SZIVÁRVÁNYFÉTIS Augusztus 20-i történetünk a hét vezér egyikéről, Elődről szól, akinek volt egy furcsa fétise.
Van aki csak a sajátja mellé tűzte ki, volt aki hol lengette, hol eldugta, és volt olyan is, mint Előd, aki csak gyűjtötte. Vagy gyűlölte…
Sej, a mi lobogónkat… avagy Előd furcsa fétise.
Ond épp odalopódzott Elődék Villányi úton felállított szekér- és jurtatáborához, és azon mesterkedett, hogy megszerezze azt az Árpád-sávokkal ellátott zászlót, amit Elődék már eleve úgy loptak, bocsánat, másoltak Árpádék táborából.
Ond nem volt színvak, látta, hogy az is csíkos csak épp nem a szivárvány minden színében pompázott, hanem csak amolyan piros fehér sávok voltak. Igaz egynémely zászlón voltak számára értelmezhetetlen széttépett országot és valami Trianont is emlegető jelszavak.
Minekutána Ond sem tudta, hogy mit jelképeztek a fehér-piros sávok, úgy döntött, hogy azt a pőre lobogót fogja megszerezni, jól megtaposni, kigúnyolni, hogy aztán erre lehessen mindenki büszke az ő táborából.
Így aztán fellopódzott a jurta tetejére és a legnagyobbat szakajtotta le. Amikor már a kezében volt a zászló, lepillantott a jurta szellőzőnyílásán és megdöbbent.
Előd ládikája Ondék táborának szivárványszínes lobogójával volt letakarva, rajta néhány anális ajzószerrel, criscóval, bőrös eszközökkel! De volt ott még több ilyen kétes emlék is… Ond tekintete átsiklott a jurta falára, hol egy Andy Warhol stílusú, rózsaszín szájú Putyin festmény volt vörös drapériával keretezve, és amelyen a főúr igen rosszallóan tekintett le Elődre, hogy miért is gyűjti a szivárványos zászlókat.
Ondban kezdett valami szánalom féle ébredni Előd irányába, ugyanis a jurta egy másik szegletében egy narancs alapon fehér kört tartalmazó zászlót pillantott meg, amely alatt az új király, I. Viktor már előre elkészített, de még üres hermája díszelgett. Arrább egy vörös szegfűkkel teletűzdelt vörös lobogót látott. Egy nyitott ládából még tucatnyi zászló sarka lógott ki. Volt kék alapon sárga csillagos – ezt Ond jól ismerte, ők szövetségeseik voltak –, volt fehér zöld körrel, ez Álmosék zászlaja volt, aztán akadt arra szintén fehér alapon vörös-kék-sárga szemet ábrázoló, ez Kond törzsének éke volt, akiről tudták, hogy rengeteget iszik és titokban ő már Fletónak hivatja magát és minden áron az új király ellen tör.
Ond hallotta, hogy Előd nagyon hevesen veszi a levegőt, érezte, hogy valami miatt meglehetősen ki van akadva, majd meg is hallotta, ahogy magában motyogja: itt ez a hét törzs, mind normális, de ez, ez a szivárványos ezek micsoda egy buzik! Mindig csak a szabadság! Hát mit képzelnek ezek a libernyákok? De nem baj, most már megvan az összes zászló! Olyan erős leszek, mint a csodaszarvas és úgy tűnök majd el a mocsárban, hogy ezek csak lesnek, majdan griffként térek vissza, és mind magam alá gyűröm őket! Meglássák majd, mind!
Ond csendben leosont a jurta tetejéről. Kezében még ott volt a megszerzett trófea, de érezte, hogy nem jár jó úton. Már kezdte érteni, hogy a többi törzs miért lapít olyan nagyon. nem tudták, mit tegyenek. Egyiket a hazugság, másikat a töketlenség, a harmadikat az alkohol, a negyediket a pedofília, az ötödiket a múlt, hatodikat a bénaság terhelte. Igen, a hetedik te magad légy – gondolta Ond. Ők mindazokat gyűjtötték maguk köré, akik a többiek szerint nem normálisak, perverzek, abberáltak, stb. voltak. Pontosabban az ő zászlójuk, a szivárványos alá, azokat gyűjtötték, akik csak önmaguk akartak lenni, akik szabadon szerettek volna ugyan úgy élni, mint a többi törzs. De ezt a többi törzs nem akarta. Ezért kezdődött el ez a zászló lopdosósdi játék, van aki csak a sajátja mellé tűzte ki, volt aki hol lengette, hol eldugta, volt olyan, mint Előd, aki csak gyűjtötte. Vagy gyűlölte…
Ond ekkor értette meg, hogy így sosem lesz vége ennek az értelmetlen játéknak, ezért Előd lobogóját visszatette a bejáratot eltorlaszoló szekér keresztrúdjára.
Ond rájött arra is, hogy a legnagyobb lókötő ebben a játékban Előd volt, aki furcsa fajtalansággal rendelkezett, zászló-fetisiszta volt.
Oszd meg cikkeinket és nyerj balatoni hosszú hétvégét. A részleteiről bővebben itt.
