A koronavírus időszakában se felejtsük el, hogy itt a tavasz, az újjászületés és a szépség és a szerelem évszaka. Mostani sorozatunkban arról kérdeztünk benneteket, hogy milyen volt az első szerelem élménye.
Elsőként Lilla osztotta meg velünk történetét
Lehetett volna…
Már 2 éve vége a sulinak, a csak tengődök napról napra... Semmi se jó, se munka se más nincs... Facebookon nézelődtem, amikor felfedeztem egy képet egy volt osztálytársamról egy csajszival... meglepődtem, hogy egy kis-csajjal van, azt hittem egy volt általános sulis lány, aki vagy 3-al alattam járt. Utána érdeklődtem, de senki semmit nem tudott...
Gondoltam ráírok, hogy "mizu?" Meglepődött, mert már suli óta nem beszéltünk, de sztorizgatások által nem volt nehéz egy hangot találni.
Viccelődéssel mindenkivel jól ki lehet jönni. Szegénykét folyamatosan zaklattam, neki megvolt a saját élete én meg untam magam. Túl jónak éreztem, hogy valaki foglalkozik velem, s kicsit kiborult a bili. Saját magamat ámítottam, hogy érzelem lehet mögötte... Ez neki nem esett le, de a "titokzatos" barátnőjének igen...
Lebuktatott, s kérte, hogy ne vigyek érzelmeket felé! Kibuktam. De tettszett ahogy védelmezi. Kitálaltam, alkoholtól lázadva dőlt belőlem a szó... Idegen volt számomra, nem tudom miért mondtam el mindent, amit épp éreztem, de jól esett!
Próbált megérteni, kedves volt az előzmények ellenére és írta, hogy meghallgat, ha gondolom.
Ez tavaly november körül volt, s az "idegent" Ancsának hívták...
Nekem se kellett sok, őt kezdtem el zaklatni időközönként, hogy segítsen kijönni a mélypontomból. Társaságot, vagy barátnőt keresni. Válaszolt mikor ráért, volt, hogy csak másnap. Tetszett a szemlélete, hogy hasonlóképpen látja a világot.
Januárban végre kicsit hosszabban is rám írt... Kicsit fura volt, de kellemes, hogy stimmelt az érdeklődési körünk is... Autók, motor, sátorozás, bogrács, természet... Mindenről beszéltünk, csajokról, stílusokról stb...
Jól ment a beszélgetés, viccelődve, játszva pörgött. Ahogy az idő is, vagy 5 órát beszéltünk éjfélig, pedig filmezett... Még mindig csak egy lányt képzeltem el aki 2-3 évvel fiatalabb s mégis legalább annyit megélt mint én, fura volt mert elég korán kezdtem én is "tombolni". Elköszöntünk. De bennem maradt, megfogott valahol..
Akkor ajánlotta, hogy csináljak csoportot facen és hátha összejöhet pár ember legalább beszélgetni. Nem mertem ráírni, féltem hogy megkedvelem... Végül 2 hét után írtam, hogy megcsináltam elvileg... Persze rosszul, kicsi korrigálás után végre siker. Belépett s hívott pár ismerőst is... Nézegettem minden nap. Nem volt semmi mozgás, ezt írtam is neki. Sűrűsödött a beszélgetés köztünk. Felajánlotta, hogy beszéljünk skypeon. Délutánra össze is hoztuk.
Ez a rész homályos, de egyre emlékszek mikor meghallottam a hangját valami megmozdult bennem, egyszerre volt: megnyugtató, lágy, szexi, erotikus, minden érzelmi inger megrohamozott. Féltem, hogy mi lesz belül, de már mindegy volt, csak sodródtam...
Kölcsönös vonzalom alakult ki méghozzá elég gyorsan. Éreztem, hogy van valami szikra közöttünk. Be is jött a félelmem, írta h nem tudja mi ez, de nem tud adni semmit, hisz 600 km volt köztünk Ausztriában élt és párjával se akar szakítani. Nem érdekelt, reménykedtem abba a szikrába...
Visszatérő volt ez a téma, de folytattuk. Már minden nap beszéltünk szóban is hol viberen, hol skypeon... Postáskodtam, s ő velem volt. Majd megfagytam, de csináltam, hogy addig is beszélhessünk. Minden percben, amikor a viberen beszélgettünk úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek,, ha hallottam szinte repültem, újra élveztem hogy élek, Vele...
