Az első demonstráció amit Rózsa Milán szervezett...

October 16, 2017

Petikém! Ezt neked hoztam!-mondta Milán az első Coming Out Day rendezvényen, kezében egy fehér vászon molinóval rajta, "Mi is emberek vagyunk!". Kicsit meglepődtem, mert napi kapcsolatunkhoz nem feltétlen társult az ajándékozás, de azért jólesett. 

A program egy tüntetés volt a Parlament előtt, talán az első demonstráció amit Milán szervezett, de volt aznap egy nagy sikerű beszélgetés a Szimpozion klubban és este a szokásos buliját is az alkalomnak szentelte az Ösztrosokk.

 

A beszélgetésen és a bulin rengetegen, a tüntetésen max. 10-en vettek részt, holott az akkor még létező Népszabadság is megírta, hogy "este 6 órakor a melegek demonstrálnak a Parlament előtt". Bár az akkori Pride már az addigi rekordokat döntögette részvételben és a felvonuláson is szép számmal voltak, de az Országház előtti esemény nem mozgatta meg az emberek fantáziáját.

 

Akkoriban talán jobban féltek az emberek felvállalni magukat? De talán a 2011-es Pride sikere volt az, ami arra késztette a hazai vezető sajtóorgánumokat, hogy kicsit foglalkozzanak a témával.

 

Milán ott állt mellettem középen, kicsit kuncogva, talán érezte az iróniát, hogy kevesen vannak, majd felvette a megafonját és a tőle szokásos határozottsággal elkezdett szónokolni. Az eseményen kb. 2 újságíró vett részt, ami azért nagy szó, ha azt nézzük, hogy Magyarországon a felvonuláson kívül egyetlen LMBT esemény sem érdekli a médiát.

 

 

Egy rendezvényt  sosem könnyű beindítani, főleg, ha olyan ügyről van szó, amit még csak akkor legfeljebb az aktivisták hallottak külföldről. Milán ismerte ezt a napot és fejébe vette hogy Magyarországon is megvalósítja.

 

Rózsa Milán életéhez sok legendát találtak ki az olyan emberek, akik alig ismerték és ezek a mítoszok nagyon nagy része kacsa, de az viszont igaz, hogy a Coming Out Day-t, más néven az Előbújás Napját neki köszönhetjük, amit akkor a Budapest Pride keretein belül valósított meg. A programsorozat ma már általánossá és rendhagyó rendezvénnyé nőtte ki magát.

 

Az elnevezés magyar megfelelője, csak később jött, mert ezen az akkori pride-os garnitúrával sokat agyaltunk. Nagy Szilvi csinált hozzá egy grafikát, amit matricaformájában az egész városban szétragasztottunk. Kicsit tartottunk tőle, hogy mit szólnak majd az emberek, nem-e lesz emiatt ismét célpontja a közösség a homofób támadásoknak, de igazából fogalma se volt a "coming out" jelentéséről nemhogy a heteróknak, még a melegek jó részének sem.

 

Milán kérésére az akkori budapesti LMBT helyeket, - amik akkor még szép számmal voltak - körbejártam és lebeszéltem velük egy koktélt, amit csak ez alkalomból árusítottak. Megjegyzem, hogy ennek akkor sem állt mindenki kötélnek, mert egyrészt nem volt még divat a pride-os, vagy más civil programot támogatni, másrészt az eseményről korábban még nem is hallottak.

 

Milánnak az előbújás, amúgy is fontos volt. Emlékszem, amikor milyen boldogan használta azt bögrét a munkahelyén, amin az a felirat volt, hogy a "Szerelem nem ismer nemet". A poharat akkor adtam neki, amikor belépett hozzánk az akkori pride-os szervezőcsapathoz.

 

Elvitathatatlan, hogy a Coming Out Day-t Magyarországon Ő vezette be és nagyon ügyesen lekoordinálta. Az azóta eltelt 6 évben a megemlékezés szépen megtalálta saját magát Magyarországon, mert több promóciós videó készült, programokat, beszélgetéseket szerveznek és már szinte divat ilyenkor előbújás történeteket megosztani.

 

Ugyanakkor még mindig nagyon kevesen vállalják magukat, viszont az ilyen rendezvények segíthetnek benne és ha Milán élne, akkor biztosan megköszönné, hogy egy általa behozott esemény ilyen természetes LMBT megemlékezéssé nőtte ki magát.

 

 

 

Megosztás
Twitter
Please reload

Please reload

Please reload