Az RTL Klub rendhagyó Himnusz-feldolgozása és az utána következő köszöntő kiverte a biztosítékot a Hír TV munkatársánál.
Apáti Bence Fischer Ivánról ezt írta: „mint valami falunapon elázott, túlmozgásos lemezlovas, mikrofont tartott az összes kvótakisebbségi szája elé”
Nem mindenkinek tetszett az RTL Klub szivárványcsaládos újévi köszöntője
Apáti Bence szerint pont úgy köszöntött be az újév, ahogyan a kilencéves években köszöntött be minden évben: „ideológiai utóképzéssel, mert a hülye magyart még szilveszter éjszakáján sem szabad békén hagyni. Gondozni kell a magyart. Edukálni, tanítani, (ki)oktatni, mert a végén még fasiszta marad. Vagy lesz.”
„Meg kirekesztő és náci, és vadakat terelő, de inkább halomra gyilkoló, tesiórát, meg focit kedvelő pufidzsekis fideszes, esetleg templomba járó, meg konzervatív, cigánygyűlölő, kisebbségeket megvető, az esélyegyenlőséget elutasító, asszonyverő, női és kisebbségi kvótát köpő. Kerítés igenlő, és migráció szkeptikus. Transzfób.”
A HÍr TV munkatársa szerint a Himnusz-feldolgozásban résztvevő civil kórus tagjaiban „egyetlen közös volt, mégpedig hogy nem találták el a hangokat.”
Apáti Bence Fischer Ivánról pedig ezt írta: „mint valami falunapon elázott, túlmozgásos lemezlovas, mikrofont tartott az összes kvótakisebbségi szája elé, és miközben vezényelt, megénekeltette a progresszív, a tiszta hangokat meghaladott, fasiszta csökevénynek tartó kórust.”
Apáti szövegében így tért ki az RTL újévi köszöntőjére: „az igazi ínyencségek csak ezután következtek, mert az LMBTQI lobbi legharcosabb támogatója, az RTL, 19-re lapot húzva elővette a kedvenc témáját, a melegházasságot, és a mára már végtelen számúvá duzzasztott társadalmi nemmel rendelkező emberek vélt sérelmeit.”
„Azt, hogy mindenki – tehát mindenki!! –, a transzneműek, az interszexuálisak, a queerek is örökbe fogadhassanak. Hiszen szeretik egymást. Akik meg szeretik egymást az egy család. Legyen az egy népes kommuna, mondjuk három nő, és négy férfi...”
„A magukat őzbaknak, pónilónak, és kutyának képzelő ápoltak egyelőre kimaradtak a kisfilmből” – írta Apáti Bence indulattal teli cikkében.
