• Talabos Dávidné Lukács Nikolett

Lilla szerelme

A koronavírus időszakában se felejtsük el, hogy itt a tavasz, az újjászületés és a szépség és a szerelem évszaka. Mostani sorozatunkban arról kérdeztünk benneteket, hogy milyen volt az első szerelem élménye.

Elsőként Lilla osztotta meg velünk történetét


Lehetett volna…

Már 2 éve vége a sulinak, a csak tengődök napról napra... Semmi se jó, se munka se más nincs... Facebookon nézelődtem, amikor felfedeztem egy képet egy volt osztálytársamról egy csajszival... meglepődtem, hogy egy kis-csajjal van, azt hittem egy volt általános sulis lány, aki vagy 3-al alattam járt. Utána érdeklődtem, de senki semmit nem tudott...

Gondoltam ráírok, hogy "mizu?" Meglepődött, mert már suli óta nem beszéltünk, de sztorizgatások által nem volt nehéz egy hangot találni.


Viccelődéssel mindenkivel jól ki lehet jönni. Szegénykét folyamatosan zaklattam, neki megvolt a saját élete én meg untam magam. Túl jónak éreztem, hogy valaki foglalkozik velem, s kicsit kiborult a bili. Saját magamat ámítottam, hogy érzelem lehet mögötte... Ez neki nem esett le, de a "titokzatos" barátnőjének igen...


Lebuktatott, s kérte, hogy ne vigyek érzelmeket felé! Kibuktam. De tettszett ahogy védelmezi. Kitálaltam, alkoholtól lázadva dőlt belőlem a szó... Idegen volt számomra, nem tudom miért mondtam el mindent, amit épp éreztem, de jól esett!

Próbált megérteni, kedves volt az előzmények ellenére és írta, hogy meghallgat, ha gondolom.

Ez tavaly november körül volt, s az "idegent" Ancsának hívták...

Nekem se kellett sok, őt kezdtem el zaklatni időközönként, hogy segítsen kijönni a mélypontomból. Társaságot, vagy barátnőt keresni. Válaszolt mikor ráért, volt, hogy csak másnap. Tetszett a szemlélete, hogy hasonlóképpen látja a világot.


Januárban végre kicsit hosszabban is rám írt... Kicsit fura volt, de kellemes, hogy stimmelt az érdeklődési körünk is... Autók, motor, sátorozás, bogrács, természet... Mindenről beszéltünk, csajokról, stílusokról stb...


Jól ment a beszélgetés, viccelődve, játszva pörgött. Ahogy az idő is, vagy 5 órát beszéltünk éjfélig, pedig filmezett... Még mindig csak egy lányt képzeltem el aki 2-3 évvel fiatalabb s mégis legalább annyit megélt mint én, fura volt mert elég korán kezdtem én is "tombolni". Elköszöntünk. De bennem maradt, megfogott valahol..


Akkor ajánlotta, hogy csináljak csoportot facen és hátha összejöhet pár ember legalább beszélgetni. Nem mertem ráírni, féltem hogy megkedvelem... Végül 2 hét után írtam, hogy megcsináltam elvileg... Persze rosszul, kicsi korrigálás után végre siker. Belépett s hívott pár ismerőst is... Nézegettem minden nap. Nem volt semmi mozgás, ezt írtam is neki. Sűrűsödött a beszélgetés köztünk. Felajánlotta, hogy beszéljünk skypeon. Délutánra össze is hoztuk.

Ez a rész homályos, de egyre emlékszek mikor meghallottam a hangját valami megmozdult bennem, egyszerre volt: megnyugtató, lágy, szexi, erotikus, minden érzelmi inger megrohamozott. Féltem, hogy mi lesz belül, de már mindegy volt, csak sodródtam...


Kölcsönös vonzalom alakult ki méghozzá elég gyorsan. Éreztem, hogy van valami szikra közöttünk. Be is jött a félelmem, írta h nem tudja mi ez, de nem tud adni semmit, hisz 600 km volt köztünk Ausztriában élt és párjával se akar szakítani. Nem érdekelt, reménykedtem abba a szikrába...


