Pride szervezéshez mindig kell egy első hülye?

A Debrecen Pride megvalósításának lehetőségeiről Toma Dominikot, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt debreceni és szegedi passzivistáját kérdeztük.

Dominik a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, szabad bölcsészet-filozófia, valamint kommunikáció és média szakon tanul. A szegedi Partiscum Egyesülethez is csatlakozott, és részt vesz az első szegedi Pride megszervezésében. – Fotó: Toma Dominik Facebook oldala

Az aktivista szerint a Budapest Pride, a Partiscum vagy a Diverse Youth Network szakmai és szervezési támogatással segíthetné a debreceni Pride megvalósítását

Miben látod a különbséget a debreceni és a szegedi LMBTQI-szervezetek működésében?

Nehéz megítélni, hogy mi a legfőbb különbség Debrecen és Szeged között ilyen szempontból, de szerintem ez meglátszik a civil szervezetekben, a pártokban is. Általánosságban van egy másfajta szociokulturális közege Szegednek, itt kicsit könnyebben csatlakoznak az emberek, könnyebben vesznek részt dolgokban. Ha itt szervezel egy eseményt, akkor simán eljönnek 20-30-an, míg Debrecenben lehet, hogy senki. Ez a fajta mezővárosi zárkózottság Debrecenben szerintem nagyban korlátozza azt, hogy könnyebb legyen bárilyen aktivista tevékenységet végezni. Egyszerűen nehezebb aláírásokat gyűjteni egy pártnak, nehezebb közösséget szervezni, ügyeket vinni, akár egy informális civil kezdeményezésről beszélünk is. Zárkózottabb Debrecen. Hogy ez a húsz évnél is hosszabb fideszes önkormányzásnak köszönhető, vagy általánosságban van egy sokkal régebbre nyúló kulturális különbség Debrecenben, nem tudom. Ha bemész egy kocsmába Szegeden, tele van. Debrecenben meg néha tök üres, még hétvégén is. Ez általános tendencia nemcsak Debrecenre, hanem Hajdú-Bihar megyére, az észak-alföldi és az észak-magyarországi régióra – Borsodra, Szabolcsra – is. Ezek a legszegényebb régiók, az embereknek kevesbé toleránsabbak, mert egyszerűen nyomorult az életük, és ez a nyomorúság rárakódik mindenre, az empátiájukra is. A Dél-Alföld, illetve a dunántúli régiók lakói jobban élnek, ez segíthet valamennyit. Persze a jobban élés nem olyan nagy különbség, mint mondjuk Ausztria és Magyarország viszonylatában, de van egy jól látható különbség. Továbbá zárkózottabbak az emberek Debrecenben. Húsz évig a Fidesz volt hatalmon. Valószínűleg az is számít, hogy Szegeden általában ellenzéki városvezetés volt, ez a kormánypropagandával szembeni beágyazottság miatt van, a homofóbia is kisebb Szegeden. Látszik is a sorrend: Pécs, Szeged – és akkor lehet a következő Debrecen lesz.

Hogyan lehetne Debrecen Pride-ot szervezni?

Egy helyi kutyapártos szervezőnek volt egy vicces mondása, miszerint mindig kell egy első hülye, aki minden idejét és energiáját feláldozza arra, hogy megcsinálja és kiharcolja azt az ügyet, amit ki kell. Ez egy közösségszervezési alapkoncepció is lehet: mindig kell egy első ember, aki elindítja, csinálja, akkor is, ha senki nem jön vele – de előbb-utóbb jönni fognak. Debrecenben is működik ez: volt olyan Civis Colors esemény, amire 40-en jöttek el. Lehet nagy számú embert megmozgatni, csak szisztematikusan kell csinálni. Több mint 200 ezer emberről beszélünk, agglomerációval együtt 300-400 ezer emberről beszélünk, tehát vannak emberek, meg lehetne találni azokat az aktivistákat, akik benne lennének a szervezésben. Az a baj, hogy Debrecen nagyon könnyen demotivál, nagyon könnyen eléri, hogy megutáld az egészet, kiégj, mert rengeteg a sikertelenség. Akkor is sikertelen vagy, ha mindent jól csinálsz. Ezt sokan nem értik például Budapesten, hogy hiába csinálod jól, hiába értesz hozzá, totális sikertelenség, lesz a vége, mert annyira zárkózott tud lenni a város.

Mennyire támogatná a város, vagy más szervezetek a Debrecen Pride-ot? Végül is kinek kellene megszerveznie? Lehet, hogy egy teljesen új szervezetnek?

Jó lenne, ha változás történne az önkormányzatban, attól fellélegezhetne a város. Az is segítene, ha kívülről is érkezne támogatás: más városokból – Budapestről, Szegedről, Pécsről – jöhetnének emberek, ilyen misszionárius jelleggel, és azt mondhatnák: figyeljetek, csináljuk meg együtt! Nem kell feltétlenül egy szivárványközösségnek lennie a szervezőnek. Bárki szervezhetne Pride-ot, akár az Alternatív Közösségek Egyesülete (AKE) vagy más civil szervezet is.

El tudom képzelni, hogy a Budapest Pride, a Partiscum vagy a Diverse Youth Network felkeresné például az AKE-t, és konkrét szakmai, szervezési segítséget ajánlana a debreceni Pride megvalósításához. Talán ilyen külső támogatással kellene elindítani a folyamatot, onnantól pedig már továbbgördülhetne.

A Civis Colorst meg kell hagyni olyannak, amilyen. Nem érdemes ráerőltetni egyetlen közösségre sem, hogy olyasmit csináljon, amit nem akar. Minden közösségnek úgy kell segíteni, ahogyan szeretné, hogy segítsék.

Egy új szervezetet is létre lehetne hozni, de egy már működő, formális civil szervezeten keresztül is meg lehetne szervezni a Pride-ot. Erre jó példa lehet az AKE, amely már szervezett tüntetést hasonló témában, ráadásul tagja az Aspektus Csoportnak, a nagyobb civil szervezeteket összefogó hálózatnak. Ezen keresztül is lehetne gondolkodni. Nyilván egy középiskolásokból álló informális diákszervezet nem fog Debrecen Pride-ot szervezni, egy egyetemi szervezet viszont már alkalmasabb lehet erre. Fel kell mérni, milyen lehetőségek vannak. Előbb-utóbb vissza fogok költözni Debrecenbe, és ha más nem, majd én megcsinálom – csak lehet, hogy nem a közeljövőben, hanem jóval később.