Megvolt a szikra, a vonzalom, a szenvedély éreztem, hogy ez több mint szimpla fellángolás. Felébresztett bennem valamit vonzódtam hozzá minden téren, érezni akartam a testét vágytam Rá... Új volt számomra ez az érzés sose voltam kívánós! Szóba nem beszéltünk róla, még oldódni kellett, de írásba kész tűz párbaj ment.
Hihetetlen volt az a szenvedély, ami köztünk volt vágyakoztam szinte izzottam. Folyamatosan próbáltam elképzelni kettőnket. A suliban is folyamatosan beszéltünk szünetekbe, órán, órák helyett. Bujkáltam fa mögött, az udvarba szanaszét, senkivel se beszélgettem.
Csak az volt a rossz, hogy nem tudtunk találkozni, jóformán nem is láttam még. Beszéltünk a találkozásról, hogy lehet csak nyáron jön össze, ábrándoztunk, hogy milyen lenne az első.
Egymásnak esnénk vagy félve közelednénk? Mindent opció előjött. Volt egy kép a fejemben, hogy leszáll az állomáson, összenézünk, de tovább gondolni nem tudtam... 06.12.: Végre elérkezett a nap, be voltam sózva, alig tudtam gondolkodni...
Megbeszéltük, hogy találkozunk Pesten és elvileg intéz lakást pár napra. Azt se tudtam mit vigyek, semmit se tudtam róla, hogy mit szeret, mit nem... Aztán rájöttem sose fess olyan arcot, amire szerinted vágynak, mert ha az kell nem te kellesz és beleragadsz! Szóval a kedvenc ruháimat bedobáltam, nagyon izgultam.
Kimentem a vonathoz, szinte remegtem pedig két és fél óra Pestig aztán mire beér, még nagyon sok idő volt. Egész úton fantáziáltam, hogy milyen lesz az első tali, féltem... Lehet nem tetszek, vagy nem olyan lesz személyesen azért saját környezetben sokkal szabadabb az ember...
Leszálltam a nyugatiban (mellesleg nem voltam még Pesten egyedül) remegtem egy cigiért, alig vártam, hogy kiérjek. Egyből kettőt is elszívtam, miközben cikázott a fejem, hogy mikor látom meg a tömegben...
Megcsörrent a telefon. Ő volt, teljesen más volt a hangja, éreztem, hogy közelebb van, valahogy belemászott a fejembe a hangja lágyan (csak attól, hogy írom, remegek) közölte, hogy itt van.
Akkor kiesett a külvilág, nem emlékszem csak annyira, hogy felnéztem és jön felém, elkezdtem remegni még jobban és izzadni egyszerre, ahogy közeledett felém a szívem egyre gyorsabban vert, azt hittem kiugrik oda elé a betonra... Nem egy tizenéves lány volt, ahogy hittem, hanem egy érett csodálatos nő, ekkor tudatosult bennem ez valóság, nem játszik velem.
Ahogy meghallottam élőben a hangját, s társult mellé az arca egyszerűen majdnem elájultam... Kaptam két puszit nem is emlékszek, hogy én adtam-e?! Köpni-nyelni nem tudtam éreztem kell még egy cigi, vagy végem. Mondta, hogy ismerőse várja kicsit arrébb. Mentünk és "leparkoltunk" a táskákkal, bemutatott Mogyinak aki egy régi haver volt...
Beszélgettek még pár szót aztán megindultunk le a metróhoz, itt már kicsit nyugisabb voltam, kicsit hülyültek, Mogyi volt a csomaghordója... Felmentünk a lakásukra lepakoltunk és irány a pizzázó, ott vártuk Mogyi párját Szilvit, közben pár szót váltottunk azért vagyis próbálkoztunk...
Fura volt, mivel amúgy reggeltől estig beszélgettünk. De most valahogy nem ment, nem jöttek a szavak egy gondolat se volt a fejemben, nagyon zavarba voltunk. Aztán kaja a kézbe és fel. Még mindig tök ideg voltam. Két teljesen ismeretlen ember, Ő akit elvileg ismerek, de hozzá se mertem szólni. Fent leültünk az ágyra én Ancsa mellett, de nem értünk egymáshoz picit se...
