A TISZA-kormány első száz napja queer-feminista szemmel

A magyar nép tizenhat év kontrollálatlan ámokfutását jutalmazva lehetőséget adott Magyar Péternek és a TISZA Pártnak. Ideje számot vonni arról, mit kapott a queer és feminista közösség a TISZA-kormánytól az elmúlt mintegy száz napban.

Magyar Péter a kormányalakítás mellé felhatalmazást és felelősséget kapott, hogy minden magyart képviseljen – Fotó: Portfolio

Ugyan még csak fél év telt el, még így is van mit tenni az egyenlő, elfogadó társadalomért

A remény és az óvatosság érezhető az LMBTQIA+ közösségen belül, mikor arról kell beszélnünk, mi jellemzi ezt az eddigiekhez képest turbulensebb száz napot. Ahogy a TrueQueer elemzéséből kiderül, a hazai queer közeg óvatos optimizmussal fogadta a választás eredményét. Habár Magyar Péter többször is egy olyan országról beszélt, ahol nem számít, ki kit szeret, kik nevelnek gyermeket, egyértelműen érezhető a TISZA-kormány óvatosnak tűnő távolságtartása. Ezt valahol meg lehetne érteni, révén egyrészt egy jobbközép kormánypártról beszélünk, másrészt egy ilyen, erősen jobboldali parlamentben még kockázatokat rejthet magában – de maga a feltevés félig-meddig téves. Magyar több felszólalásában is kiállt az azonos nemű párok mellett, viszont ez ebben a helyzetben kevés. Az is üdvözlendő, hogy a magyar parlamentáris demokrácia történetében először fordul elő, hogy szép számmal női képviselők, ami lehetőséget teremt arra, hogy a női hangok is bent legyenek a tisztelt házban. Értékelendő az, ahogy a kormány visszavezetni próbálja hazánkat az EU-ba, ahova mindig is tartoztunk. Az is elégedettségre adhat okot, hogy az igazságszolgáltatás megkezdte az elmúlt mintegy tizenhat év politikai bűnözőit felelősségre vonni – ehhez szorosan köthető az ügynökakták titkosításának feloldása, amiért az akkor még LMP-társelnök, ma már NER-jobbággyá ügyvéd, Schiffer András küzdött hosszú éveken át. Jó hogy szóban állást tesz a queer emberek mellett, valamint a TISZA egy olyan légkört igyekszik teremteni az országban, amely nem folytogató, sem félelemkeltő – igenis tettekre van szükség. Azóta, mint tudjuk, a kormány a jövőben meg fogja változtatni az örökbefogadás jelenlegi rendszerét – így szivárványcsaládoknak is lehetősége lehet az örökbefogadásra.

A NER tizenhat évéből sok olyan intézkedés, dezinformáció maradt fenn, melyekkel április 12-én semmit nem kezdett eddig az új magyar kormány. Mindenképp örvendetes a Budapest Pride, valamint a Pécs Pride betiltásának feloldása, illetve a Karácsony Gergely és Buzás-Hábel Géza ellen indított eljárások megszüntetése, viszont van még itt egy sor dolog, amit még ki kell pucolni. Elsősorban érvényben van a propagandatörvény, mely gyakorlatilag démonizálta a queer embereket, álhíreket terjesztve a közösséggel szemben. Ez mindenképp beleillik az Orbán-kormányok pusztító méreteket öltő gyűlöletkampányába: a kormányzati narratíva beemelte a szélsőjobb antiqueer szemléletét, ami összemosta az LMBTQIA+ közösséget a pedofíliával – bárminemű valóságalap megléte nélkül, hisz a pedofília nem szexuális orientációhoz kötött betegség, de ezeket a vádakat könnyebb egy itthon igencsak stigmatizált csoportra rásütni, miközben többek közt kiskorúakról készült pornográf képek tartásáért elítéltek egy heteroszexuális fideszes diplomatát, Kaleta Gábort. De akár szóba hozhatnánk a most is parlamentben bohóckodó Pócs Jánost, aki korábban szexista megjegyzéseket tett egy kiskorú lányra annak külseje kapcsán. Mindez rámutat arra, hogy itt semmiféle gyermekvédelemről nincs szó, sokkal inkább politikai ellenségképgyártásról.

