• Atticus

Ki veri naponta?

Frissítve: máj 14

Csalafinta kis olvasóm! Ne arra gondoljon! Ennél most egy sokkal súlyosabb téma következik. A verés, a bántalmazás. A családon belüli erőszak.


Hatalmas értekezést lehetne erről írni, de ez nem feladatunk. Az viszont igen, hogy felhívjuk ismét a figyelmet arra, hogy nem csak békés családok vannak.


„Megvédjük a családokat!”

Tavaly például 58 nőt ölt meg, 200-at erőszakolt meg és majdnem 2000-t bántalmazott az „isteni” férfi. A férfi, aki férj, ex, vagy csak szerető (!). Ez a szám pont 2000-el több a kelleténél, és amelyben nincsenek benne az érintett, esetleg bántalmazott gyerekek és a férfiak száma.


A családon belüli erőszak ugyanis nem csak a nőket érinti, hanem sokszor a pasikat is – magam is ismerek két olyan családot, ahol a nő konkrétan veri a férjét, miközben három, illetve négy gyermekük van. És egyik férj sem egy léhűtő lumpen… Csakhogy van egy nagy probléma: sem a gyerekek, sem a férfiak nem jelennek meg a statisztikában megfelelően, az előbbiek azért, mert nem tudnak a lehetőségeikről, utóbbiak pedig nem szívesen vállalják, hogy áldozatként láttassák magukat. És ugyancsak nem szólnak a statisztikák arról sem, hogy az azonos nemű párok között hány hasonló cselekmény történik, illetve hogy a másságát felvállalókat milyen egyéb zaklatás ér.


Migránsok, gender-elmélet, Isztambul. Hogyan is kapcsolódnak ezek a kifejezések a fentebbi témához? Ennek megértéséhez egy kicsit messzebb kell lépnünk az időben…

A kétezres évek első évtizedének közepétől a magyar minisztériumok aktívan részt vettek egy olyan nemzetközi egyezmény megszövegezésében, amelyet végül az Európa Tanács egyezményeként a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról 2011. májusában nyitottak meg a csatlakozni kívánók előtt Isztambulban.


Tavaly márciusig 45 állam, köztük Magyarország is (2014-ben), valamint az Unió is aláírt. Ahhoz azonban, hogy az egyes állam jogrendjébe is beépüljön, ahhoz a helyi törvényhozásnak ratifikálnia kell a dokumentumot. Érdekes, hogy az illiberális államok közül Törökország ezt megtette, de Oroszország alá sem írta, Magyarország pedig múlthéten utasította el a ratifikálást. Erre mindjárt visszatérünk, hisz itt a lényeg! Egyébként szintén nem ratifikálta Bulgária, Csehország, Lettország, Litvánia, Szlovákia sem.


Ott tartunk tehát, hogy 2020. április 5-én a keresztény, Néppárti, nemzeti színű Fidesz-KDNP egylet, szemben a propagandával, amely szerint a család a legfontosabb, elutasította az Isztambuli-egyezmény ratifikálását. Érezzük át: dolgozunk egy egyezmény létrehozásán, majd magunk utasítjuk el! A miért kérdésre számtalan válasz adható. Kezdjük az egyszerűbbekkel.


Anyagiak. Azon államokban, ahol ratifikálták, így például Ausztriában, egy igen masszív rendszer épült fel, kezdve a segélyvonalaktól, a védett házakig, a rendőrség, civil szervezetek, stb. képzéséig, a büntetőrendszer átalakításáig, a felvilágosításig, sorolhatnánk. Ez pénzbe kerül. Egyes szervezetek számítása szerint ez nagyjából úgy 8 milliárd forintba kerülne. Varga Judit igazságügyi miniszter szerint hazánk 2020-ban az áldozatsegítő központokra (fejlesztésre és újak létesítésére) 600 millió forintot költ…


Oktatás. Az Isztambuli-egyezmény kiemelten kezeli mind az oktatást, mind a szakemberek érzékenyítését, ezek terén 2002–2005 táján még Magyarország sem állt rosszul. Akkoriban sok képzést tartottak a rendőrségnek és a szociális ellátórendszer tagjainak. Megvolt az akarat és a szándék, a lelkesedés azonban 2007–2008-ra visszaesett. „A rendőrség és az Emmi – időnként a civilekkel karöltve – továbbra is részt vesz különféle kampányokban, de a szakemberek érzékenysége és attitűdje nem sokat változott". Garai Renáta büntetőjogász szerint: „Ha a gyámhatóság, a gyermekorvos, a védőnő vagy a pedagógus nem kívülállóként, hanem a rendszer tagjaként, ezáltal jelzésre kötelezettként tekintene magára, és aggasztó jelek esetén ténylegesen intézkedne, az nagyban megkönnyítené a vádemelés dolgát is. A baj az, hogy sokszor ők sincsenek tisztában a kompetenciahatárokkal, hogy hol az a pont, amikor már jelezniük kell.” Tehát itt is rengeteg lenne a feladat.