Szakadt farmer volt rajta, a combja kilátszott, kaja közben végig azt néztem, vajon milyen puha lehet a bőre, ez járt a fejemben s feljebb nem is mertem nézni, nehogy észrevegye, hogy őt nézem. Utána kicsit sztorizgattak rég találkoztak ők is, közben ment a tv így annyira nem volt vészes, rohadtul zavarba voltam...
Végre a lényegre tértünk. Hol is leszünk, meg ilyenek azt se tudtam mi van, mindent ő intézett, erre átmentünk a szomszédba, ami egy három emeletes kocka panel volt.
Bementünk, tök jó konyha szoba egy ágy meg minden, még remegtem kicsit hisz össze se néztünk jóformán. Leültünk beszélgetni a konyhában. Beesteledett, Mogyi ment melózni, csak Szilvi maradt, ez így már okésabb volt, mert őt egyikünk se ismerte és ment a témakörbe.
Ancsával szembe ültünk, de nem tudtam felvenni a kontaktot csak koccintásnál nézett rám én meg végig bámultam annyira tetszett Gyönyörű az arca, fekete haja, minden és csak hallgattam. Szűkszavú volt kicsit, de ha megszólalt a hangja elragadott... Körül néztünk bent, zenét csináltam kis hangulat alapnak muszáj volt!
Kerestünk hangfalat laptopra kötni, találtunk egy rádiót, felmásztam egy bicóra, a falnak volt támasztva, hogy meglessem és ráestem kicsit átkarolt, ahogy elkapott akkor értünk
először egymáshoz.
Egy pillanatra meg állt az idő, zavarba jöttem, s gyorsan arrébb léptem, mintha tök átlagos mozzanat lett volna. Nézelődtünk tovább, s valamin poénkodtam Szilvivel s elbújtam Ancsa mögé, finoman értem csak hozzá, kb. a lendület adott erőt.
Féltem, hogy mit lép, lehet nem is tetszek csak állt és meg se mozdult...(itt ő blokkolt le). Aztán kimentünk vissza cigizni a konyhába. Végre elfogyott a pia és Szilvi lelépett, ketten maradtunk, ekkor jöttek a gondok, mert meg se mertünk szólalni szinte.
Lefeküdtünk egymás mellé és bámultuk a plafont, beszélni akartam, de semmi hang nem jött ki egyszerűen csak pörgött minden gondolat. Néha egy két mondat, hogy szép a plafon próbáltam kezdeményezni, de semmi...
Aztán megfogta a kezem, akkorát dobbant a szívem, hogy ki is hagyott egy ütemet. Minden gondolat elszállt, csak ketten voltunk a világon, életemben először boldog voltam, tényleg ott volt, s nem álom. S megint feküdtünk, de már összébb bújva s kézen fogva. Elég hüsi volt, éjfél rég elmúlt. Szegénykém majd meg fagyott pulcsiban, én meg pólóba se fáztam.
Lassan betakaróztunk mondjuk én nem nagyon és ment rá a radiátor, de még mindig hanyatt fekve remegtem de nem tudtam eldönteni, fázok vagy ő váltja ki?.. S lassan megcsókoltam a homlokát több óra telt el minden mozzanat közt, vagy csak nekem tűnt úgy.
Felnézett, s összeolvadt a szánk leírhatatlan érzés volt, finom, érzéki, lágy, tüzes, játékos és minden ami lehet... Úgy csókolt, hogy soha többet nem akartam abbahagyni csak érezni nyelve s ajka lágy játékát az enyémmel. Féltem h több is lesz nem voltam felkészülve, ismertem de nem így nem életnagyságba. Nem is mertem, csak ruhán át simogatni meg inkább az arcát. nem tudtam ő mit tervez, de ha véletlen én lépek s nem akarja vagy épp hogy beindul.
Ahogy belemélyedtünk egyre jobban közeledtem, testünk már teljesen összesimult fokozatosan közeledtem féltem, de az érzés mámora irányított, valahogy fölé kerekedtem nem mertem ruha alá betévedni pedig nagyon akartam érezni a bőrét.
