A horror mindig is a miénk volt – öt film az őszi queer filmklubhoz

Nem véletlen, hogy az ősszel, Halloween küszöbéhez érve a queer közösség nagy része ünnepi hangulatba kerül. A horror évtizedek óta az egyik legqueerebb műfaj, még akkor is, ha ezt sokáig nem lehetett nyíltan kimondani. Összeszedtünk 5 filmet, amivel a legméltóbban lehet meglovagolni ezt a hangulatot.

Az ősz beköszöntével összeszedtük, honnan ered a queer közösség és a horror különleges viszonya - Fotó: MUBI

A szörnyeteg maszkja mögé bújva definiálhatta magát az, amit a cenzúra évtizedekig elhallgattatott

Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont a horror? A magyarázat a filmtörténetig nyúlik vissza, hiszen a klasszikus Hollywood korában a Hays-kódex (ami az amerikai filmgyártás erkölcsi szabálygyűjteménye volt 1934 és 1968 között) még kifejezetten tiltotta a homoszexualitás ábrázolását, így a horror volt nagyjából az egyetlen olyan műfaj, ahol a "másság" megjelenhetett a mozivásznon. A filmteoretikus Harry Benshoff Monsters in the Closet című, azóta klasszikussá vált munkája pont ezt az összefüggést dolgozza fel, miszerint a queer figura és a filmes szörnyeteg évtizedeken át ugyanabból a társadalmi "szekrényből" léptek elő, és mindkettő megjelenése pánikot és félelmet váltott ki a többségi közönségből.

Ehhez társul egy másik, gyakran emlegetett szál is: több irodalomtörténész szerint Drakula szerzője, Bram Stoker maga is meleg volt, és a regény sokat elemzett szexuális feszültsége innen eredeztethető - ahogy általában a vámpírfigura is az egyik legtartósabb queer-kódolt alak a populáris kultúrában.

A queer nézők azonosulása nem csak történelmi lenyomat, hanem strukturális is. A vérfarkas-, vámpír- vagy testhorror-történetek visszatérő motívuma a titkolt, "veszélyesnek" bélyegzett belső én, amit a főhős előbb elfojtani próbál, aztán felszabadít. Ez a szerkezet sokak számára ismerősen cseng a saját coming out-élményükből.

Az év talán legjobban várt premiere a Teenage Sex and Death at Camp Miasma, ami Cannes-ban májusban elnyerte a Queer Palm-ot is, és október 2-től már a MUBI felületén is streamelhető lesz. Nem klasszikus ijesztgetős horror, inkább véres, öniróniával teli szerelmes levél a horror-rajongáshoz és a queer nézők ehhez fűződő vágyaihoz. Rendezője Jane Schoenbrun, aki már az I Saw the TV Glow című filmjével ismerős lehet többek számára. A film egy elhalványult, 80-as évekbeli slasher-franchise újraindításáról szól: a queer fiatal rendezőt (Hannah Einbinder) az első film egykori sztárjához, egy azóta visszavonult, rejtélyes színésznőhöz (Gillian Anderson) vezeti az útja. Találkozásukból pedig vágy, félelem és delírium keveréke lesz — a film és a valóság határa fokozatosan elmosódik.

A másik idei queer blockbuster a Leviticus, a Sundance-en debütált ausztrál film, ami azóta bejárta a nemzetközi fesztiválkört, és a kritikusok az év egyik legfontosabb queer horrorjaként emlegetik. Amerikában júniusban már mozikba is került, itthoni bemutatóról egyelőre nincs hivatalos infó. Célja a konverziós terápia valós borzalmának természetfeletti formába öntése. A cím is nyíltan utal a Léviták könyvének homofóbiát legitimáló soraira. Rendezője a debütáló Adrian Chiarella, a filmet Mia Wasikowska is executive producerként jegyzi, és fel is tűnik benne. A történet középpontjában két kamasz fiú áll egy vidéki ausztrál kisvárosban, akiket egy alaktalan, gyilkos entitás kezd üldözni. A lény pontosan azt a formát ölti, akire a legjobban vágynak, vagyis egymást. A vágy és a halálos veszély itt szó szerint ugyanaz.

ATitane a 2021-es Cannes-i fesztivált Arany Pálmával nyerő film Julia Ducournau francia rendezőnő második nagyjátékfilmje, aki előtte a szintén testhorror-vonalú Raw-val (eredeti címén Grave) hívta fel magára a figyelmet. Ez sem hagyományos horror, inkább egy zsigeri, sokkoló képi esszé a testről és az identitásról. A történet főszereplője egy nő, akinek fejében egy régi baleset óta titánlemez van, és akinek az autókhoz fűződő viszonya egészen szélsőséges, testi irányba fordul. A film aztán folyamatosan felforgatja, amit a nemről és a szülő-gyerek kapcsolatról gondolunk. Kemény, provokatív mozi, de pont ettől lett az egyik legtöbbet elemzett queer-olvasatú film az elmúlt évek horrorterméséből.

A Queens of the Dead, Tina Romero — George A. Romero, a zombiefilmek atyjának lánya — rendezői debütálása 2025-ben mutatkozott be a Tribeca Fesztiválon, ahol el is nyerte a közönségdíjat, azóta pedig a Shudder kínálatában is elérhető. Csillogó, önironikus, campy horror-vígjáték. A történet egy brooklyni raktárépületben rendezett queer buli közepén robban be, amikor egy drag queenekből és klubkölykökből álló, egymással is torzsalkodó társaság kényszerül összefogni, hogy túléljen egy váratlanul kitörő zombijárványt. A film pont abban erős, amiben a klasszikus zombifilmek sosem voltak: a csillámpor és a belezúzott koponyák minden erőltetettség nélkül férnek meg egymás mellett.

Hogy az ajánló végére még egy kicsit megkönnyítsük a komolyságtól terhelt témákat: Karyn Kusama 2009-es filmje, a Jennifer's Body a maga idejében kudarcként futott be — a marketingje félrevitte a közönséget, a kritikusok pedig nem tudtak mit kezdeni vele —, azóta viszont az egyik legnagyobb queer kultuszfilmmé nőtte ki magát. Campy tinihorror-vígjáték, ami még egy pillanatra sem tud ijesztő lenni. Megan Fox egy iskolai gyilkos démonná váló népszerű lányt alakít, aki a legjobb barátnőjére (Amanda Seyfried) veti a szemét. A köztük lévő, sosem kimondott feszültség adja a film máig legtöbbet emlegetett rétegét.

És bónuszként pedig azoknak, akik inkább sorozattal ünnepelnék a horror-szezont, visszatér az American Horror Story, immár a 13. évadával. A rajongók nagy izgalmára olyan ikonikus személyek mellett, mint John Waters vagy Alex Consani, visszatér Jessica Lange, aki korábban több interjúban is azt mondta, végleg lezárta a sorozattal kapcsolatos fejezetet. A visszatérése miatt sokan azt feltételezik, ez lehet a franchise utolsó évada, bár ezt hivatalosan egyelőre nem erősítették meg. A történet a beharangozók szerint szorosan kötődik a harmadik (Coven) és a nyolcadik (Apocalypse) évadhoz, ami a sorozat kultikus boszorkány-univerzumába kalauzolja vissza a nézőket. Méltó, nagyszabású búcsú (vagy legalábbis annak tűnő) zárás lehet az idei Halloween-időszaknak.