Visszatérő volt ez a téma, de folytattuk. Már minden nap beszéltünk szóban is hol viberen, hol skypeon... Postáskodtam, s ő velem volt. Majd megfagytam, de csináltam, hogy addig is beszélhessünk. Minden percben, amikor a viberen beszélgettünk úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek,, ha hallottam szinte repültem, újra élveztem hogy élek, Vele...

Megvolt a szikra, a vonzalom, a szenvedély éreztem, hogy ez több mint szimpla fellángolás. Felébresztett bennem valamit vonzódtam hozzá minden téren, érezni akartam a testét vágytam Rá... Új volt számomra ez az érzés sose voltam kívánós! Szóba nem beszéltünk róla, még oldódni kellett, de írásba kész tűz párbaj ment.


Hihetetlen volt az a szenvedély, ami köztünk volt vágyakoztam szinte izzottam. Folyamatosan próbáltam elképzelni kettőnket. A suliban is folyamatosan beszéltünk szünetekbe, órán, órák helyett. Bujkáltam fa mögött, az udvarba szanaszét, senkivel se beszélgettem.


Csak az volt a rossz, hogy nem tudtunk találkozni, jóformán nem is láttam még. Beszéltünk a találkozásról, hogy lehet csak nyáron jön össze, ábrándoztunk, hogy milyen lenne az első.


Egymásnak esnénk vagy félve közelednénk? Mindent opció előjött. Volt egy kép a fejemben, hogy leszáll az állomáson, összenézünk, de tovább gondolni nem tudtam... 06.12.: Végre elérkezett a nap, be voltam sózva, alig tudtam gondolkodni...


Megbeszéltük, hogy találkozunk Pesten és elvileg intéz lakást pár napra. Azt se tudtam mit vigyek, semmit se tudtam róla, hogy mit szeret, mit nem... Aztán rájöttem sose fess olyan arcot, amire szerinted vágynak, mert ha az kell nem te kellesz és beleragadsz! Szóval a kedvenc ruháimat bedobáltam, nagyon izgultam.

Kimentem a vonathoz, szinte remegtem pedig két és fél óra Pestig aztán mire beér, még nagyon sok idő volt. Egész úton fantáziáltam, hogy milyen lesz az első tali, féltem... Lehet nem tetszek, vagy nem olyan lesz személyesen azért saját környezetben sokkal szabadabb az ember...


Leszálltam a nyugatiban (mellesleg nem voltam még Pesten egyedül) remegtem egy cigiért, alig vártam, hogy kiérjek. Egyből kettőt is elszívtam, miközben cikázott a fejem, hogy mikor látom meg a tömegben...


Megcsörrent a telefon. Ő volt, teljesen más volt a hangja, éreztem, hogy közelebb van, valahogy belemászott a fejembe a hangja lágyan (csak attól, hogy írom, remegek) közölte, hogy itt van.


Akkor kiesett a külvilág, nem emlékszem csak annyira, hogy felnéztem és jön felém, elkezdtem remegni még jobban és izzadni egyszerre, ahogy közeledett felém a szívem egyre gyorsabban vert, azt hittem kiugrik oda elé a betonra... Nem egy tizenéves lány volt, ahogy hittem, hanem egy érett csodálatos nő, ekkor tudatosult bennem ez valóság, nem játszik velem.


Ahogy meghallottam élőben a hangját, s társult mellé az arca egyszerűen majdnem elájultam... Kaptam két puszit nem is emlékszek, hogy én adtam-e?! Köpni-nyelni nem tudtam éreztem kell még egy cigi, vagy végem. Mondta, hogy ismerőse várja kicsit arrébb. Mentünk és "leparkoltunk" a táskákkal, bemutatott Mogyinak aki egy régi haver volt...


Beszélgettek még pár szót aztán megindultunk le a metróhoz, itt már kicsit nyugisabb voltam, kicsit hülyültek, Mogyi volt a csomaghordója... Felmentünk a lakásukra lepakoltunk és irány a pizzázó, ott vártuk Mogyi párját Szilvit, közben pár szót váltottunk azért vagyis próbálkoztunk...