Sikerült felmelegítenem már nem fázott egyáltalán. Hajnalig csókolóztunk, nem történt több s így volt tökéletes.. Hét körül jött Mogyi, mi már egymás ölében, fülig érő szájjal kávéztunk. Aznap még volt félsz, de már a jég felszíne olvadozott sebesen.
Tízig beszélgettünk, aztán lefeküdtünk muszáj volt aludni, de már összebújva. Kettőkor vagy négykor keltünk. Mogyi csinált pizzát, csak a másik lakásban sütöttük. Átvittük a pizza egy részét hozzánk, megint nyomtam be zenét és dumcsiztunk kezdett már igen késő lenni, mindketten feszültünk h mikor megy el Szilvi, de egy szót se szóltunk csak vártunk. És végre 2 körül elfáradt.
Halk zene mellett visszafeküdtünk. Nagyon féltem, ő más volt, nem csak egy egyszerű lány, nem akartam semmit elszúrni vagy fájdalmat okozni nem tudtam mit tegyek, hogy kezdjem.
Aztán ahogy belenéztem a szemébe, igaz csak egy pillantás volt tovább nem is ment minden elszállt. Lassan elkezdtünk közeledni egymáshoz s akkor összefonódtunk szépen lassan érzékien szeretkeztünk, mindent a maga sorrendjébe haladtunk, ahogy a vágy diktált annyira remegtem alig bírtam kikapcsolni a melltartóját, de mikor összeért meztelen testünk éreztem, hogy mindig is Rá vágytam egyszerre voltam nyugodt és tüzes eszméletlen volt.
Az ágy minden pontját bejártuk néha kicsit igazodni kellett, hogy le ne essünk, így még soha nem voltam előtte Szenvedélytől fűtve! Minden tökéletes volt... Reggel meztelenül keltem, rajta hozzá bújva azt hittem álmodom, szinte repültem a boldogságtól, ilyen nyugodtságot még sose éreztem.
Jött a kávé futárunk s megkávéztunk a konyhában, megbeszéltük a mai tervet mi fogunk főzni, sült húsit meg kukoricás rizst. Mondjuk nagyrészt ő csinálta, én zenéket válogattam meg feküdtem s néztem őt néha bejött kaptam egy csókot, majd nem bírtam ki, s kimentem akármit csinált zaklattam hátulról játszadoztunk csókolóztunk, élveztük egymást...
Estére filmezést terveztünk mindkettőnk kedvencét, beraktam az Életeken át-ot és hozzám bújt úgy néztük, vagyis ő nézte, én meg Őt... Nagyon kívántam, de nem mertem mozdulni féltem, s egyszer csak mondta, hogy csukjam már le mert zavarja a fény...
Ahogy lehajtottam s felé fordultam a félhomályba alig bírtam kivenni arca vonásait de éreztem szinte a tekintetét rajtam és ajkunk lassan összeért éreztem, hogy egyek vagyunk. Leírhatatlan szenvedély volt köztünk. Vasárnap délután végre kettesbe voltunk.
Tudtuk, hogy az utolsó órák jönnek, s megint távol leszünk. Konkrétan nem emlékszek arra a pár órára, de tudom hogy teljesen átadtuk magunkat egymásnak, ahhoz képest, hogy jóformán 4 napja találkoztunk, bár egy hónapja játszadoztunk, s valós érzelmeket éreztünk.
Elérkezett az indulás, nem fogtam fel igazán még Mogyi csinált 5 közös képet 3 ölelőset és 2 csókosat aztán indultunk az állomásra először a keletibe én ráértem kikísérni.
Metróval mentünk, végig összefont kézzel nem akartam elengedni soha! Ekkor már felfogtam túlzottan is nem nagyon beszéltünk hangzavar volt szinte sírtam belül, csak a gondolattól. Odaértünk és jött az elköszönés teljesen belefeledkeztünk, hogy a tömeg s két rendőr orra elött csókolóztunk átölelve. Nem tudom mennyi idő lehetett, nekem óráknak tűnt...
Nem bírtuk abbahagyni felszállt s az ajtóban folytattuk nyomkodta közbe a gombot nehogy ránk csukódjon az ajtó, aztán felugrottam még egy utolsó csókra és majdnem fent ragadtam. (Bár úgy lett volna...)
