Magyar ezüsteső a párizsi meleg Olimpián

August 23, 2018

Az idei Gay Games-nek, azaz a Meleg Olimpiának, amit hasonlóan a hagyományos Olimpiához szintén 4 évente rendeznek meg, ezúttal Párizs adott  otthont

Az Atlasz futó szakosztályának vezetőjével, Hegedűs J Csabával közösen közvetítettük az eseményt, mely apropóján interjút is készítettünk vele

 

Az idei Gay Games-nek, azaz a Meleg Olimpiának, ezúttal Párizs adott otthont 

 

Berlinből is teljesen nyomon tudtam követni a magyar csapatokat és a nekem releváns sportot, a táncot .

 

Csabát nem is tudom mióta ismerem, de mindig is korrekt, rendes és nem utolsó sorban helyes pasinak tartottam. Hiszem, hogy az önzetlen lelkesedése sokat jelent a hazai LMBT sportnak, különösen az, amit a futócsapatért tett. Ugyanakkorennek ellenére sem szállt el vele a ló, mert kedves, szerény ember maradt máig is.

 

Egyik este, amikor átküldte az aktuális videókat és képeket, kértem fel erre az interjúra.

 

- Először is gratulálok a fantasztikus teljesítményetekhez! Szinte "ezüst-eső" hullott rátok, de a többiek is nagyon szépen szerepeltek.. Hogy érezted magad a versenyen?

- Köszönöm szépen! Tényleg fantasztikus volt a sportrendezvény! Mivel már voltam Párizsban  TIP versenyen kétszer is, ahol ezüstöt és bronzot nyertem abszolútban 5 km-en, így ismerek sok szervezőt, önkéntest, sportolót. Tudtam, hogy amúgy is nagyon odaadóak, tapasztaltak, ügyesek és most annál is jobban készülnek rá, hisz ez olyan, mintha olimpiát rendeznének.

 

- Ezek szerint a szervezés és a lebonyolítás kifogástalan volt?

- Igen! Mindennel nagyon meg voltunk elégedve és az esti lazulós bulik is nagyon királyak voltak. Összességében egy színvonalas, pazar rendezvény volt. A versenyszámokat szépen lebonyolították és az esti partikon is volt annyi pult, hogy tudtunk nyugodtan rendelni, közben pedig ment egy szuper show. A terem pedig rogyásig volt szebbnél-szebb pasikkal.

 

- Milyen elvárásokkal mentél ki és mennyire sikerült megvalósítani?

- Két számban indultam, 10 km és 5 km távokban. Illetve a maratonra vállalkoztam önkéntesnek. Szükségük volt az emberekre, óriási munka van egy ilyen szervezés mögött, én pedig pont ráértem, hisz amúgy is szurkolni mentem volna a magyar indulóknak.

 

A 10 km-t először fontolgattam, mert tudom, hogy 7 km felett versenytempóban vízhólyag lesz a bal lábamon (akármit teszek, ez szentírás) és mivel ez volt az első versenyszám, féltem, hogy hátráltató lesz a rá két napra szervezett 5 km-es távon, ami már inkább a specialitásom.

 

Végül bevállaltam. Ismertem a terepet, mert itt futottam az előző években a versenyeket. Az időjárás is kedvezett, nem volt túl meleg... na jó, a budapesti 35 fokos edzéseinkhez viszonyítva. De volt olyan, aki nem volt ehhez hozzászokva, így a mentősök hányingeres hőgutával kezelték.

 

Én viszont úgy éreztem magam, hogy jók az energia tartalékaim, kedvem, versenyképes vagyok. Tehát volt előnyöm és kondícióm. A szokásosnál még jobb tempóval kezdtem az első kilométereket (3:15/km), viszont sajnos  3 km után már előbújt a vízhólyag. Valószínűleg a csúszós felület (apró köves + poros utak) és sebesség kombinációja miatt. Innentől kezdve csak lefele csúsztam a vezető csapatból. Próbáltam úgy lépni, hogy ez ne legyen rosszabb, de ezt a lábaim nem bírták sokáig, így végül 28-adik helyen futottam be (a 10-edik korcsoportban).

 

- Uhhh, tudom jól, milyen vízhólyaggal mozogni, mert két táncos gálát is így toltam végig. Ráadásul fel is szakadt rendesen... csillagokat láttam. Szóval minden együttérzésem és tiszteletem, mert ilyen körülmények között ez nagyon szép teljesítmény!

- Köszi, bár úgysem éremért futottam, a 38:49 idő sem annyira rossz, szóval nem voltam csalódott, de ami megrémisztett, az eddigi legnagyobb vízhólyagom, ami ráadásul csúnyán felszakadt nekem is, amint letekertem a leukoplasztot a lábfejemről. Lett egy óriási nyílt sebem azon a ponton, amire kicsivel kevesebb mint húsz percen keresztül, másodpercenként ráhelyezem majd a testsúlyomat 2 nap múlva. Ennyi időm volt feldolgozni, hogy most már tuti érem nélkül térek haza, fogszorítva lefutom majd az 5 km-t és megpróbálom a legjobbat kihozni magamból.

