Antoni Rita
3 perc olvasás

Mielőtt bedobtam volna magam a vízbe, megakadt a tekintetem egy vörös, hosszabb hajú, szakállas fickón.
A part menti járdán haladt el előttem egy alig 30 éves férfi. Hogy mi vonzotta a tekintetem? A vörös szakálla, és a szőrös sötétbarna felsőteste.
Földbegyökerezett a lábam, és csak álltam a stégen, és bámultam utána. Hátha dob valami üzenetet, visszafordul vagy valami hasonló. A nádas felé vette az irányt. – Utánamenjek, vagy ne? – tettem föl magamban a kérdést. Hátulról egyértelműen meleg volt a srác. Nőies combokkal, formás fenékkel. Felsőtestéhez képest a szakálla, és a szőrös felsőteste pedig elég nagy kontrasztban állt egymással.
Aztán hirtelen megfordult a férfi, és elkezdett visszafelé sétálni. Én meg csak néztem, ahogy közeledik, aztán elhaladt előttem. Jó kis melle volt a bunda alatt, a szakálla nem túl hosszú, és a szokásosnál hosszabb haja is volt.
A románcnak azonban itt vége is szakadt, ugyanis a part túlsó végén kislánya várta, én meg csobbantam a vízbe, egy jó kis esztétikai élménnyel gazdagodva, és tudtam, hogy más aligha várhat rám a magyar Riviérán.
Oszd meg cikkeinket és nyerj balatoni hosszú hétvégét. A részleteiről bővebben itt.
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások