Harry találkozik a Mikulással címet kapta az a kisfilm, amit a norvég posta készített – ezzel ünnepelve a homoszexualitás dekriminalizálásának 50. évfordulóját.
A norvég posta nem veszi el a gyerekektől a Mikulást
Sokan csak a meleg Mikulást látták meg a Norvég posta reklámfilmjében, pedig annál sokkal többről szól a történet
Töredelmesen bevallom, hogy mértékkel adagolt szentimentalizmusra mindig vevő vagyok, de ennél gyönyörűbb meleg tematikájú kisfilmet még nem láttam. Egy sokak által lesajnált műfajról van szó, pedig nem könnyű feladat pár percben az érzelmességen túl, mély üzeneteket közvetíteni, nekik ez összejött.
Az elmúlt napokban sok kritikát olvastam és azoknak a középpontjában a Mikulás állt, pedig ez a fájóan szép történet leginkább Harry-ről szól. A film főszereplője az idősebb felnőtt korú generációhoz tartozik, akikről sajnos még az LMBTQ mozgalom is gyakran megfeledkezik, ezért kevésbé tematizáltak azok a problémák és élethelyzetek amelyekkel Harry-nek és a hozzá korban közel álló meleg férfiaknak kell szembenéznie. Valószínű, hogy ezért is volt rám nagy hatással ez a történet, mert fiatal és kisportolt meleg karaktereket láttunk már bőven, de olyat amivel a meleg férfiak 50 felett is azonosulni tudnak, olyat keveset.
A melegjogi mozgalom hosszú utat járt be, aminek köszönhetően a mai fiatalok nem csak szabadabban élhetik meg életük egy nagyon fontos részét, de a számukra a kiteljesedést és boldogságot biztosító életformák közül is szabadabban választhatnak. Az előző generációhoz képest mindenképp, akiknek az emberi kapcsolatokban gyakran jutott a „független” szerep, a megbízható barát vagy a gondoskodó fiúgyermek akinek mindenre és mindenkire van ideje. Harry egy „guncle” avagy meleg nagybácsi, amit leginkább úgy tudnék definiálni, hogy kifogyhatatlan forrása a szeretetnek, a támogatásnak és a jókedvnek. Gyakran ad vacsorát barátainak akiknek a saját családjaik terhe mellett erre sokkal kevesebb kapacitásuk van, de miután elmennek, ő egyedül marad. Az elmagányosodás sokkal nagyobb arányban érinti a meleg férfiakat és sokkal hamarabb is köszönt be.
Harry a mindössze négy perces videóban többször is méregeti magát a tükörben, ami szintén utal az önbizalomvesztésre, ami egyértelműen köszönhető annak a toxikus szépség ideának, ami a meleg közösségben jelen van, és ami rendkívül nyomasztó sokak számára, többek között azoknak, akiket elért az öregedés legelső fázisa. A film nem direkt módon utal a meleg férfiak 70-es évek előtt megélt fájdalmaira, számomra szimbolikus jelentőséggel bír Harry állandó és hosszantartó várakozása a Mikulásra, azokat az időket tükrözi vissza, amikor a romantikus vagy minőségi együttlétek az egymást szerető férfiaknak ritka és értékes alkalmak voltak. A főszereplő képzeletében jelenlévő Mikulás felszabadulása egyben a saját érzelmeinek a szabad megélése is. Tulajdonképpen ezt ünneplik a norvégok, és pár perc erejéig képesek lemondani a heteronormatív Mikulásról, hogy szolidaritást mutassanak ezzel meleg honfitársaiknak.
A norvég posta nem veszi el a gyerekektől a Mikulást, ahogy azt „ellenzéki” rádióban is hallottam, csupán a film főszereplőjére bízza, hogy képzeletében úgy jelenjen meg, ahogy azt ő szeretné. A Mikulás elsősorban vágyakat teljesít, és Harry vágya egy szerető társ. A Mikulás nem lett meleg, ez csupán egy lehetséges ábrázolása a sok millió közül, és amennyiben mi magyarok még a NER-en túl sem tudunk elvonatkoztatni, annak a felelőssége nem a norvégokat terheli. A Mikulás karácsony környékén a reklámokban számtalanszor volt már részeg, izmos sztriptíz táncos és megannyi minden, amit az emberi képzelőerő elbír, akkor senki sem papolt Szent Miklósról, sem a kereszténységről. De Isten ments, hogy meleg vagy fekete legyen.
Mi van ilyenkor a művészet és az önkifejezés szabadságával? Csak akkor fontos, amikor kisebbségeket méltóságukban sértő alkotásokat kell megvédeni. Az eltörlés kultúrájával riogatók, akik a tolerancia valódi letéteményesei (LOL), akik együtt tudnak létezni az eltérő véleményekkel, most gondolkodás nélkül helyeznék ujjaikat a DELETE gombra.
Az én képzeletemben a Mikulás továbbra sem meleg, sőt még csak nem is cigány. Talán azért, mert Harry-vel ellentétben én nem társra vágyom. Az én Télapóm egy fehér öregúr, akinek valóban mindenki fontos. Nem toleráns a bácsi, hanem egy szuper szövetségese minden elnyomott csoportnak, ezért egyáltalán nem bánja, hogy különböző emberek fejében más és más emberi alakban van jelen.
😉😉
