top of page

Nem tudtam mi történik, és hogy hová visznek


Anna nagy tudásszomjjal érkezett meg Romániából Londonba, de ahhoz, hogy elkezdhesse tanulmányait, pénzre volt szüksége. Átmeneti munkákat vállalt, többet között pincérkedett, takarított és matematika korrepetálást tartott.

Aztán egy nap, 2011. márciusában elrabolták, Írországba vitték és kilenc hónapnyi pokoljárás vette kezdetét.

Minden lehetőség átfutott az agyamon, kezdve a szervkereskedelemtől és prostitúciótól egészen a halálig

Már majdnem hazaért, hogy bekapjon gyorsan valami harapnivalót ebédre a következő takarítási műszak előtt. Éppen Beyoncé I Was Here számát hallgatta amint a Wood Green utcán sétált lefelé. Éppen elő akarta venni a kulcsait a táskájából, amikor valaki hátulról megragadta a nyakát, befogta a száját és egy sötétpiros autó hátuljába rángatta.

Két férfi és egy nő kezdte el pofozni, ütni és fenyegetéseket ordítottak neki román nyelven. Csengett a füle. Az anyósülésen ülő nő megragadta a táskáját és levette a szemüvegét. Ha nem csinálod, amit mondunk, az egész családod meg fog halni, ordították neki. Fogalmam sem volt, mi történik, hogy hova visznek. Minden lehetőség átfutott az agyamon, kezdve a szervkereskedelemtől és prostitúciótól egészen a halálig. A nő végignézte a táskáját, belenézett a pénztárcájába, végigpörgette a legutóbbi híváslistát és Anna Facebook ismerőseit és átnézte az iratait. Ott volt az útlevele is, amit mindig magánál hordott, miután az előzőt valaki ellopta a szobájából.

Anna belátta, hogy nincs értelme a szökéssel próbálkozni, ám amikor megérkeztek a repülőtérre és egyedül maradt az egyik férfival, eljátszott a gondolattal, hogy vajon ragadja-e meg az esélyt és kérjen segítséget a repülőtéri személyzettől? Ahogy mondja, nehéz kiabálni, amikor ennyire meg vagy félemlítve. Náluk voltak a papírjaim, tudták, hogy hol él az anyám, mindent tudtak rólam, meséli a lány.

A szemei ki voltak sírva és az arca vörös volt, de bejelentkezéskor a nő a pult mögött úgy tűnt, semmit sem vett észre. Amikor a férfi megmutatta az útleveleket, a pult mögött álló nő mosolyogva átadta a beszálló kártyákat. Egy párt színlelvén, a férfi és Anna sietve átmentek a biztonsági kapun a beszállókapuig és a gép hátsó részében leültek. A férfi azt mondta neki, ne mozogjon, ne kiabáljon, ne sírjon, máskülönben megöli. Amikor egy írországi repülőtérhez értek, arcát könnyek áztatták és amikor leszállt a gépről, a stewardess csak kedvesen mosolygott rá. Anna már korábban eldöntötte, hogy a repülőtéren el fog futni, de kiderült, hogy a repülőtér nem volt nagyobb, mint egy buszállomás és két román férfi is várta őket ott. A kövér férfi Anna kezéért nyúlt, mosolygott, majd azt mondta, legalább ő jobban néz ki, mint az előző lány. Ekkor villámcsapásként hasított a lányba a felismerés, miért is rabolták őt el: ekkor már tudtam, hogy el fogják adni.

A férfiak egy koszos lakásba vitték őt, ahol a redőnyök le voltak húzva, és a levegőben alkohol, cigaretta és izzadság szag terjengett. Férfiak dohányoztak és a laptopjaikba bújva ültek a nappaliban. Az asztalon több mint egy tucat mobiltelefon csörgött és rezgett megállás nélkül, miközben lengén öltözött lányok jöttek-mentek a szobákban. Anna ruháit egy piros köntöst és papucsot viselő nő és pár férfi letépte, majd brutális módon bántak vele.

Azért, hogy hirdetni tudják az Interneten, képeket készítettek róla. Különböző személyiségeket adtak neki: volt Natalia, Lara, Rachel és Ruby, volt 18, 19 és 20 éves, Litvániából, Lengyelországból vagy éppen Magyarországról.

Kényszerítették, hogy több ezer férfival létesítsen szexuális kapcsolatot. Hónapokig egyáltalán nem látta a napot. Csak akkor aludhatott, amikor nem voltak kliensek, de szinte éjjel-nappal jöttek, közel 20 férfi egy nap. Voltak olyan napok, amikor egyáltalán nem kapott enni, más napokon egy szelet kenyér vagy maradék jutott neki. Köszönhetően az étel- és alvásmegvonásnak, rohamosan vesztett a súlyából és az agya sem működött megfelelően.

A kliensek 80-100 eurót (körülbelül 25 és 32 ezer forint között) fizettek fél óráért, vagy 160 – 200 eurót (körülbelül 51 és 64 ezer forint között) fizettek egy teljes óráért. Néhányan otthagyták őt miközben vérzett, vagy amikor képtelen volt felállni vagy olyan fájdalmak között, hogy azt hitte, közel van a halálhoz. Megint mások kérdezgették, tudja-e, hol van, hallotta-e a kocsmában a hagyományos zenéket vagy volt-e már a helyi szépségszalonokban. De, ahogy Anna mondja, ezek az emberek tudták, hogy őt és a többi lányt akartuk ellenére tartják itt. Tudták, hiszen látták Anna horzsolásait, amelyek az egész testét beborították és minden nap új és új jelent meg a testén. És nem zavarta őket. Gyűlölte az összes férfit.

</