Fura volt, mivel amúgy reggeltől estig beszélgettünk. De most valahogy nem ment, nem jöttek a szavak egy gondolat se volt a fejemben, nagyon zavarba voltunk. Aztán kaja a kézbe és fel. Még mindig tök ideg voltam. Két teljesen ismeretlen ember, Ő akit elvileg ismerek, de hozzá se mertem szólni. Fent leültünk az ágyra én Ancsa mellett, de nem értünk egymáshoz picit se...


Szakadt farmer volt rajta, a combja kilátszott, kaja közben végig azt néztem, vajon milyen puha lehet a bőre, ez járt a fejemben s feljebb nem is mertem nézni, nehogy észrevegye, hogy őt nézem. Utána kicsit sztorizgattak rég találkoztak ők is, közben ment a tv így annyira nem volt vészes, rohadtul zavarba voltam...

Végre a lényegre tértünk. Hol is leszünk, meg ilyenek azt se tudtam mi van, mindent ő intézett, erre átmentünk a szomszédba, ami egy három emeletes kocka panel volt.

Bementünk, tök jó konyha szoba egy ágy meg minden, még remegtem kicsit hisz össze se néztünk jóformán. Leültünk beszélgetni a konyhában. Beesteledett, Mogyi ment melózni, csak Szilvi maradt, ez így már okésabb volt, mert őt egyikünk se ismerte és ment a témakörbe.


Ancsával szembe ültünk, de nem tudtam felvenni a kontaktot csak koccintásnál nézett rám én meg végig bámultam annyira tetszett Gyönyörű az arca, fekete haja, minden és csak hallgattam. Szűkszavú volt kicsit, de ha megszólalt a hangja elragadott... Körül néztünk bent, zenét csináltam kis hangulat alapnak muszáj volt!


Kerestünk hangfalat laptopra kötni, találtunk egy rádiót, felmásztam egy bicóra, a falnak volt támasztva, hogy meglessem és ráestem kicsit átkarolt, ahogy elkapott akkor értünk

először egymáshoz.


Egy pillanatra meg állt az idő, zavarba jöttem, s gyorsan arrébb léptem, mintha tök átlagos mozzanat lett volna. Nézelődtünk tovább, s valamin poénkodtam Szilvivel s elbújtam Ancsa mögé, finoman értem csak hozzá, kb. a lendület adott erőt.

Féltem, hogy mit lép, lehet nem is tetszek csak állt és meg se mozdult...(itt ő blokkolt le). Aztán kimentünk vissza cigizni a konyhába. Végre elfogyott a pia és Szilvi lelépett, ketten maradtunk, ekkor jöttek a gondok, mert meg se mertünk szólalni szinte.


Lefeküdtünk egymás mellé és bámultuk a plafont, beszélni akartam, de semmi hang nem jött ki egyszerűen csak pörgött minden gondolat. Néha egy két mondat, hogy szép a plafon próbáltam kezdeményezni, de semmi...


Aztán megfogta a kezem, akkorát dobbant a szívem, hogy ki is hagyott egy ütemet. Minden gondolat elszállt, csak ketten voltunk a világon, életemben először boldog voltam, tényleg ott volt, s nem álom. S megint feküdtünk, de már összébb bújva s kézen fogva. Elég hüsi volt, éjfél rég elmúlt. Szegénykém majd meg fagyott pulcsiban, én meg pólóba se fáztam.


Lassan betakaróztunk mondjuk én nem nagyon és ment rá a radiátor, de még mindig hanyatt fekve remegtem de nem tudtam eldönteni, fázok vagy ő váltja ki?.. S lassan megcsókoltam a homlokát több óra telt el minden mozzanat közt, vagy csak nekem tűnt úgy.


Felnézett, s összeolvadt a szánk leírhatatlan érzés volt, finom, érzéki, lágy, tüzes, játékos és minden ami lehet... Úgy csókolt, hogy soha többet nem akartam abbahagyni csak érezni nyelve s ajka lágy játékát az enyémmel. Féltem h több is lesz nem voltam felkészülve, ismertem de nem így nem életnagyságba. Nem is mertem, csak ruhán át simogatni meg inkább az arcát. nem tudtam ő mit tervez, de ha véletlen én lépek s nem akarja vagy épp hogy beindul.


