Szerelem határokon túl

December 25, 2018

Bár sokat láttam, de igazából csak az utóbbi időben tapasztaltam meg személyesen milyen az amikor az ember párja egy másik országban él, az enyém konkrétan Budapesten.

Korábban azt hittem, hogy a távkapcsolat nem működő kapcsolati forma, de annyi ilyet látok itt Berlinben hosszabb távon, hogy kénytelen vagyok beismerni tévedtem

 

Egy működő párkapcsolat jellemzője a saját privát szféra és az "élni és élni hagyni" elv meg, illetve betartása 

 

Utóbbit is lehet csűrni-csavarni, de monogám kapcsolatban is fontos az, hogy ne menjünk egymás agyára.

 

Mondjuk ez is egyénfüggő, de egy biztos én nem az az ember vagyok aki munka után beül a tv elé aztán a párján kívül másokkal nem is találkozik a munkatársain kívül.

 

Van akinek ez az élete, de nekem nem és nem is gondolom, hogy egészséges az, ha valakik sülve-főve együtt vannak. Kellenek a barátok, a más környezet, majd este a párunk mellé bújva ezeket mind meg lehet érdekesen beszélni és a közös programokat pl: utazásokat is lehet a különböző társasági életből fakadó tapasztalatok alapján alakítani.

 

Így képzelem, látom, élem meg és a távolság sem akadály. Látom ezt olyanok között már jó ideje pl: ahol az egyik fél itt él, a másik pedig Bulgáriában és látok olyat akinek a szerelme az USA-ban lakik, de számos itteni magyarnak van a párja, vagy a családja Magyarországon, ahogy nekem is.

 

Ráadásul én szerencsés is vagyok, mert Berlin-Budapest nem olyan vészes, mivel valamivel több mint 1 óra repülőút, amit ha figyelembe veszünk még gyorsabban itt van az ember mintha valamelyik nagyobb vidéki városba menne vonattal, vagy busszal indokolatlanul drágán és alacsony színvonalon. Ugyanis mind jegyárakban, mind a kiszolgálás minőségében magasan veri még a fapados légi közlekedés is a magyar szárazföldi közlekedést. Pár ezer forintért 1 óra 10 perc alatt már bármelyik működő berlini reptéren lehetünk.

 

Ez van! A párom egy fiatal táncos, aki reggeltől-estig pörög a munkahelyei között, építi a karrierjét, így a dolgos hétköznapokban csupán késő este jutna idő egymásra. Mondanom se kell, hogy én is hasonlóan elfoglalt vagyok. Marad a video-chat és hetente, kéthetente hétvége a személyes találkozásra. 

 

Hogy nehéz? Annyira nem, mint gondoltam, mert igaz, hogy nincs állandóan velem, de sokkal tartalmasabb időt tudunk együtt tölteni, amikor együtt vagyunk fizikailag is.

 

Legutóbb összekapcsoltuk a kellemes együttlétet egy itteni azonos nemű tánctáborral is, szóval a minőségi kikapcsolódást teljes mértékben kimerítettük és itt valóban egyfolytában együtt voltunk, de eközben az igazán fontos dolgokkal tudtunk csak foglalkozni.

 

A jövőt meg az élet írja, de hiszem, ahogy sok embernél látom itt Berlinben, hogy aki tényleg szereti igazán a másikat annak ez a távolság nem akadály. Elavult és rossz berögződésnek tartom azt, ha valaki még a saját kerületéből se hajlandó kimozdulni, akkor pedig ne csodálkozzon, hogy 40 éves korára valódi társ helyett körülbelül annyi macskája lesz mint ahány éves.

 

Please reload

Please reload

Please reload