• Talabos Dávidné Lukács Nikolett

Az áldozatok védelmére törekszem – interjú Takács Judittal

INTERJÚ Takács Judit szociológussal, a Magyar Tudományos Akadémia doktorával beszélgettünk a homoszexualitás (természet elleni fajtalanság) magyar jogtörténetével, és az ezzel kapcsolatos kutatásokkal, főleg az államszocializmus időszakára vonatkozólag.


A szociológust Molnár Gál Péter nemrég megjelent memoárkötetével kapcsolatban is kérdeztük.


Az államot mindig jobban érdekelte a férfi, mint a női homoszexualitás.

A középkorra és a kora újkorra vonatkozóan találhatunk forrásokat a természet elleni fajtalanság (a homoszexualitás akkori megnevezése) vonatkozásában a magyar levéltárakban?

Sajnos eredeti forrásokra csak ritkán támaszkodhatunk. A Budapesti Fővárosi Levéltárban a 19. század végétől találhatunk iratanyagokat, korábbról sajnos elvétve vagy egyáltalán nem is fogunk majd találni. Sajnos a történelem viharai során sok dokumentum megsemmisült, ezért gyakran más forrásokból és kutatásokból kaphatunk közvetett információkat arról, hogy a jog hogyan kezelte a természet elleni fajtalanság kérdését. Példaként említhető Mátay Mónika „Törvényszéki játszmák: válás Debrecenben, 1793-1848” című könyve, ahol a szerző az adatgyűjtés közben bukkant rá olyan bontóperes eljárásokkal kapcsolatos periratokra, ahol a természet elleni fajtalanság is megjelenik. Egyes perekben felfedezhetünk ugyanis olyan utalásokat, melyek szerint a válásban az is szerepet játszhatott, ha egy férjnek „nem teljesen természetes” kapcsolatai is voltak.


Vagy említhető egy másik eset, amikor Legát Tibor újságíró kutatásai hívták fel a figyelmemet egy olyan 1963-as emberölési ügyre, melynek nyomozása során az elkövetők leszbikus kapcsolatára is fény derült: itt egy férjezett nő és annak barátnője ölték meg a férjet előre megfontolt szándékkal.


Sajnos kevés arra az esély, hogy a homoszexualitással kapcsolatban több doboznyi anyag kerülne elő bármelyik levéltárból, de 20. századi esetek dokumentumai még előbukkanhatnak. Néhol a levéltári mutatókönyvek jelzik, hogy mely dokumentumok hiányoznak. Az egyházi levéltárakról nem tudok nyilatkozni, azokban nem végeztem kutatásokat. Meglátásom szerint a digitalizáció segítségünkre lehet abban, hogy sokkal gyorsabban tudjunk majd anyagokat feldolgozni.


A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára hatalmas iratanyagot őriz: itt még ráakadhatunk hasznos forrásokra. Sajnálatos egyébként, hogy 2016 tavaszától huzamosabb ideig számos 1945 utáni iratanyaghoz egyáltalán nem lehetett hozzáférni, jelenleg pedig még mindig némileg korlátozott a hozzáférés. Gondoljuk el, hogy ha például hetente csak 2 doboznyi irat kérhető ki átnézésre, akkor mondjuk 300 doboz feldolgozása legalább 5-6 évnyi időbe telhet – ez pedig jelentősen lassíthatja a tudományos munkát.


A magyar jogtörténetben a megalkotójáról, Csemegi Károlyról Csemegi-kódexként ismert 1878. évi V. évi törvény tartalmazott rendelkezéseket a természet elleni fajtalanságról. A XX. században a viszonylagos nyugalmas 1920-30-as éveket követően a II. világháború, majd az 1945-1989 közötti időszak is negatív éraként vonult be az LMBTQI történelembe. Mit tudunk erről az időszakról? A nemrég megjelent Molnár Gál Péter életéről szóló kötet is azt támasztja alá, hogy az államrendőrség foglalkozott a homoszexualitás kérdésével.

Úgy tűnik, hogy Magyarországon az államot mindig jobban érdekelte a férfi, mint a női homoszexualitás, ahogy általában elmondható, hogy egy férfiközpontú társadalomban a nők cselekedeteit kevesebb társadalmi figyelem övezte és övezi, mint a férfiakét. Közös levéltári kutatásunk során P. Tóth Tamás kollégám egészen véletlenül talált rá arra a jegyzőkönyvre, miszerint 1958-ban ideggyógyászokat hívtak össze és az ő szakvéleményük alapján kezdeményezték ezeknek a cselekményeknek a dekriminalizálását.


