Férfi lesz a párom, lesz két gyerekem és boldog leszek. Álmaim egyik fele már megvalósult: meleg apa vagyok.
Pasiban is olyat keresek, akivel monogám viszonyba lehetek
Meleg apaként az open relation ma az egyetlen út, ha kapcsolatot szeretnék?
Alig húsz évesen, épp leszerelésemet követő harmadik hónapban, egy napos reggelen Budáról első, újpesti munkahelyemre tartó másfél órás buszozásom végéhez közeledtem, amikor belém hasított a gondolat, az érzés. Előző nap volt életem első olyan meleg szexuális élménye, amit egy vadidegennel éltem át, aki nem mellesleg idősebb, izmosabb és férfiúi tulajdonságaiban is elég erősen megáldott, szép srác volt. Férfi volt a javából, a legjobból.
Ezen a reggelen jöttem rá, hogy igazából meleg vagyok, hogy a férfi érintése az, ami megremegtet, kielégít. Az ezt megelőző „kilengések”, iskolás kis csínyek voltak, hiába voltam túl, például az oralitáson. Szóval, rájöttem, hogy nekem egy férfi lesz a párom és lesz két gyerekem és boldog leszek.
Csakhogy még csak 1988-at írtunk. Nem hogy az nem jöhetett szóba, hogy egy férfi lehessen a párom, az aztán végkép nem, hogy gyerekeim lehessenek egy ilyen családban. Arról az apróságról már nem is beszélve, hogy egy ultra konzervatív családba sikerült a gólyának ledobnia engem. Szóval a férfiak iránti vonzódásom elnyomva, házasság egy férfival és gyerekre esély se, szerető még akadhat. Eltelt harminc év és a közgondolkodásban – alkotmányos szinten – ugyan itt tartunk.
Az évek során aztán rá kellett jönnöm, hogy fordítva vagyok bekötve. Én pasiban is olyat keresek, akivel monogám viszonyba lehetek, sem én sem ő nem kalandozik másfelé, megadjuk egymásnak azt, amire a másik vágyik. Volt persze ilyen is, de aztán ugyan arra az útra lépett, mint a legtöbb meleg férfi: másik kalandot keresett. Az egyik ilyen nagy szerelmemről is kiderült, hogy én csak egy vagyok a sok közül, márpedig a pőre szexet preferálva ez nálam nem járja. Épp Bálint nap után kellett otthagyjam őt.
Iszonyatos mély csalódás volt, ami után egy kolléganőm igyekezett vigasztalni, akinek csak a szerelmi csalódás részét vallottam be, azt nem, hogy az illető engem dug és neki is ugyan olyan szerszám van a lába között. Persze megszerettük egymást és abból a szeretetből meg is lett az a két virág, amire tíz-egynéhány évvel korábban oly nagyon vágytam. Aztán útjaink különváltak, így viszont életemnek az a része teljessé vált, amely a gyerekek szeretetére vágyott. Épp mostanában tartunk ott, hogy pszichológus barátom szavaival élve: el kell engedni őket. Hogy higgyem el szeretnek, de nekik is más lett a fontos. Nos, igen az önzőségnek azt a fokát kell átugornom, hogy már nem úgy szeretgethetem őket, ahogy korábban. Hogy úgy leszünk közelebb, ha messzebbre engedem őket.
Vajon ez működik a meleg párok esetében is? Akkor vannak közelebb, ha elengedik a másikat egy másik hapi ágyába? Hogy lehet úgy szeretni a másikat, hogy közben mással szeretkezek? Nem! Kefélek érzelem nélkül? Hogy az open relation ma az egyetlen út, ha kapcsolatot akarok? Az a tapasztalatom, hogy a kék társkereső oldalon manapság olyanok vannak többségben, bevallva, avagy sem, akiknek van valamilyen párja, esetleg biszexuális. Erre értettem írásom elején, hogy fordítva vagyok bekötve. Nem akarok harmadik lenni!
Úgy érzem a hűség, az érzelem elveszett belőlünk, valami egész kificamodott világba csúsztunk át, a hedonista élettel, érzelem mentesen, a vadságra és az alkalmiságra helyezve a hangsúlyt. Olyan apróságról már nem is beszélek, hogy kis hazánkban 40 fölött már nem is ember a meleg. Ráadásul a 40+ kategória – tisztelet a kivételnek – már annyira nem ad magára, hogy a kívánatosság is messzire kerül.
Srácok! Az álmaim egyik fele megvalósult. Vajon visszaszerezhetem a hitem abban, hogy a második vágyamra is esély nyílhat?
Szeretném megismerni a ti véleményeteket is, ezért kérlek írjátok meg, hogy viselitek-e melegként az apaság nadrágját, kerestek-e ti is érzelemmel töltött kapcsolatot, stb.? Leveleiteket az identitasmagazin@gmail.com címre várjuk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az érdekesebbeket, név nélkül, szerkesztve leközöljük.