Kaleta Gábor a Fidesz gyermekvédelmi kétarcúságának mintapéldája – Fotó: nlc.hu

Ugyanezen narratívára épül a transzellenes 33. paragrafus, amely mind a mai napig érvényben van és annak 2020-as elfogadása az eddigieknél is komolyabb károkat okozott a hazai transzközösségben. A TISZA-kormánynak igenis felelőssége van abban, hogy minden magyar állampolgárt egyazon emberi jogok illessék meg – így a transzneműeket is. Lehet súlyos túlzás részemről az az állítás, miszerint a Fidesz-KDNP rezsim a transzneműeken keresztül akart nekimenni a queer közösségnek, mindezt a „keresztényi szeretet” és „normalitás” álcája alatt. Csúnya szóval élve rajtuk tesztelték le, hogy fog minderre reagálni a társadalom és azt lemérve kezdtek egy erősebb LMBTQIA+ ellenes kormánynarratíva kiépítésébe, aminek ékköve mindenképp a Pride betiltása lett volna. A transzneműek a szélsőséges ideológiai csoportok és a TERF-aktivisták után a kormány talpát is a hátukon érezhették. Mindenképp ki kell harcolni a „harminchármas” eltörlését és erre az új kormánynak is hajlania kell, hogy a transznemű magyar állampolgárok is ugyanolyan jogokkal rendelkezzenek – amibe beletartozik a nemi identitásról való döntés szabadsága is. A queer jogok a női jogokhoz hasonlóan semmilyen patriarchátushoz nem tartoznak: senki nem rendelkezhet önkényesen bárki teste vagy akarata felett. A 21. században vagyunk.

A harminchármas eltörlése nem ideológiai kérdés, sokkal inkább jogos társadalmi elvárás – Fotó: Józsa Ferenc

Mindebből kiindulva a sok átírástól megsínylett Alaptörvényből ki kéne venni többek közt azokat a keresztény-patriarchális taktusokat, melyekkel az Orbán-kabinet megbélyegezte a queer közösséget. Erről jut eszembe gender studies tanárom, Andrés egyik erős mondata, ami tökéletesen idevág: az orvosok az alapján állapítják meg az újszülöttek nemi identitását, milyen nemi tulajdonsággal született a kisded. Vagyis a nemiszerv határozza meg a gyermek társadalmi elhelyezkedését, szerepeit. Az Orbán-kormány hírhedten patriarchális, „macsó” kormány volt abban az értelmében, hogy nőügyekkel nem kívánt foglalkozni – ahogy az ex-miniszterelnők ki is jelentette az egyik felszólalásában még a múltban. Ez a kijelentése gyakorlatilag a queer emberekre is vonatkozott. Ha TISZA minden magyar kormánya akar lenni, akkor olyan Alaptörvényre van szüksége, ami mentes bárminemű kirekesztő sallangtól. Ez is a gyógyulást szolgálná.

Mindehhez idevágóan kiemelten fontos lenne a gender studies képzés visszaépítése a hazai felsőoktatásba. A társadalmi nemek tudománya nem egy „genderőrületben született kamutudomány”, hanem az előző évszázadban tudatosan, tudományos körökben felépített diszciplína, melynek jogosultsága egyre szükségszerűbb – különösen ebben a fura nemzetközi politikai homokozóban, ahol elnökök ódivatú macsót játszanak a saját népeik kárára. Michel Foucault vagy Paul Preciado tanulmányaikban olyan megállapításokat tettek biológia és társadalom különbségéről, melyek rámutatnak a patriarchális rendszerek léthazugságaira. Véleményem szerint az ex-kormány az általuk vízionált „normalitás” kritikáját látták a gender studies-ban, így annak élét elvetendő állították be áltudománynak megbélyegzés gyanánt – majd gyakorlatilag kitiltottak a felsőoktatásból.

Az Isztambuli Egyezmény ratifikációja is egyre időszerűbb az új magyar kormány részéről. Az elmúlt tizenhat évben drasztikus mértékben nőtt meg a nőkkel szemben elkövetett erőszakos bűncselekmények száma és még mindig ott tartunk, hogy az áldozatot teszik meg felelősnek. Ahogy a Szívhang rendelet visszavonását is ideje lenne komolyabban venni, nem pedig többségében férfi egyházi vezetőkkel megvitatni. Túl sokat szenvedtek már a nők, különösen a NER alatt, így illendő lenne végre ténylegesen „nőügyekkel” is foglalkozni, nem pedig másodrendű állampolgárként tekinteni rájuk. Ahogy az Isztambuli Egyezmény ratifikációjáért tartott tüntetés is megmutatta: maga a ratifikáció nem „női hiszti”, hanem társadalmi elvárás – férfiak és nők részéről egyaránt és ne csak a kormány látszatpolitikájának áldozata legyen.

Jogos kérdés a magyar nők részéről, az idő pedig fogy – Fotó: nlc.hu

El kell ismerni, vannak eredményei az új magyar kormánynak. Viszont ha tényleg szeretnék elérni azt, hogy begyógyítsák a magyar társadalom sebeit, akkor mindenkit ugyanúgy egyenlő állampolgárként kell kezelniük – bármiféle kivételezés nélkül. Túl sokat szenvedtünk. Túl sokat sérültünk. A gyűlölet malmai felőrölték identitásunkat, jogainkat, nemzettudatunkat. Kérjük vissza őket!