Molnár Gál Péter könyve is jól alátámasztja, hogy az Állambiztonság hogyan használta fel a homoszexuális irányultságot a zsarolásra. Erről magam is meggyőződhettem az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL), bár itt bármilyen szenzitív adathoz, így a szexualitással összefüggő információkhoz még kutatási engedéllyel együtt is nagyon nehéz hozzáférni. Itteni kutatásaim alapján készült az „Apostolok” fedőnevű ügyről szóló tanulmányom, melyben arról írtam, hogy egy volt domonkosrendi szerzetesnő által fiatal vallásos nőkből szervezett csoportot úgy próbáltak felbomlasztani, hogy névtelen leveleket küldtek a fiatal nők szüleinek (más felháborodott szülők nevében), melyekben homoszexualitással vádolták meg a csoport vezetőjét.


Az, hogy a levéltárban ezeket az aktákat betekintésre megkaphattam, azt bizonyítják, hogy teljesen alaptalanok voltak a vádak a csoport vezetőjével szemben, máskülönben megtagadták volna e dokumentumokhoz a hozzáférésemet. Viszont az is előfordult, hogy az ÁBTL-ben szinte teljesen értelmezhetetlenné tett dokumentumokat egy másik levéltárban megtaláltam: az ÁBTL-ben ugyanis az aktákban szereplő szenzitív részeket olvashatatlanná teszik a kutatónak kiadott másolatokban.


Az ügy egyéb részletei alapján azonban felfedeztem, hogy ugyanennek az ügynek a periratai megtalálhatók Budapesti Főváros Levéltárában, ahol az ottani kutatási engedélyem alapján immár megismerhettem a korábban kitakart szenzitív részleteket is. A kutatás eredményeinek közzététele során egyébként mindig az áldozatok védelmére törekszem és személyes adataikat anonimizálom, míg például az őket megfigyelők vagy beszervezők nevét és beosztását is említem. A rendelkezésre álló források kapcsán azt is nagyon fontos figyelembe venni, hogy a levéltárban megőrzött periratok mindig a regnáló hatalom képviselőinek a szempontjait tükrözik, ami sok szempontból torzított reprezentáció. Szociológusként engem a megfigyeltek, a megfigyelők es a megfigyeltetők által benépesített társadalmi közeg érdekel: ahhoz keresek adatokat, hogy az adott korban az emberek életét milyen körülmények határozták meg.


Az ügynökakták sorsa szintén érdekes. Sajnos ezeket elég nehéz megtalálni, mivel számos irat eltűnt közülük. Molnár Gál Péter esetében tudni kell, hogy ő egy elismert, jó stílusú szerző volt, akinek a munkája emellett nagyon fontos kordokumentum. A társát a halála után szerencsére nagyon sokan biztatták, hogy adassa ki ezt a kötetet.


Miért volt fontos a hatalomnak a melegek nyilvántartása?

Egyrészt az információszerzés miatt, hiszen az államnak az állampolgári titkok ismerete nagyon fontos volt. Másrészt a megszerzett információ menedzselése révén befolyásolni lehetett nemcsak az egyéni életeket, de társadalmi folyamatokat is. Erről a kérdésről részletesen írok a Meleg század című könyvemben.


Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Szeretném folytatni az elkezdett munkát egyrészt a korábban összegyűjtött levéltári és egyéb kutatási anyagok feldolgozásával, másrészt további anyagok gyűjtésével. Csiszár Gábor irodalomtörténész kollégámmal például épp egy olyan cikk írásába kezdtünk, ami a homoszexualitás témakörének 20. század eleji média-megjelenéseit vizsgálja térhasználati szempontból.


Köszönjük az interjút, és további sok sikert a munkájához!


Takács Judit kutatásai területei a családi gyakorlatok, a munka és család összehangolása, az LMBTIQ+ emberek társadalmi helyzete, homofóbia, transzfóbia, HIV/AIDS prevenció, antidiszkriminációs és esélyegyenlőségi közpolitikák, és a (homo)szexualitás társadalomtörténete.

#TakácsJudit #szociológia #LMBTjogok #LMBTjogtörténet #államszocializmus #MolnárGálPéter #homofóbia #interjú #TalabosDávidniLukácsNikolett #rainbotainment


Oszd meg cikkeinket és nyerj balatoni hosszú hétvégét. A részletekről bővebben itt.

Breaking News:

ffffff