top of page
Keresés

Identitás mozi: Maurice


Te jó ég! Hát tényleg van még meleg társadalmunkban, aki nem látta és nem is olvasta E.M. Forster ikonikus regényét a Maurice-t, és a belőle készült remek filmet Hugh Grant, James Wilby és Rupert Graves főszereplésével!? Nekem annyira tetszett James Ivory rendező 1987-ben készített filmje, hogy nyomban a könyv olvasásába kezdtem!

A vadromantikus gyönyörű férfiszerelem szó szerint könnyekig meghatott. A századelőn született művét Forster csak halála után engedte megjelenni, s akkor is még hosszú ideig nem adták ki.

Talán sok mai fiatal nézőnek vagy olvasónak már szinte hihetetlennek tűnhet az ismerkedésnek, a nyiladozó vonzódásnak ez a bájos naivitása, de saját korában forradalmian bátor műnek számított. És bátran, őszintén állíthatom, hogy még az én ködbevesző fiatalságomban is jóval közelebb álltunk ehhez az érzésvilághoz. Napokig, talán hetekig is a föld felett 2 esetleg 3 cm-rel lebegtem a film hatása alatt!

A szépen komponált képek, a vidéki angol arisztokrácia életterei, kastélyok, lovaglás gyönyörű belső terek csak fokozták az összhatást. No és amikor a kertész bemászik éjjel Maurice ablakán! Azt már nem is tudom szavakba foglalni! Azt Látni kell! Kattintsatok és nézzétek! Állítom megéri!

 
 
 

Comments


Még több szexi melegpropaganda

Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.

Head
fffffffffff

bottom of page