És elment, elvitt egy darabot belőlem, könnybe lábadt a szemem és csak néztem, ahogy lassan kifut a vonat. Odajött Mogyi, hogy gyerünk, de egyszerűen nem bírtam hirtelen mozdulni.
Látta, hogy mit élek át, próbált vigasztalni, s elindultunk. Összetörtem, de közben írt egy sms-t hogy minden rendben, s hogy szeret és hiányzok akkor kicsit visszatért az élet belém.
Váltottunk pár sms-t s közölte majd ha lesz nete ír. Mogyi is poénkodott, elterelődtem, már jobb volt kicsit.
Nagyon nehezen bírtuk, hogy távol vagyunk, minden nap beszéltünk és újra és újra belehaltunk szinte. Közben ott volt Kitti mellette, nagyon fájt, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe csöppentem, titkolózás, átverés.
Aztán jött a java, összehoztunk egy talit Pesten, de sajnos Kittit is hoznia kellett, na hát mit ne mondjak, ez se állított meg minket, 3-an aludtunk egy matracon, a földön Kitti, Ancsa középen s én.
Megvártuk, míg Kitti elalszik, aztán nem bírtunk magunkkal, szépen lassan elkezdtünk közeledni minden rezzenésnél féltünk, de annál inkább akartuk, szembefordultunk a kezére hajtottam fejem, s akkor felébredt Kitti. Ment is a a miért ölelgetet stb., de sikerült kimagyarázni persze...
Megint jött a várakozás, nem tudtunk aludni, míg meg nem kaptuk egymást. Csönd lett, s nyugalom újra, hát folytattuk most már még óvatosabban, lassabban, érzékien, ám de tüzesen érintettük egymást, gyönyörű volt a félhomályban. S aztán összefonódva szerelmesen álomba szenderültünk... Másnap kiderült, hogy annyira azért nem voltunk csöndben, akinél voltunk végighallgatta.
Viszont szörnyű volt nézni, ahogy napközben az övé, és én semmit se tehetek, ki is borultam rendesen, életem legszebb és legrosszabb pillanata 2 nap alatt megtörtént… Aztán újra elment, s most még elköszönni se tudtunk rendesen…
Fájt nagyon, de csak a szép emlékek lebegtek előttem, s erős kellett, hogy maradjak… S újra visszaállt a régi kerékvágás, a távoli, de csodás kis szerelmi románc. Kitaláltuk, hogy valahogy meg kell oldanunk, hogy kicsit többet legyünk együtt de nem volt egyszerű a megvalósítás ugye…
Mindent elterveztünk, kitaláltunk sátorozás náluk, aztán Fadd-Domborin egy kis fürdőzés, sátrazás édes kettesben. Ez mind szép és jó, de hogyan? Ha szabit kér Kitti is kikéri, ezért hát összehoztuk, hogy mindent az utolsó pillanatban intézzen így kikerültük és együtt lehettünk.
Haza jött megvettük a sátrat és "kiköltöztünk" Tiszaszigetre a szüleihez a kertbe. Csak ketten voltunk egy privát kis lakban. Átszeretkeztük az éjszakákat, nappal nagyon meleg volt, kicsit pajzánkodtam pár csepp vízzel játszottam, a testén csurgattam finoman s fokoztam azt a hihetetlen vágyat, ami benne volt.
Pár nap után jött az indulás, kitaláltuk az útvonalat, szépen haladtunk is. De Fadd-Dombori úgy el volt dugva, hogy el is tévedtünk. Ránk sötétedett, GPS segítségével 8 körül oda is értünk a sátor helyre, de persze már zárva volt. Így hát kocsi kipakol, az üléseket előre raktuk, a matracot valamennyire felfújtuk a kocsi csomagtartójában, takarókat, ruhákat aggattunk az ablakra és magunkra zártuk. Elég szűkösen fértünk el, de azért ez nem volt gond a szeretkezésnél.
