Cambridge-ben és Londonban jártunk

October 23, 2018

Pár hete Cambridge-ben voltam egy hosszú hétvégén az egyik régi kollégámnál. Ő régen a Confettinél volt, én a Budapest Pride partiszervezését irányítottam, így számos alkalommal dolgoztunk együtt.

Cambridge gyönyörű város

 

Nem bántam meg az utazást, és útban Cambridge-be  még Londonba is beugrottam 

 

A srác dolgozott ezért volt egy kis időm a brit fővárosba ruccanni. 

 

A kevesebb mint 2 órás repülőút után egy ugyanolyan hosszú buszos utazással érkeztem a londoni Viktória pályaudvarra, ahonnan metróval mentem egy régi ismerősömmel való találkozóra.

 

Már kétszer voltam Londonban, és mindig nagy izgalommal jártam-keltem az utcán, mondván London és belül ámuldoztam, de valahogy ez az érzés most elmaradt.

 

Talán mert már jó ideje Berlinben élek, ami a világ egyik központja, ahol a világsztárok és a nagy államfők hetente adják egymásnak a kilincset, akárcsak Londonban...nem tudom.

 

Egy biztos, most is örültem, hogy itt lehetek, de már messze nem voltam elájulva tőle, mint amikor Budapesten éltem.

 

Talán az érzést az is tompította, hogy ahogy felszálltam a metróra egyből magyarokat hallottam. Mint ismeretes London a 2. legnagyobb magyar város, hát ebből is kaptam ízelítőt.

 

Miután egy nagyon jót teáztam a Farrington állomás közelében egy régi táncosklub társammal, aki már jó 6 éve itt él, a Soho negyed felé vettem az irányt, ahol a kínai és a többi bulinegyed mellett a helyi meleg negyed is megtalálható.

 

Messze nem akkora mint a berlini, mert csupán egy utcából és pár hozzácsatlakozó kisebb utcából áll, de nagyon hangulatos, szivárvány zászlókkal kirakva, tele a kultúrára jellemző brit kocsmákkal és persze a G.A.Y. nevű szórakozóhellyel. A nyitvatartási idejük nagyon változó a szigorú csendrendelet miatt. Van ami már este 11-kor, vagy éjfélkor bezár, de van ami reggel 4-ig is nyitva van.

 

A G.A.Y. is kb. ekkor bezár, majd egy másik helyen folytatódik a buli. A helyek, ahogy egész London meglehetősen drága, de a hangulata fenomenális.

 

A bulikon a Magyarországon annyira vitatott és a nyugaton szokásos póló nélküli önfeledt partizás szintén általános. A szaunákat jó pár éve eléggé leteszteltem. Itt ingyen van nemcsak a gumi, hanem a síkosító is. Viszont a belépő is eléggé borsos.

 

A negyed nagyon jól belesimul a Sohoba és szinte szimbiózisban él a hetero, illetve kínai szórakozóhelyekkel. A rövid látogatásom után, a  Liverpool street állomásra mentem, ahol a Cambridge-be tartó vonatra szálltam fel.

 

Kb. 1 óra múlva a haverom ott várt az állomáson. Ő is már jó 6 éve él itt és nagyon jól érzi magát. Nem is csoda, hiszen káprázatos város, ahol rengeteg történelmi kollégium van, ahol olyan híres emberek pl: Isaac Newton, vagy a nemrég elhunyt Stephen Hawking professzor tanult, majd tanított.

 

Egyszerűen csodálatos volt látni Newton almafáját, vagy a King's College-t, ahonnan karácsonykor a dalokat közvetítik. Történelmileg hihetetlenül gazdag, hiszen az első kollégiumot már 1284-ben alapították és olyanok is avattak itt kollégiumokat, mint Winston Churchill.

 

Bár több meleg párt is láttam sétálni, de meleg helyek nincsenek egy-két köztéri crusing zónán kívül, illetve egy időszakos meleg bulit kivéve, amit a belvárosban a VINYL nevű szórakozóhelyen tartanak havonta egyszer. 

 

Talán azért sincsenek annyira itt meleg helyek, mert aki annyira tehetős, hogy itt tanul, annak van pénze arra, hogy hétvégente Londonban bulizzon. Közel van és a 18 Fontos vonatjegy mondjuk ki, hogy az itteni kereseteknek sem egy nagy összeg.

 

A kevés meleg szórakozóhellyel ellentétben viszont a diszkrimináció tiltott a kollégiumokban, az egyetemen és a munkahelyeken. Utóbbin az újonnan felvett munkatársaknak esélyegyenlőségi képzést is tartanak, felhívva a figyelmet az LMBT emberek iránti toleranciára, nagy hangsúlyt fektetve a HIV-el fertőzött kollégák iránti megértésre. Ezekről mind nagyon komoly érzékenyítés zajlik, ami a kollégiumok, és az egyetemek szabályzataiban is szilárdan rögzítve vannak.

 

Meg kell jegyezni még, hogy ennek a városnak a hercegi párja Vilmos és a felesége Katalin, akik szintén támogatják a sokszínűséget és elfogadást.

 

Vilmos édesanyja pedig a tragikusan elhunyt Diana hercegnő az AIDS elleni küzdelem egyik vezéralakja volt. Szóval van öröksége ennek a 110.000 fős városnak rendesen mind történelmileg, mind a szellemi hátterét illetően. 

Megosztás
Twitter
Please reload

Please reload

Please reload