István több éve él Londonban, és az egyik ismerkedőoldalon egy magyarországi srác simán lehazaárulózta, mert nem tudott hazamenni hozzá randizni.
A becslések szerint körülbelül egymillió magyar él Nyugaton, köztük sok meleg.
Az eset több hónapja történt, de csak most jutottam el oda, hogy leírjam. A kedves ismerősömet még Budapestről ismerem, pénzügyi területen dolgozik és már jó három éve a brit fővárosban él. A nevét kérésére megváltoztattam, de a történetét megengedte, hogy leírjuk.
Szeretnénk rávilágítani egy elég súlyos problémára, nevezetesen arra, hogy teljesen megszokottá vált az, hogy lehazaárulózzák a nyugati magyarokat, köztük sok meleget is.
Bevallom rólam már lepattan, ha ilyet vágnak a fejemhez, de tudom ez sokaknak nem esik jól.
Igen, idekint sokkal magasabb az életszínvonal, a fizetések és persze ebből következik, hogy a társadalom is nyugodt. Emiatt pedig rengeteg irigyünk is akad.
A haverom visszahúzódó, a legtöbb barátja és a családja is Magyarországon él, így elég nehéz döntés is volt, hogy a világ egyik legnagyobb városába költözzön. Ez egy komoly sokk volt neki, amit jó két évébe tellett feldolgoznia, ma már esze ágában sincs visszaköltözni.
A neten persze az ember ismerkedik, ahogy ő is egy magyarországi vidéki huszonéves fiúval. Az üzenetváltások elég jól alakultak és már, már elszánta volna magát egy találkozásra, csak a banki beosztása miatt a szabadságot jól meg kellett gondolnia.
Amúgy ezzel semmi gond nincs, mert ettől még a magyarországi srác is meglátogathatta volna. De megértéstanúsítás, vagy utazástervezés helyett, inkább vaskosan lehazaárulózta Istvánt, majd jól le is tiltotta mindenhol.
Bravó! Tényleg a legjobb reakció ócsárolni a külföldre települt magyarokat? Ha még ez egyedi eset lenne megérteném, de én is egy csomó hasonló megjegyzést kaptam az utóbbi évek során, akárcsak sok más kivándorolt magyar. Volt aki autóval látogatott haza és már a határon lehazaárulózták, így üdvözölve Magyarországon!
Sokan - többek között én is - pont az ilyen viselkedés miatt menekülünk vissza már három nap után új otthonunkba.
A hangulat sok esetben rossz, pesszimista és irigység ezerrel. Kár, mert még gyerekkoromban is azt tanultam az általánosban, hogy a magyar az egyik legvendégszeretőbb nép a világon, de a Fidesz évtizedes gyűlöletpropagandája ezen a területen is kifejtette a hatását.
A médiamunkásaik feladva az újságírás etikáját és alapelveit, sok éves munkával megmérgezték idegengyűlölettel a társadalom lelkét.
Mi is ugyanolyan emberek vagyunk mint akik Magyarországon laknak, csak sokkal magasabb élet-színvonalon élünk és akik minket kritizálnak azok nem fogják fel, hogy ehhez komoly áldozatot kellett hoznunk.
Nevezetesen otthagyni a családokat, a barátokat. A kormányzati közléssel ellentétben pedig nem kalandvágyból mentünk ki, hanem azért mert Magyarországon nem becsültek meg minket se emberileg, se anyagilag.
István azóta már természetesen kiheverte az alkalmi magyar ismerősétől kapott sértést, és van egy új brit barátja, akibe be is szeretett, és azt tervezik a koronavírus járvány után, hogy összeköltöznek.
