Hogyan dolgoztam fel, hogy HIV-pozitív vagyok? - 1. rész

November 17, 2019

HIV-pozitívnak lenni, egy állapot. Bár a diagnózis visszafordíthatattlan, mégis ma már a korszerű antiretrovirális készítményeknek hála, minden HIV-pozitív teljes életet élhet, feltéve, ha diagnosztizálták. A helyzet esetemben nem volt ennyire egyszerű, ugyanis a gyógyszeres kezelés majd 7 évet váratott magára. Ki kellett bekkelni azt a 7 évet. Hogy, hogy sikerült mindez? Nem volt egyszerű.

Sok HIV-fertőzött nem vállalja magát a megbélyegzéstől való félelem miatt 

 

"Nem tudtam mik a kilátások, vagy hogy hogyan tovább, csak azt tudtam, hogy élni szeretnék."

 

A diagnózis és a gyógyszeres kezelés megkezdése között hosszú évek teltek el. Akkoriban, 2009-ben még az volt az álláspont a maival szemben, illetve azt mondták a betegeknek, hogy a HIV-fertőzötteket csak bizonyos immunológiai kritériumok esetén kezdik el kezelni. (Ma már minden diagnosztizált HIV-fertőzöttet azonnal elkezdenek kezelni.)

 

Magyarul, egy bizonyos fehérvérsejtszámnak kellett a szervezetemben lecsökkennie ahhoz, hogy elkezdjék a kezelést. Pechemre a fehérvérsejtszámom normálisnak volt mondható, mert viszonylag friss fertőzött voltam.

 

Amikor bementem a László Kórházba, még nem voltam tisztában a betegségemmel, vagy az állapotommal, és nem tudtam, hogy mik a kilátások.

 

De a szűrés, és a pozitív eredmény megkapása sem volt egyszerű eset. Lelkileg megviselt a dolog, ugyanis a kerületi szűrőhelyen nem közölték, hogy megfertőződtem, csak annyit mondtak, menjek be, mert újból vért kell venni, valamilyen okból kifolyólag.

 

Legbelül bár tudtam, hogy megfertőződtem, a nővérek azonban biztattak. A vért vevő asszisztens csak annyit mondott, hogy "még repül a kismadár", vagyis még egyáltalán nem biztos, hogy fertőzött lettem. Majd gyorsan hozzátette, hogy ennyi idős korban gyerekeket kellene csinálni, melegségemre utalva.

 

Aztán ismét behívtak, és jött a partnerkutatás. Úgy éreztem ez egy igazán személyes dolog, és kötelességemnek tartottam, hogy akkori szexuális partnereimet személyesen keressen fel, így nem kooperáltam. Anonim partnerekre hivatkoztam.

 

Mikor az orvos ezt rossz néven vette, és az orvos beteg viszonyról kezdett prédikálni, meg hogy nem is ismerik egymást a szexuális partnerek, én csak egyszerűen annyit mondtam, hogy nézze, csak annyit az orvos beteg viszonyról, hogy meg sem tudta mondani, hogy HIV-fertőzött lettem. Az orvos ugyanis - nem tudni mi okból - de nem tudta velem közölni szavakkal, hogy fertőzött lettem, csak kezembe nyomtak egy lezárt borítékot, benne a pozitív eredménnyel, és hogy menjek a László Kórházba.

 

Ekkor kezdődött az egész. Nem tudtam mik a kilátások, vagy hogy hogyan tovább, csak azt tudtam, hogy élni szeretnék.

 

 

Megosztás
Twitter
Please reload

Please reload

Please reload