Jogi következmények. A kormányzat szerint a ratifikáció azért is felesleges, mert a magyar jog tartalmaz minden olyan garanciát és védelmi mechanizmust, amelyek az áldozatok védelméhez szükségesek. Ez igaz, csakhogy nem alkalmazzák jól. Hiába szigorú a Btk., ha nem a büntetés elkerülhetetlenségére és annak gyorsaságára kerül a hangsúly. Az ellenzők szerint ráadásul beférkőzne a magyar jogrendbe egy olyan ideológia, amely „össze akarja mosni” a nemi szerepeket, és egyenlőséget kíván tenni a nők és férfiak között! Továbbá ratifikálás esetén kötelező és számon kérhető intézkedést is tartalmazna a törvény, ezt pedig a mi ál-katolikusaink nem szeretik.


Migránsok. Melegszik a talaj! Kezd bugyogni az ideológia bugyra. Az egyezmény ugyanis külön fejezetben foglalkozik azokkal a bántalmazott nőkkel, akik nem a saját hazájukban élnek, s adott esetben bántalmazójuk ezzel sakkban tartja őket. A szöveg azt is kimondja, hogy nem lehet visszaküldeni az áldozatokat a származási országukba, ha ott az életük veszélyben forog. A kormány pedig azzal érvel, hogy ez a felfogás ellentétes a magyar migrációs politikával. Micsoda cinizmus!


Genderfilozófia. Nos, megérkeztünk a fő mumushoz! „Ez egy olyan egyezmény, (…) amely gyakorlatilag a hagyományos családmodellt támadja, ha úgy tetszik, a genderfilozófiát próbálja átültetni.” Mondja ki a KDNP! No, meg azt is, hogy „ideológiailag terhelt pontok” találhatóak az egyezményben. Nacsa Lőrinc, a KDNP remek politikusa képes mikrofonba mondani a következőket: „káros lenne a magyar társadalomra”, „ellentétes lenne a magyar alaptörvénnyel (ez sajnos igaz, de azt is ez a kormány szavazta meg) és a józan ésszel” (ebből van viszonylag csekély ennek az igaz 133-nak). Szerinte ez egy politikai hisztéria, nem is a nők védelmét szolgálja az egyezmény, hanem gender- és migráns-egyezmény az valójában, „a romboló genderszemlélet” bevezetését erőlteti, a fogalmak meghatározásánál társadalmi nemekről beszél, és megpróbálja letagadni a férfi és a női biológiai nem létét. A dokumentum szerinte arra is kötelezné Magyarországot, bizonyos feltételek fennállása esetén mérlegelés nélkül engedjen be illegális bevándorlókat az országba…


Nehéz szavakat találni erre. Nehéz, hiszen ez a férfi soviniszta, ultrakonzervatív, ál-keresztény kormány – lásd a T. Ház elnöke – nem tudja elfogadni, hogy bár biológiailag valóban nőnek és férfinek születünk, de ezek a szerepek, érzések, a tudat megváltozhat. Az Isztambuli Egyezmény pedig egy felvilágosult dokumentum, ahol felismerték, hogy a családon belüli erőszak bárkit érinthet! Anyát, gyereket, apát, nagyszülőt, testvért, bárkit, lehet hetero, meleg, leszbi, transz, stb. Szégyellem magamat a magyar kormánypártok miatt, mert bár hangzatosan kijelentik, hogy „Megvédjük a családokat!”, csak épp a család fogalmát is ők határozzák meg. És megérjük még azt is, hogy csak az számít majd családnak, ahol egy Fideszes és egy KDNP-s macsó-kettes személyi számú egyénnel áll össze. Mindenki más már nem ember. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a K a KDNP-ből keresztényt jelent. Annak minden jó és rossz terhével. De ezt a cinikus ideológiát, ezt az embert tipró magatartást biztos nem tartalmazza. Merthogy a Btk. szerint nemcsak a fizikai, hanem a szóbeli bántalmazás és a gazdasági ellehetetlenítés is bűncselekmény!


Gondolkodjunk el ezen is kedves olvasóm!


#Atticus #család #családonbelülierőszak #bántalmazás #isztambuliegyezmény #politika #queer #Fidesz #FideszKDNP


Ha tetszett a cikkünk, támogass minket egy megosztással!

Breaking News:

ffffff