SPOILER Csecsenföldön az LMBTQ embereknek életveszélyes fenyegetésekkel kell együtt élniük. Az erősen homofób társadalmi légkört csak tovább mérgezi az állam gyűlöletkeltő propagandája.
A film vasárnap estig tekinthető meg a Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm-fesztivál keretében online
Egy aktivista csoport az életét is kockára teszi azért, hogy LMBTQ embereket menekítsen ki az országból, és biztonságos otthont találjon nekik
Menekültnek lenni mindig nehéz. Az ember otthagyja az otthonát, kedves tárgyait, a neki kedves embereket, feladja karrierjét és ambícióit, és a nulláról kell újrakezdenie egy olyan országban, amelyről esetleg semmit sem tud.
Azok a melegek és leszbikusok, akik a csecsenföldi meleg genocídium elől menekülnek, még nehezebb helyzetben vannak. Közvetlenül elsőként Oroszországba tudnak menekülni, annak vezetője azonban Alijev csecsen elnök szövetségese, aki nem nyújt nekik védelmet. Így ezeknek a fiataloknak akár hónapokig kell egy lakásban vagy egy védett házban várakozniuk, míg valamelyik ország vízumot ad nekik; ezalatt még a lábukat se tehetik ki az utcára, és összerezzennek, ha zajt hallanak a bejárati ajtó felől.
Sokuknak nemcsak a csecsen államtól kell tartaniuk, hanem saját családjuktól is, sok csecsen szerint ugyanis a homoszexualitás szégyent hoz az egész családra, és ezt csak a meleg vagy leszbikus családtag megölésével lehet lemosni. Szemben más menekültekkel, akik külföldről örömmel skype-olnak otthon maradt szeretteikkel vagy akár segítenek is nekik új hazára találni, az LMBT menekültek új országba költözésükkor rokoni szálaikat is elvágják.
A film egyik szereplője utazása előestéjén rádöbben: jó eséllyel soha többé nem fog megszólalni az anyanyelvén. Az sem véletlen, hogy az egyetlen olyan ember, aki arccal-névvel vállalja magát és bírósági eljárást indít #Csecsenföld ellen, kakukktojás ilyen szempontból: egy orosz fiatalember, akit üzleti útja során tartóztattak le a csecsen hatóságok, és akinek családja elfogadta a melegségét, sőt sikerült őket is külföldre menekíteni.
Mások nem mernek felszólalni, még a biztonságos külföldi országból sem, nehogy családjuk vagy a csecsen hatóságok megtalálják őket. Pedig létfontosságú lenne, hogy minél többen felszólaljanak, hiszen Alijev tagadja a meleg genocídium vádját, azzal érvelve, hogy az ő országukban nincsenek is melegek.
Számomra a film egyik üzenete, hogy a láthatatlan homofóbia sokkal veszélyesebb, mint a látható. És bár a mi országunkban nem üldözik olyan formában a melegeket, mint Csecsenföldön (és ne is tegyék), a láthatatlan homofóbia nálunk is létezik. Csecsenföldhöz hasonlóan itt is számos család van, amely nem fogadja el a nemi és szexuális sokszínűséget, és ha meg nem is öli, de durván bántalmazza LMBT+ családtagjait. A család elől pedig bizonyos szempontból nehezebb elmenekülni, mint egy #homofób állam elől - főleg most, hogy az online oktatás miatt a fiatalok reggeltől estig össze vannak zárva velük.
A gyerekek világnapja alkalmából gondoljunk azokra a gyerekekre (is), akik nemi identitásuk vagy szexuális irányultságuk miatt kényszerülnek bántalmazást elszenvedni a családjukban.
David France dokumentumfilmjét június 30-án mutatta be az HBO, amely megkapta a Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm-fesztivál legjobb emberi jogi film díját.
Támogass minket egy megosztással!