Ahogy belemélyedtünk egyre jobban közeledtem, testünk már teljesen összesimult fokozatosan közeledtem féltem, de az érzés mámora irányított, valahogy fölé kerekedtem nem mertem ruha alá betévedni pedig nagyon akartam érezni a bőrét.

Sikerült felmelegítenem már nem fázott egyáltalán. Hajnalig csókolóztunk, nem történt több s így volt tökéletes.. Hét körül jött Mogyi, mi már egymás ölében, fülig érő szájjal kávéztunk. Aznap még volt félsz, de már a jég felszíne olvadozott sebesen.

Tízig beszélgettünk, aztán lefeküdtünk muszáj volt aludni, de már összebújva. Kettőkor vagy négykor keltünk. Mogyi csinált pizzát, csak a másik lakásban sütöttük. Átvittük a pizza egy részét hozzánk, megint nyomtam be zenét és dumcsiztunk kezdett már igen késő lenni, mindketten feszültünk h mikor megy el Szilvi, de egy szót se szóltunk csak vártunk. És végre 2 körül elfáradt.


Halk zene mellett visszafeküdtünk. Nagyon féltem, ő más volt, nem csak egy egyszerű lány, nem akartam semmit elszúrni vagy fájdalmat okozni nem tudtam mit tegyek, hogy kezdjem.


Aztán ahogy belenéztem a szemébe, igaz csak egy pillantás volt tovább nem is ment minden elszállt. Lassan elkezdtünk közeledni egymáshoz s akkor összefonódtunk szépen lassan érzékien szeretkeztünk, mindent a maga sorrendjébe haladtunk, ahogy a vágy diktált annyira remegtem alig bírtam kikapcsolni a melltartóját, de mikor összeért meztelen testünk éreztem, hogy mindig is Rá vágytam egyszerre voltam nyugodt és tüzes eszméletlen volt.


Az ágy minden pontját bejártuk néha kicsit igazodni kellett, hogy le ne essünk, így még soha nem voltam előtte Szenvedélytől fűtve! Minden tökéletes volt... Reggel meztelenül keltem, rajta hozzá bújva azt hittem álmodom, szinte repültem a boldogságtól, ilyen nyugodtságot még sose éreztem.


Jött a kávé futárunk s megkávéztunk a konyhában, megbeszéltük a mai tervet mi fogunk főzni, sült húsit meg kukoricás rizst. Mondjuk nagyrészt ő csinálta, én zenéket válogattam meg feküdtem s néztem őt néha bejött kaptam egy csókot, majd nem bírtam ki, s kimentem akármit csinált zaklattam hátulról játszadoztunk csókolóztunk, élveztük egymást...


Estére filmezést terveztünk mindkettőnk kedvencét, beraktam az Életeken át-ot és hozzám bújt úgy néztük, vagyis ő nézte, én meg Őt... Nagyon kívántam, de nem mertem mozdulni féltem, s egyszer csak mondta, hogy csukjam már le mert zavarja a fény...


Ahogy lehajtottam s felé fordultam a félhomályba alig bírtam kivenni arca vonásait de éreztem szinte a tekintetét rajtam és ajkunk lassan összeért éreztem, hogy egyek vagyunk. Leírhatatlan szenvedély volt köztünk. Vasárnap délután végre kettesbe voltunk.


Tudtuk, hogy az utolsó órák jönnek, s megint távol leszünk. Konkrétan nem emlékszek arra a pár órára, de tudom hogy teljesen átadtuk magunkat egymásnak, ahhoz képest, hogy jóformán 4 napja találkoztunk, bár egy hónapja játszadoztunk, s valós érzelmeket éreztünk.


Elérkezett az indulás, nem fogtam fel igazán még Mogyi csinált 5 közös képet 3 ölelőset és 2 csókosat aztán indultunk az állomásra először a keletibe én ráértem kikísérni.


Metróval mentünk, végig összefont kézzel nem akartam elengedni soha! Ekkor már felfogtam túlzottan is nem nagyon beszéltünk hangzavar volt szinte sírtam belül, csak a gondolattól. Odaértünk és jött az elköszönés teljesen bele