 

Felmértük az 5 km-es verseny előtti nap a terepet. Azt mondták lesz benne kis emelkedő. Ehhez képest nulla szint volt az egész szakaszon. A Gellért hegyen szoktunk edzeni télen, annyira nem ijedtünk meg, de mivel fél évig csak lapos terepen futottunk, próbáltuk poénosan feldolgozni a dolgot. A verseny napján esett az eső, de ez egyikünket sem hátráltatott.. max a páratartalom nehezítette a gyorsulást, de sikerült mindenkinek jól teljesíteni. Ezen legnépszerűbb számon 5 fősen indult a csapat, és ebből sikerült egy ezüstöt megszereznie egyetlen női futónknak, Bertalan Évinek. Ez óriási öröm volt számunkra, és ezt nem titkoltuk, próbáltunk olyan hangosak lenni díjátadón, amennyire torkunk bírta.

 

Nekem is sikerült lefutni 20 percen belül, még ha rosszabb tempóban is, mint a 10 km-t, elégedett voltam magammal.

 

Két nap múlva 2 félmaratonistánk volt és egy maratonistánk a rajtvonalnál. Nagyon szép időket futottak a srácok. Összejött a futó csapat második ezüstje, ráadásul a hosszabbik távon, amit Török Benjaminnak köszönhetünk! Még egy elhivatott futónk álma valóra vált! Közelről ezt elég kívülről is kísérni, hogy az ember elérzékenyüljön.

 

Halvány reményem volt, hogy talán sikerül hazahoznom egy érmet... De inkább abban bíztam, hogy  lelkes csapatunknak sikerül ezt megvalósítani. Ezt sikerült felülmúlni, így teljesen boldog vagyok az eredményekkel. Ez mellett többeknek sikerült legjobb idejüket megfutni, ami csak még továbbiráadás.

De már maga az a tény, hogy hatan eljöttünk futók az eseményre, egy teljesítmény.

 

- Ahogy látom a részvétel mellett a csapatot is össze kellett tartanod odakint, és szerintem egy ilyen lelkület is része lehet egy jobb teljesítménynek.

- Köszi, hogy így gondolod. Tény, hogy fontos egy olyan közeg, ahol az ember jól érzi magát.

Viszont azt tapasztalom, hogy . Reményem, hogy ezen változtatunk. Tegyük hagyománnyá! Függetlenül, hogy nyerünk vagy sem, lényeg, hogy megjelenünk. Mutassuk meg, hogy létezünk és alkossunk egy lelkes közösséget, ami benne van az ilyen bulikban. Szerintem továbbra is sokkal sikeresebbek leszünk, mint számitanánk rá  Az idei Gay Games-nek, azaz a Meleg Olimpiának, ezúttal Párizs adott otthont.

 

- Megjegyzem az is egy nagy előny, hogy a kelet európai országoknak jelentős nevezési, kiutazási, sőt elszállásolási kedvezményeket adnak. Remélem, hogy ez is segít majd az inspirációban.

- Igen kapunk támogatást, ezt hívják Outreach-nek, amit határidőre meg kell pályázni és sok, sok papírral igazolni. Macerás a bürokrácia, de az élmény mindenképp megéri.

 

- Kötöttél új ismeretségeket? 

- Egy ilyen eseményen lehetetlen nem megismerni sok jófej embert, az ismeretségi kört bővíteni és ez feltöltő.

 

- Láttam hogy volt egy-két olyan versenyszám is, ami elüt a hagyományos sportágaktól. Mesélnél ezekről?

- Igen, különösen érdekes volt a ridiküldobó verseny, ahol transzvesztiták magassarkúban mérték össze a tudásukat, hogy ki tudja messzebb dobni a táskát. Kb. 30-an indultak és mind egy kis rögtönzött műsort adtak elő. Nem egy véresen komoly megmérettetés volt, inkább az volt a cél, hogy jót szórakozzunk, ami sikerült is, mivel a hasunkat fogtuk a nevetéstől. :) Szerintem kellenek az ilyen számok is, hogy a programsorozat oldottabb legyen.

 

- Hogyan tovább? Vannak-e újabb terveid a futószakosztályt illetően?

- Nagyon bízom benne, hogy nagyobb lelkesedés és nyitottabb gondolkodás fogja jellemezni az edzéseket. Eddig nehézkes volt mindig egyedül visszatérve megpróbálni szavakba és ötletekbe foglalni a kint tapasztaltakat. A másik, hogy jó volna felvennünk azt a nevet is, hogy Frontrunners Budapest. Ez az LMBTQ futók legnagyobb nemzetközi szervezete/csoportja. Azt vettük észre, hogy sok előnnyel jár, mint pl a nemzetközi kapcsolatok erősítése, külföldről látogató sportolók felkeresése és vice versa.

 

Köszönöm szépen az interjút és még egyszer nagyon gratulálok! Azt gondolom, hogy Csaba méltán lehet a hazai LMBT sportolók egyik példaképe, mert egy elég kellemetlen sérülés sem tántoríthatta el attól, hogy versenyezzen, önkénteskedjen, lelket öntsön másokba és össze is tartsa a magyar csapatot

 

Minden tiszteletem neki! 

 

A magyar csapat, az Atlasz LMBTQ Sportegyesület és a Charme Hungary Dance Club éremtáblázata:

 

Bertalan Évi ezüst női 5 km-es futás, Atlasz

D. Balázs ezüst fallabda C osztály, Atlasz

Török Benjamin ezüst maratoni futás

 

Fülekí Réka és Glotz Mária női standard táncok A kategória 4. helyezés, Charme 

Megosztás
Twitter
Please reload

Please reload

Please reload