Végre együtt lehettünk szabadon, nem kellett titkolni senki előtt semmit, csak élvezni a másik lényét. Volt még pár napunk együtt mielőtt hazamenne újra. Minden percét kiélveztük, ahogy tudtuk közben a kocsijával szervizbe rohangáltunk. Eljött a suli kezdés, rossz volt, hogy nem tudtunk beszélni egész nap mint előtte, legfeljebb szünetben, annyira lehetetlennek éreztem igy.
Egész nap csak rá tudtam gondolni, mintha szétszakadna a szívem úgy hiányzott. S ekkor jött a "méreg" az életembe, a fű. Minden reggel a haverommal ezzel kezdtünk, s egész nap teljesen beszámíthatatlan voltam, így nem fájt, viszont nem is olyan voltam vele mint előtte. Menekültem a hiánya elől, függő lettem, ezáltal kezdtünk eltávolodni tudta, s érezte rajtam, hogy mit teszek.
Kért nagyon sokszor, hogy hagyjam abba s én ígérgettem össze vissza, de eszembe se volt addig legalább érzéketlen lehettem. Taszítottam el magamtól minden nap egyre jobban, már nem sokat beszéltünk, nem bírtam abbahagyni, de ugye ha csináltam meg nem akart beszélni, ami érthető volt.
Abból álltak a napjaim, hogy felkeltem, szívtam elmentem suliba, folytattam, ettem, átaludtam a fél délutánt megint szívtam. Az édesanyám is rájött, átkutatta a dolgaim, folyton mondta, hogy hagyjam abba. Ennél mélyebben nem is lehettem volna…
Ekkor szakítottunk és egy kicsit észhez tértem. Visszább vettem, tepertem, hogy visszakapjam, de nem volt egyszerű, már nem volt meg az érzelmi hullám köztünk, nagyon sokat csalódott bennem. Szívtam is természetesen és írogattam is.
Ekkor összetörtem teljesen, mert lefeküdt valakivel talán bosszúból, talán viszonzásul. Még mélyebbre zuhantam, de pár nap után rájöttem, hogy annyira szeretem, hogy ez sem állít meg és vissza akarom kapni!
Megbeszéltük, hogy karácsonykor hazajön és megpróbáljuk még egyszer. Intéztem egy üres lakást, ott voltunk egy hétig, viszont már nem olyan volt, mint előtte. Jókat szeretkeztünk, de érződött a távolság köztünk, de ez még helyreállítható, gondoltuk mi. A szerelem részemről nem változott, de ő már sajnos kezdte feladni.
Elég felhőtlenül és szinte boldogan telt el ez az idő. Aztán megint elment... Úgy éreztem magamra hagyott pedig beszéltünk ugyan úgy s megint a cuccnál kötöttem ki. Bele se gondoltam, hogy ő mit élhet át, hogy ugyan ennyire fáj neki és még Kitti is ott van és én vagyok aki nem bírja, aki tönkretesz mindent, hogy jól érezze úgymond magát pár óráig..
Fiatal voltam, tapasztalatlan, nem tudtam kezelni a dolgokat, rajta kívül senkim sem volt. Se család, se barátok, szégyen volt, amit csináltam és mégis próbált hinni nekem újra és újra nem akarta feladni, de én újra és újra a szemébe hazudtam. Ekkor már késő volt, már nem volt szerelmes, csak szeretett velem lenni minden téren. Lebuktunk, csúnya balhé volt, s Kitti otthagyta egyik napról a másikra a számlákkal, a hitellel a nyakán, teljesen kikészült.
Megbeszéltük, hogy haza jön és kikapcsolódunk, majd én elfeledtetem vele az egészet. Újra ketten voltunk ugyan abba a lakásba. Nagyon érződött, hogy padlón van idegileg. Próbáltam hülyülni, de valahogy mindent érzékenyebben vett.
Magába volt fordulva, de én nem próbáltam kikapcsolni, inkább behisztiztem, hogy nem is közeledik felém, besöröztem, s rendesen összevesztünk. Ingerült voltam, hisz már ami eddig nyugalmat hozott azt se tudtam elérni se Őt, se a drogot semmit...
Még aznap este összepakolt és közölte, hogy nem akarja ezt tovább sokkal nagyobb problémái is vannak most, minthogy még velem vitázzon. Szakított és másnap reggel felment Pestre, nem engedte, hogy vele menjek, nem akart velem lenni már.
