„Az ünnep fénye”- LMBTQI karácsony 1. rész

A karácsony sokunk kedvenc ünnepe. A meghittség, a pihenés, a család és az együttlét alkalma, amely az év közbeni rohanást felváltja. Az LMBTQI emberek karácsonya sok tekintetben ugyanolyan, mint a heteroszexuálisoké, sokban viszont más.

LMBT embereket kérdeztünk meg arról, hogy hogyan ünneplik a karácsonyt

 

Minden családnak megvannak a maga kis karácsonyi hagyományai, nekünk ezek majd most kezdenek kialakulni, nagyon kíváncsian várom.

 

A most következő történetek szerencsére pozitívabb képet mutatnak abban a tekintetben, hogy az LMBTQI közösség tagjai is önfeledten ünnepelhetnek tágabb családjuk körében is.

 

IVETT (transznemű nő) és ATANÁZ (heteroromantikus, pánszexuális transz férfi):

 

IVETT: Szóval amit rólam tudni érdemes: 39 éves transznemű nő vagyok, 1 éve jöttem elő december 2-án, azóta élek 24/7 nőként. Szexuális orientáciomat illetően demiszexuális pánromantikusként azonosítom magam jelenleg.

 

Szakmám szerint szoftverfejlesztő vagyok, szabadidőmben transz aktivistaként, közösség építőként is funkcionálok, legfontosabb hobbijaim: túrázás, síelés, társasozás. Atanáz és én is benne voltunk abban a csapatban, aki megszervezte az első magyar Transz Pride-ot, ami október 23-án ment végbe sikerrel.

 

Atanázzal júniusban ismertük meg egymást, és azóta alkotunk egy párt.

 

ATANÁZ: 29 éves transz srác vagyok, valamennyire orientálódva a nem binaritás felé, ami számomra azt jelenti, hogy ha vennénk egy 0-tól 10-ig tartó skálát, ahol a 0-s a nő, a 10-es a férfi, akkor magamat a 8-as pontra tenném.

 

Tehát férfinak érzem magam, jelenleg az ahhoz vezető út elején járok, hogy teljes értékű férfiként élhessek (még várok a szakvélemények elkészültére, de ha meglettek, azonnal el szeretném kezdeni a HRT-t), ugyanakkor pl. öltözködésben nagyon tetszenek az androgün jegyek, úgy lennék a leginkább önazonos, ha egy férfi testet láthatnék a tükörben, ugyanakkor vannak olyan öltözködési elemek (pl. sálak, ékszerek), melyeket nem szándékozom csak azért elhagyni, mert egy társadalmi sztereotípia férfiként ezt kívánná majd tőlem. 


Szexuális orientációt tekintve én heteroromantikus pánszexuális vagyok, tehát alapvetően személyiségekhez vonzódom, nem egy konkrét, adott nemhez; ugyanakkor romantikus kötődést férfiként csak nőkkel tudok megélni.

 

Mint pánszexuális az életem összes területén out vagyok, munkahelyen is, transzneműként egyelőre csak elfogadóbbnak, nyitottabbnak érzett közegekben, mint pl. az LMBT közeg vagy baráti kör. Jelenleg könyvelő vagyok, a szakmát viszont épp elhagyni tervezem, a programozás felé indulnék el én is, ugyanakkor a leginkább a szívemhez közeli szakmám az irodalommal való foglalkozás, irodalomkritikáim, verseim jelentek meg több kortárs folyóiratban is. Hobbim nekem is a túrázás, társasozás, emellett még a rajzolás, festés.


Hogyan ismerkedtetek meg?
IVETT: Egy leszbikusoknak szervezett Labriszos kiránduláson találkoztunk először. Jah… egy leszbikus eseményen pasiztam be.   Ezen azóta is rengetegszer kuncogok. Persze Ati akkor még nem volt tisztában a saját nemi identitásával. A megismerkedésünk környékén még genderfluidnak mondta magát.


Egy héttel később már együtt utaztunk Bécsbe az Europride felvonulására, igazából ott jöttünk össze.

 

Mit jelent nektek a karácsony?
IVETT:Nekem leginkább a szeretet ünnepe. Az a pár nap, amit azzal az egy emberrel akarok tölteni, aki az életemben a legeslegfontosabb.

 

Milyen az ünnep nálatok? 
IVETT: Nekünk ez lesz az első közös karácsonyunk, szóval erre még nehéz válaszolni. Ami biztos, hogy hatalmas fa rengeteg dísszel, az lesz. Imádom a karácsonyfákat meg a rengeteg színes díszt és fényt rajtuk. Minden családnak megvannak a maga kis karácsonyi hagyományai, nekünk ezek majd most kezdenek kialakulni, nagyon kíváncsian várom.

 

 

KATA (LESZBIKUS): 
22 éves vagyok még 2 napig!:) Jelenleg a Pázmány pszichológiára járok, másodéves vagyok. A párommal picit több mint egy éve vagyunk együtt, két hónapja megkértem a kezét, már...jó ideje együtt is élünk. Van egy cicánk. Nemrég elvégeztem egy képzést, a Melegség és Megismerés program betanuló óratartója lettem.


Milyen az ünnep nálatok? 
Nem vagyok hívő, de a karácsony mindig is fontos volt nekem. Mindig nagyobb családdal ünnepeltük, sokat játszottunk, nevettünk együtt.


Tavaly egyszerű volt a helyzet, mert elutaztunk a szüleimmel, de idén itthon leszünk. Anyukám kikötötte, hogy szenteste otthon KELL lennem, amíg nincs saját gyermekem. Így nem sok választásunk maradt. A szüleim már 8 éve tudják, hogy leszbikus vagyok, elfogadtak engem, a páromat is nagyon szeretik. Így szívesen látják. De sajnos ő is hivatalos otthonra, mert náluk is nagy családi karácsony van, 24-én az egyik nagymamával 25-én a másik nagymamával. A tág családja még nem tud róla, hogy nem heteró, így én nem mehetek vele egy nap sem, pedig ő már a családom része.


Az lett a kis tervünk, hogy ha már a nappalokat nem is, minden éjszakát együtt töltünk és 26-án megtartjuk a magunk karácsonyát, de már az adventi hónapot is élvezzük, szépen feldíszítettük a lakást, csináltunk egy koszorút. Páromnak kifejezetten tetszik, hogy a szivárvány zászlónk alá került a Betlehemünk. Igyekszünk kihozni az ünnepekből a lehető legtöbbet, de nem egyszerű. Páromat mindig megviseli, mikor a családjával találkozik, a sok titok, a kérdések, van-e már pasija. Nem egyszerű.

 

Nagyon köszönöm az interjút és mindannyiótoknak áldott, békés, meghitt, boldog ünnepeket kívánok az Identitás Magazin nevében is!

 

Megosztás
Twitter
Please reload

Please reload

Please reload