Nem akarom és nem kívánom, hogy eljöjjön az a korszak, mikor a magyar színészetnek, megint politikai szükségszerűsége lesz.
A színésznővel nem sokkal halála előtt Juszt László beszélgetett rózsadombi házában 1987 karácsonyán.
Gobbi Hilda, a saját maga alapított színészmúzeumban csak egy fényképet tett volna ki magáról.
A színészóriás nagyon sokáig nem adott interjút, majd nemsokkal halála előtt felhívta Juszt László tévériportert, hogy beszélni akar vele, interjút ad.
Egy hideg téli délelőttön került sor a beszélgetésre, melynek bevezetőjében sok szó esik a halálról, mely a színésznő szerint „rossz, szemtelen dolog. Kikérem magamnak, nem a magam, mindenki nevében. Mikor az ember végre valamit megtanul, végre agyon dolgozza magát, hogy valami úgy legyen, nem földi javak, úgy az egész belsejéből az életből, és akkor jön egy ilyen szemtelen fráter, és egyszerűen lekaszabol. Hát micsoda disznóság ez. Micsoda pimaszság.”
„Az élet szép, és ezt nem szabad ilyen durván megszakítani, sem fiatal, sem öregembernél.”
Támogass Minket egy megosztással.