Pár hét alatt teljesen kitisztult az elmém, s felfogtam mit tettem, életem szerelmét dobtam el. Az érzéseim nem enyhültek, de már tudtam kezelni a hiányát. Elkezdtünk újra beszélgetni s a játszadozás a beszélgetés ugyanúgy ment, mint előtte. Még mindig nem voltak rendben a dolgai.
Elmondtam mit érzek, de tisztázta, hogy ő már nem akar kapcsolatot velem. Látszólag feladtam s csak "barátként" beszélgettünk, szexuális vonzalom mellett. Elhitettem vele, hogy már én sem akarok semmit, csak új életet kezdeni messze innen. Szereztem annyi pénzt, hogy kimenjek hozzá s rendezzem a tartozásai egy részét. Hittem, hogy ha mellette leszek, akkor vissza tudom hódítani.
Egyik napról a másikra ki is költöztem hozzá. Megbeszéltük, hogy csak a melókeresés miatt vagyok kint, nem kapcsolatépítés miatt, igaz minden nap szeretkeztünk, de ő már a sok csalódás miatt elengedett, s csak élvezte a helyzetet gondolom. Bár érzelemmentesen nem lehet ilyen szenvedéllyel szeretkezni. Nem beszélt róla, hogy mi van benne, nem akart hamis reményt adni.
Ő dolgozott, én otthon voltam tanultam a németet, hogy tudjak munkát keresni. Az elején nem csináltam semmi mást, idegennek éreztem mindent, az országot, a lakást. Pár hét után az unszolására kezdtem belejönni a főzésbe, takarításba. Ezzel is próbáltam imponálni, hogy változok.
Ahogy teltek a hetek egyre többet vitáztunk, nem haladtam semerre a melóval, nem mertem beszélni németül mással, pedig már jól ment, fejben. Nála se értem el semmit.
Látta mi zajlik bennem, s tudta, hogy így nem fogom tudni elengedni. Ellökött magától fizikálisan is, már semmi remény nem maradt. Minden éjszaka sírtam, miután elaludt.
Nem tudtam vissza szerezni össze törtem. Brutális szeretet hiányom volt s elkövettem egy nagy hibát, egy kis szeretet morzsát véltem felfedezni a fia exében, aki fiatal volt, s kíváncsi én meg egy idióta. Pár napot beszélgettem vele húztuk egymást, míg egy ki nem jelentkezett tablet le nem buktatott. Ezzel elvágtam mindent köztünk, kidobott jogosan.
Másnapra intéztem kocsit, s leléptem. Azt hittem sose hallok felőle többet. De ami köztünk volt nem mindennapi. Hónapokkal később újra elkezdtünk beszélni, a szerelem már elmúlt, de az a szikra ami köztünk volt nem tűnik el soha. Voltak el nem intézett irataim kint, ki kellett menjek hozzá.
Ekkor már volt párja, tiszteletben akartam tartani, de ő is nyitott volt, hogy újra érezzük egymást csak egyszer még. Motorszerelés indokkal lelógtunk s már a liftben egymásnak estünk, majd a tárolóban folytattuk. A szenvedély ugyanolyan volt, mint az első alkalommal, de már más zajlódott le bennem, nem kavart fel, csak kegyetlen jó volt újra átélni ilyen fokú tüzet.
Ez a része sosem múlik el, tudom! A mai napig bennem él s benne is ott maradt, ha két ember ilyen szinten egymásra tud hangolódni, azt nem feledteti az idő, s más személy sem. Nem is beszélünk azóta, inkább csak tönkre tenné a kapcsolatainkat, hisz ennyi idő után a múlt sérelmei elhalványultak s újra érzelmi szintre juthatnánk, ha hagynánk. Az igaz szerelemnek, ha vége is szakad egy vékony fonál örökre össze kapcsol.
Évente egyszer kétszer váltunk pár szót, de valamelyikünk eltűnik mielőtt belefolynánk. Azt a fájdalmat amit átéltünk nem viselnénk el újra. Azóta is ezt a szikrát keresem, de mindhiába. Ilyen azt hiszem, csak egyszer adatik meg. Sok tanulság levonható belőle szerintem. Ő volt az első lány, akit így tudtam szeretni s az utolsó is…
