20 évvel ezelőtt érte terrortámadás a Világkereskedelmi Központ ikertornyait, amelyekben egykoron izgalmas meleg élet folyt.
A World Trade Center titkos meleg története
A cruising, azaz a nyilvános meleg szex normának számít, amelyre egyre nehezebb rátalálni
A nyilvános mosdók és a lépcsőházak gyakorlatilag éjjel-nappal cruising zónák voltak, ahol öltönyösök és portások, üzletemberek és bankárok, menedzserek és beosztottjaik, feketék és fehérek és még megannyi különböző társadalmi rangú, státuszú, rasszú és típusú férfi találkozhatott egymással, hogy kiélhessék vad szexuális vágyaikat, távol a kíváncsiskodó tekintetektől.
– Szextúránk első számú állomása a Világkereskedelmi Központ legalsó szintjén volt, a PATH (metró) vonatok bejáratánál – meséli a film egyik arc nélküli szereplője Miller, aki az 1970-es években költözött New Yorkba, röviddel azután, hogy elindult a modern meleg felszabadítási mozgalom az USA-ban.
Egy másik férfi ezt alátámasztva arról számol be, hogy „egészen hátul, ahol tíz piszoár volt egymás mellett egy mosdóban, napközben akár 5-7 srác is szexszelt egymással, függetlenül attól, hogy az épületben mennyien nyüzsögtek”.
A parkolószinthez vezető lépcső alatti részen is nagy volt az élet, a használaton kívüli irodák, raktárak, és egyéb helyiségek mellet. Ezekhez a helyiségekhez már kulcsra volt szükség, amit egy eléggé kanos meleg alkalmazottól vagy portástól könnyedén megszerezhetett az ember.
Ezekben a rögtönzött sötétszobákban mindenféle férfi megfordult, de akik öltönyösökre vágytak, azoknak az épület 12. emeletén kellett portyázniuk. A vadászathoz – modern beléptetőrendszer híján – mindössze csak egy saját öltönyre volt szükség, ugyanis ezen a szinten dresszkód volt érvényben, de öltönyben bárki besétálhatott.
Nem csoda, hogy a Világkereskedelmi Központ szinte mindent megtett annak érdekében, hogy ne láthassunk archív felvételeket és fényképeket a múltból. Míg az 1970-es években minden nyilvános vécé, eldugott park, útszéli megálló potenciális vagy tényleges orgiahely volt, addig mára eléggé megváltozott New York. A Világkereskedelmi Központ csábítóan mocskos meleg története gyakorlatilag elmúlt, amit csak néhány meleg férfi emlékezete tart életben.
Ma már elképzelhetetlen, hogy egy Világkereskedelmi Központ méretű épületben cruising zónák lennének, ugyanis mindent biztonsági kamerákkal pásztáznak. De a 70-es és 80-as években nem volt ok az aggodalomra.
– Hogy milyenek voltak a meleg terek, és hogy milyen volt a meleg szubkultúra az Egyesült Államokban, az sokak számára ismerős lehet – mondja a film készítője és narrátora Adam Baran. – Aztán jöttek a sok feszültséggel járó meleg felszabadítási mozgalmak. Szerintük „ha megmutatjuk a társadalomnak, hogy jók vagyunk és jó polgárok akarunk lenni, akkor befogadnak minket".
– És vannak azok, akik azt mondják: „Nem akarunk részesei lenni ennek az uralkodó társadalomnak, mert ez a domináns társadalom szörnyűségeket tesz, háborúkat gerjeszt, rasszista, klasszicista; inkább vállaljunk egymással szolidaritást.” – A melegmozgalom a 60-as évektől kezdve ezzel a fajta megosztottsággal jár.
Fotók: SXSW
A film egyfajta párbeszéd a jelennel, ami a politikát sem mellőzi. A 80-as évek végén és a 90-es évek elején tetőzött az AIDS-járvány, jelenleg pedig a koronavírus-járvány újabb hullámaival kell szembenéznünk. A film egyik szereplője Rudy Giuliani a nyilvános szexelős helyek visszaszorulását taglalja.
Az 1990-es évek elején az AIDS-válság csúcspontján szisztematikus razziákat tartottak a sötétszobás szórakozóhelyeken, szexmozikban, meleg bárokban és fürdőkben, ami az elhagyatott gyárépületek melegek általi újra felfedezését eredményezte. A szeptember 11-i terrortámadás pedig az utolsó szög volt a melegek nyílt szexuális titkainak koporsójában, sok minden egyéb mellett, megváltoztatva azt is, hogy miként vállaljuk a nyilvánosság előtt saját identitásunkat és szexualitásunkat. A dokumentumfilm szinte szürreális formában tálalja a különböző korszakokat, és arra a megállapításra jut, hogy a cruising meleg normának számít, de a jelenlegi életünkben nyilvános szexre egyre nehezebb találni, de ez bizonyos mértékben elavult és szükségtelen is.
A Trade Center a férfi vágyak egykori tereit mutatja be. Elmeséli, hogy hol szexeltek egymással a 70-es és 80-as években a férfiak. De talán mégsem veszett el minden ebből a korból, ugyanis „a kanos meleg férfiakat senki sem állíthatja meg”.
A filmet Adam Baran rendezte, és az SXSW filmfesztiválon mutatják be a napokban az Egyesült Államokban.
Egy megosztással támogathatsz minket!
