HOMOFÓBIA A heteró pride-os videóból elég jól látszik, hogy a pride ellenzői többszörösen is öngólt lőttek. Macskamedve reflexiója.
Augusztus 22-én Hetero Pride-ot tartottak Budapesten a Március 15. téren csekély részvétel mellett.
A Hetero Pride-ra azért nem mentek ki az emberek, mert pontosan látják, hogy nincs rá szükség.
Egyrészt olyankor szerveztek meg egy csoportos rendezvénynek minősülő tüntetést, amikor imádott kormányuk szerint a koronavírus-veszély miatt nem szabad csoportos rendezvényeket tartani (kivéve focimeccs, de ez nem az volt).
Egy bácsi hevesen érvel amellett, hogy a városházára csak a magyar zászlót lehessen kitűzni, majd mikor a riporter rákérdez, hogy mi van a székely zászlóval, azt feleli, hogy „de hát ők is magyarok”, láthatóan elfeledve, hogy a magyarországi LMBT+ emberek többsége is az. Meg hát a heterok saját fegyverükből távolították el a muníciót: most már nem mondhatják, hogy ők se vonulnak az utcára, a buzik se tegyék. De mindezeken túllépve én most azon szeretnék elgondolkodni, miért volt ilyen gyér a felhozatal a Hetero Pride-on. Az esetleges szervezési nehézségeken (nem lett időben meghirdetve, koronavírus miatt nem mertek elmenni az emberek stb.) felül egy egyéni és egy rendszerszintű magyarázatom van, és valószínűleg valamilyen mértékben mindkettő igaz.
Az egyéni magyarázat az, hogy az emberek többségét ez a hőbörgés egész egyszerűen nem érdekli. Ez nem azt jelenti, hogy nyitottak az LMBT+ emberek felé, egyszerűen csak nem érzik elég fontosnak ezt az ügyet ahhoz, hogy utcára menjenek miatta. Lehet, hogy nem is foglalkoznak a témával, lehet, hogy amúgy elítélik az LMBT+ embereket, de nem mennek ki tüntetni ellenük, mert nem érzik úgy, hogy őket magukat érintené a téma - márpedig az utóbbi időben láthattuk, hogy a magyar lakosság csak akkor megy ki az utcára, ha úgy érzi, hogy a saját (leginkább anyagi) érdekeit fenyegeti valami: a netadó ellen sokkal többen mentek ki tüntetni, mint az Orbán-kormány bármelyik más diktatórikus intézkedése ellen.
Könnyen érezhetik, hogy távol áll tőlük a téma, hiszen a magyarországi LMBT+ emberek rejtőzködése meg általában a társadalmi kohézió hiánya miatt Magyarországon kevesebb ember ismer személyesen LMBT+ személyt, mint bárhol máshol az unióban (ezt asszem a European Social Survey hozta ki: pár éve valami 8% volt az arány, szemben az uniós átlag huszonvalahánnyal). Ha pedig valakinek véletlenül mégis coming outol egy LMBT+ ember, az jó eséllyel családtag, és ilyenkor ugye át kell értékelni, hogy a család mindenek fölött való értékébe vetett hit a fontosabb vagy a homofóbia. Sok olyat láttam, hogy eredetileg homofób vagy transzfób szülők elfogadóak lettek LMBT+ gyerekük iránt, miután az coming outolt.
Az a szülő pedig, aki netán elutasítja LMBT+ gyermekét, olyannyira szégyelli, hogy ilyesmi az ő családjában megtörténhetett, hogy garantáltan nem megy ki semmilyen eseményre, ami a nevét bármilyen formában összefüggésbe hozhatná a homoszexualitással vagy transzneműséggel – ha valaki netán megkapargatja a felszínt, ő tuti lebukik és akkor rá is rázúdul az LMBT+ embereket érő társadalmi stigma, aminek fenntartásában ő maga is tevékenyen részt vett.
A rendszerszintű magyarázatnak is az az alapja, hogy az emberek nem érzik személyesen érintve magukat. Mégpedig azért nem, mert Magyarországon annyira mindent áthat a heteronormativitás, hogy a többség az LMBT+ embereket nem tekinti fenyegetésnek, a kormány által aktívan fenntartott morális pánik ellenére. Tény, néhányan paráznak, hogy mi lesz, ha a gyerekük melegeket lát az utcán vagy ilyesmiről hall az iskolában, de a többség ezt nem tartja reális veszélynek, hiszen az LMBT+ emberek annyira láthatatlanok a médiában és a köztereken is. (A gyerekeik miatt aggódó szülők egy része amúgy szerintem attól fél, hogy ha a gyerek kérdéseket tesz föl a témában, nem fog tudni rájuk válaszolni, és a tiltakozással saját tudatlanságát próbálja leplezni.)
Tény, hogy az elmúlt években megnövekedett az LMBT+ emberek láthatósága Magyarországon is, de még mindig nem éri el azt a szintet, mint az EU legtöbb országában. Maga a heteronormativitás pedig változatlan maradt: az „élettárs” vagy „szülő” szavak hallatán senkinek se a szivárványcsaládok jutnak először eszébe. A Hetero Pride-ra azért nem mentek ki az emberek, mert pontosan látják, hogy nincs rá szükség. Nemcsak azért, mert a heteroknak megvannak azok a privilégiumaik, amelyekért az LMBT+ emberek a pride-dal kiállnak, hanem azért se, mert ezeket a privilégiumokat mindenki olyan magától értetődőnek veszi, hogy nem is gondolja őket privilégiumnak, ezért a védelmezésüket se tartja szükségesnek.
Oszd meg cikkeinket és nyerj balatoni hosszú hétvégét. A részletekről bővebben itt.
