tetszettek közben lányok, de egyiket sem mondanám szerelemnek. 17 éves koromban ismertem meg jelenlegi barátnőmet, őt tekintem az első szerelmemnek, első csók, minden.
Ő szintén 17 éves volt, amikor megismerkedtünk, egy városba jártunk középiskolába, de nem egy intézménybe, és más évfolyamra. (Idősebb vagyok 3 hónappal, ami elég volt ahhoz, hogy más évfolyamra jártunk.)
Interneten ismerkedtünk meg, de nem társkereső oldalon, vagy nem ilyen célból kezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy van egy kevés közös ismerősünk is. 2,5 éve vagyunk együtt, 2017 nyara óta.
Nekem ő az első szerelmem, és az egyetlen is az eddigi életemben, és remélem ez így is marad, amíg lehet. Kicsit tündérmeseszerűnek élem meg, pedig sosem törekedtem arra, hogy az első párkapcsolatomban megtaláljam a lelki társam, legjobb barátom és a szerelmem egy személyben, de szerencsém volt, és nem is vagyok kíváncsi rá, milyen lehet bárki mással.
Blanka (17)
Légtornászom és rúd-táncolok, szeretek a barátaimmal, a családommal és a barátnőmmel lenni és furcsa módon mostanában még az iskolát is egészen megszerettem.
Szeretek még sütni-főzni, utazni, jógázni, imádom a jó zenét (és legalább annyira a csöndet is) egyenlőre inkább hallgatni, de egyre gyűlik a bátorságom az énekléshez is. Leszbikusnak vallom magam, erre fokozatosan jöttem rá, nem tudok egy konkrét pillanatot mondani, hogy mikor is.
Amikor leesett, hogy ahhoz, hogy gyerekem legyen, nekem együtt kell lennem egy férfival, gyorsan eldöntöttem, hogy akkor örökbe fogadok, és lezártam magamban a témát.
(Itt még nem merült fel bennem a gondolat, hogy két azonos nemű ember is élhet párkapcsolatban, nem is találkoztam ilyennel.)
13 éves koromból van az első olyan emlékem, hogy tagadhatatlanul vonzódtam egy lányhoz, az akkori legjobb barátnőmhöz. De akkor ezt az érzést gyorsan elfojtottam magamban, és következőre gimnázium elején volt hasonló, de azzal sem foglalkoztam, igyekeztem „beilleszkedni” és fiúkkal jó párkapcsolatot kialakítani, de egyikben sem éreztem jól magam.
Később volt egy transznemű barátom, akkor már elgondolkodtam, hogy lehetek-e heteroszexuális, ha ennyire vonzódom valakihez, aki biológiailag nő? Na de ennyit a távoli múltról, lassan fél éve van egy csodálatos barátnőm, aki az első igazi szerelmem és vele minden olyan jó, amilyennek elképzelni sem mertem volna soha.
A szüleim és a barátaim is teljesen elfogadók, az utcán és az iskolában sem ér minket hátrányos megkülönböztetés a mindennapokban, ha mégis, akkor is maximum egy rosszalló tekintet vagy beszólás, de ezt ezer más dolog miatt is kaphatnánk, és nem igazán zavar. Ez nem azt jelenti, hogy a magyarországi helyzeten nincs mit változtatni, de Pest megyében szerintem elfogadható a helyzet, és szerencsére folyamatosan javul.
Hogy hogyan ismerkedtünk meg Pannával, a barátnőmmel? Már 2 éve egy suliba jártunk, (ez volt fél éve) de nem beszélgettünk, viszont volt néhány közös barátunk. Szeptember végén ezeknek a barátainknak köszönhetően egy házibuliba kerültünk. Én nem akartam inni, mert Ő nem ihatott egészségügyi okokból és jobban szeretem, ha én vagyok a legjózanabb a társaságban, ráadásul már ilyenkor is iszonyatosan vonzódtam hozzá, és nem akartam leégetni magam előtte, ha túl sokat iszom (azóta ez már megtörtént).
Rajtunk kívül viszont mindenki csak inni akart, nem igazán volt nagy buli, őszintén kicsit unalmasak voltak. Amikor már végképp elegem lett, hogy csináljunk már valamit, kihívtam a teraszra beszélgetni. Utána twistereztünk, és én végig azon paráztam, hogy jesszusom, kilátszik a hasam, nem vagyok elég vékony, stb.
Később pizzát sütöttünk majd bementünk egy szobába és Love Island-et néztünk, meg hasonló szintű műsorokat, utána egy ágyban aludtunk el. Másnap reggel áthívott magukhoz, egy másik barátunkkal együtt, de ő (szerencsére) csak késő este érkezett meg. Addigra én már a nagyijánál is voltam a fél családjával együtt, takarítani meg ebédelni.
Három nappal később, amikor kirakott a mystoryba pár szál rózsát, ráírtam hogy kitől kapta? Ezután egész nap chateltünk, és mindketten otthon betegeskedtünk. Másnap szintén áthívott magukhoz, amikor is már együtt aludtunk, és folyamatosan kerestük a minél kevésbé feltűnő okokat, hogy egymáshoz érhessünk.
Már ilyenkor megbeszéltük, miután szembesültünk vele, hogy mennyit hazudnak az emberek sokszor a párjuknak is, hogy mi mindig őszinték leszünk egymással, és ezt azóta is tökéletesen betartjuk.
Nem sokkal később egyszer csak ledöntöttem az ágyra és beleharaptam a szájába – nagyjából így kezdődött. Pár héttel később megkérte a kezem, viccnek indult, de házasság lesz belőle.
Örökbe fogadni is szeretnénk majd együtt egy vagy két kislányt. Szóval már fél éve szinte minden nap együtt vagyunk éjjel-nappal, és nagyon hálás vagyok érte, hogy most is itt volt velem és együtt lehetünk a karanténban is.
Támogass minket egy megosztással!
